Szép Ernő: Oly szép szívem volt
Oly szép szívem volt valaha
barátom, ibolyacsokor,
kibomlott, nem tudom mikor,
elfonnyadt, émely a szaga.
Kényes volt, mint a lakktopán,
amely csak bálterembe jó,
vagy csúszni szőnyegen való,
nem sárba menni ostobán.
A szívem meleget adott,
mint május, olyan meleget,
minden növénynek eleget.
Most hol jég, hol pokol vagyok.
Kinyithattad vón mellemet,
olyan tükör volt itt belül,
kiben a csúf is felderül.
Már vaksi, nem tud kellemet.
Édes szív volt, piskóta volt,
aki harapta, tudja még,
de könnyem több volt, mint elég,
és könnyben ázott, s elromolt.
Mosolygott, mint a tengerek
remek kagylója, s idegen,
boldog zúgást tett idebenn.
Nézd, eltörték az emberek.
***
Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/
https://verspatika.wordpress.com/
Kép forrása:
https://unsplash.com/photos/hrlPhAZLyN8
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!