Agatha Christie: Halloween és halál



FÜLSZÖVEG:

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.


Szeptemberben volt a molyon egy Agatha Christie maraton, azaz Christie-a-thon, ahová eredetileg 8 pontot kellett volna teljesíteni, de én végül csak négy művet olvastam el. Ezekről a könyvekről még nem írtam itt a blogon, tehát minden héten fogok mesélni róluk egy kicsit.
Az első olvasmányom Hercule Poirot 36. kalandja, Ariadne Oliver 7. szereplése volt – habár szerintem ez utóbbi szám nem stimmel a molyos listán, mert ugyanazt a könyvet, de más címmel külön tételként tüntetik fel. Az viszont biztos, hogy én ezt a regényt másodszorra olvastam el, és képzeljétek: nem emlékeztem rá, hogy ki volt a gyilkos! Ez nagyon vicces tény, de elő szokott velem fordulni, vagy pedig a másik helyzet, hogy emlékszem, ki az elkövető, csak arra nem, hogy Poirot hogyan leplezi le. 

A regény alaptörténete azoknak ismerős lehet, akik olvasták Gloriett a hullának/Gyilkosvadászat/Dead Man's Folly-t.
Mrs. Olivert elhívják egy partira, ahol gyilkosság történik, ő pedig szalad Poirothoz, hogy derítse ki a tettest. A történetben a harmadik nyomozóelem Spence főfelügyelő, akit a Mrs. McGinty halott-ból, Zátonyok között-ből ismerhetünk. Spence már nem aktív, nyugdíjasként él, viszont tud engedélyeket szerezni és ajánlóleveleket adni Poirotnak, aki így szabadon tud szaglászni az igazi gyilkos után. 
A regényben sok az erős mellékszereplő, maga a meggyilkolt kislány alakja is érdekes, mert ugyebár az egész kis falu hazugnak, füllentősnek tartotta Joyce Reynoldsot, de a halála pont azt bizonyítja, hogy igazat mondott. És nem ő lesz az egyetlen áldozat…

Csavaros és nem szép végű a regény, engem a gyilkos leleplezésekor, - bár addigra ráismertem, hogy ő lesz az,- szabályosan elfogott a hányinger.
Amiért ellenben jól esett elolvasnom a könyvet, az jó pár apró gondolat, amik felett szerintem elsiklottam első olvasáskor. Kellemes kikapcsolódás volt, ideális utazáshoz, mert annyira nem igényel nagy, komoly figyelmet, de jól elszórakoztatja az olvasót :)

Ismét egy spoileres AC borító :(


Kedvcsináló idézetek következnek:

"– Értem. Szóval ön feltétlen híve az eleganciának. – Végigmérte Poirot-t. – Meg kell adni, az összhatás remek, nem is szólva a pompás bajuszáról.
– Örülök, hogy észrevette – mondta Poirot.
– Ki ne venné észre, inkább az itt a kérdés."

*~*~*~*

Poirot megint ott ült a négy férfival szemben. Timothy Raglan, Spence főfelügyelő és a rendőrfőnök olyan ünnepélyes várakozással meredtek rá, mint a macskák, amelyek arra számítanak, hogy mindjárt egy tejszínes bödön száll alá az égből.

*~*~*~*

"Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több."

*~*~*~*

" az a sok jószolgálati munka, amivel a hölgyek foglalatoskodnak, egy cseppet sem teszi rokonszenvesebbé magukat a hölgyeket. Mert mindig mindent jobban tudnak. Aztán mindig megmondják az embernek, mit szabad, meg mit nem."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi