Szabó Magda: Idegen, sárga parton
A szók a mélybe buknak,
mint kék halat a tenger,
csak néha dob magasra
egy hangot a sötét.
A csók langyosra bágyad,
elszunnyad ifjú száján,
szeme tükrös faláról
visszacsúszik a kép.
Nagy homlokán a fények
kihunynak. Ujja fáradt:
az öntudat kihullik,
megrendül a küszöb,
s már gázol könnyű lépte
idegen, sárga parton,
híg, süppedő fövenyben,
szelíd szörnyek között.
Szüret, 109.oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!