Steigervald Krisztián: Generációk ​harca

FÜLSZÖVEG:

Steigervald Krisztián évek óta tart előadásokat arról, milyen történelmi, technológiai és kulturális események hatására változtunk meg az utóbbi csaknem száz évben: hogyan hatottak az egyes korszakok a gondolkodásunkra és világlátásunkra, miért alakultak ki ebből a különböző (veterán-, baby boomer, X, Y, Z és alfa-) generációk, melyiknek milyen jellegzetességei vannak, miképpen viszonyulnak egymáshoz, és hogyan érthetnék meg egymást ezek tagjai a jobb együttműködés érdekében – egy sikeresebb, boldogabb élet reményében.

Generációk harca című könyvének legfontosabb célja, hogy letisztítsa a generációkról az igaztalan sztereotípiákat, valamint feltárja értékeiket. Így mindenki felismerheti a saját generációs korlátait, és a nemzedékek között dúló csatározások helyett képesek leszünk magunkat kívülről szemlélni, másokat megérteni – vagy akár nevetni is azokon a szituációkon, amikor csupán a generációnk beszélt belőlünk…

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG -20% KEDVEZMÉNNYEL! :)

Szeretem Bruce Willist.
Tudom, talán kissé elragadtatott ez a kijelentés, és a többség számára, akik még nem olvasták a Generációk harcát, nem is igazán értelmezhető ez a vallomásom.

De muszáj ezzel kezdenem, mert aki már olvasta a könyvet, plusz Krisztián, ha idetéved, tudni, érteni fogják, hogy mire gondolok. Maximalista vagyok, jócskán öntörvényű, nem vagyok kedves lény, és gyakran nem érdekel mások véleménye. Megvédem a családom, választott baráti közösségemet mindentől, szarkasztikusan, önironikusan nagyokat röhögve azon, ahogy bénázom.
De mindig felállok a padlóról, és megyek előre, pont mint Bruce, akár a Die Hard filmekben, Armageddonban, vagy épp az Ötödik elemben. Senki sem tárgyal úgy a túszejtőkkel, mint ő…


Vicces módon, ez utóbbi filmet pont a Generációk harca olvasása közti szünetben néztem újra, és ezért rengetegszer bólogattam az X generációt érintő fejezet felett. Bár jómagam nem voltam kulcsos gyerek, de sokszor magamra ismertem, főleg a tökéletességre, maximalizmusra, szorongásra való hajlam leírása nyomán. Igen, nem vagyunk egy könnyű generáció, de melyik az?


Ha már ennyire személyesbe fordult ez a bejegyzés, akkor azt is meg kell említenem, hogy eredetileg nem voltam valami biztos abban, hogy nekem való ez a kötet. De Blanka, a kiadóból nagyon szenvedélyesen ajánlotta, Dóri is jókat írt róla a blogján. Aztán úgy esett, hogy egy könyvtáros szakmai napon az első előadás éppen a generációkutatásról szólt, és úgy gondoltam: ennyi „égi” jel után nem szabad elmenni a Generációk harca mellett.


Dórival azt beszéltük twitteren, hogy ez egy olyan kötet, amely elsősorban a szolgáltatásban, oktatásban, kereskedelemben dolgozóknak hasznos, de persze mindenkit érint hazánkban. 6 generáció lakik egymás mellett, a szűkebb családom ebből ötöt tud felvonultatni. Elképesztően nagy különbségek tudnak lenni felfogásban, hozzáállásban, és főként generációs alapélményekben, amik meghatározzák az egyes egyének álláspontját.

A könyv a rövid bevezető után, amely az általános generációkutatást mutatja be, egyenként taglalja az egyes korosztályok főbb jellemzőit, majd rátér a közös életünkre, és annak színhelyeire, mint például a munkahely, az ünnepi asztal és a közösségi média – hogy csak a legfontosabb problémagócokat említsem meg.

Forrás.

Három aha-élményt emelnék ki a kötetből, nem mintha, nem lett volna több mondanivalója, csak nálam azok csattantak a legnagyobbat.
Az elsőt, az X-ek (a mi generációnk) maximalizmusát már említettem. Először csak legyintettem a dologra, de aztán szóba került az állandó változás, az adaptálódás, a bizonyítási kényszer, a folytonos alkalmazkodás – és e mellett nehéz elmenni, mert hiszen pont az utóbbi 50 évben akkora a technológiai váltás, hogy szinte hetente érkezik újdonság a világba.

A baby –boomer, magyarul Ratkó korszak nevével jelzett generációt illetően aháztam ismét, mivel Steigervald Krisztián a hidegháborús viszonyokat említette eme korosztály alapélményének.
Onnét származik a rádió és tévé, újság minden feletti hatalma, holott ma már tudjuk, hogy mennyi hazugságot írtak, mondtak kormányok, és mennyi mindent hallgattak el. „Sokszor nem közvetlenül átélt fenyegetettség” alapélménye mellett már érhetőbb az állandó hajlam az összeesküvéselméletekre ;)


„A saját generációs szemüvegünkön keresztül nézzük a gyermekeink, nálunk fiatalabbak életét, és olyan paraméterek mentén ítéljük meg, valamint el őket, amiknek nincs jelentősége, értéke számukra” – ez volt a harmadik, jócskán megfontolandó, kiemelendő tudás, amire felhívom mindenki figyelmét. Nekem erre érdekes módon a tévé jutott eszembe, hogy mennyire így van manapság.
Ahogy egyre több lett a reklám az adásidőben, a fiatalok egyre inkább vagy csatornaszörföznek tévézés közben, vagy nem tartanak egyáltalán ilyen készüléket, és youtube-on, videómegosztókon, streamelő szolgáltatásokon néznek filmeket, sorozatokat. Az Y, Z és alfa generáció tagjai megválogatják, hogy mire figyelnek, nehezebben tűrik a muszáj és unalmas dolgokat, saját ideológia, és időbeosztás szerint akarnak élni.


Steigervald Krisztián egyik alaptézíse, hogy a múltat mindenki rózsaszín szemüvegen át nézi, nem volt még olyan generáció, amelyik nem azt mondta volna, hogy: „bezzeg az én időmben minden más, minden jobb volt!”
Bűnbakot keresni könnyű, mindig is könnyű volt, mindig is könnyű lesz. Generációk szembeállítása senkinek nem lehet célja, senkinek nem tesz jót, hanem csak egy-egy korosztálya jellemző generációs alapélmények, alapjegyek megismerése, elfogadása és megértése.


Nekem nagyon tetszett ez a kötet, csak két apró megjegyzésem lenne egy következő kiadás kapcsán. Az első az index, felhasznált, ajánlott irodalom listája – nálam e nélkül NEM ismeretterjesztő egy mű. (Bocsánat, ez a kontyos szemüveges szigorú könyvtárosnéni énem.) A másik megjegyzés pedig arra vonatkozik, hogy látszódik a könyvön, hogy sokáig készült, ezért vannak hasonló paragrafusok benne, többször is. Ez az aprócska hiba főleg a vége felé már nem esik annyira jó egy figyelmesebb olvasónak.

Ettől függetlenül, kollégáim is várták, hogy mit fogok majd írni a kötetről, sőt valószínűnek tartom, hogy lesz, aki kölcsön fogja kérni, és én jó szívvel fogom ajánlani, minden generációnak olvasásra :)

Köszönöm a könyvet a Partvonal kiadónak!