A hét verse: Balogh József - Nyár

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon

egy tikkadtságos hajnalon,

    fénye a redőnyt törve át

magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,

    lajháros-lusta ágylakót,

    tarisznyájában új virág,

- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,

egy tópartra szánt rádió,

fecskék cikázó röpte száz,

veríték-lázas kerti ház…

 A dinnye tőle cukrosul,

nevet a Nap rá huncutul,

  izzad az erdő, fű, a rét,

  patak párolog, és az ég

szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:

kugliznak fönn az ördögök,

  fürge felhő száll, dús-esős,

  lenn fű között időz az őz,

hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

***

Vers forrása: ITT, a kép innen származik.