2016. június 9., csütörtök

Márton András: Karakterből

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly





Fülszöveg:

Tudja-e Ön, hogy miket írogatott titkos füzetébe a volt amerikai elnök, Ronald Reagan? Hogy ki rejtett ’56-ban gránátokat egy fa odvába a Várhegyen? Ki alapította a Los Angeles-i magyar konzulátust és a Merlin Színházat? Hogy ki volt ott a legendás pesti Katona és a nagy kaposvári társulat indulásakor, de mégis lelépett? Hogy mivel tölti el egy átlagos napját egy finn melós? Hogy mit jelent a „karakterből" kifejezés? Ha nem, épp itt az ideje fellapoznia ezt a könyvet!
Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/marton-andras-karakterbol




A véleményem:



Nem szokásom önéletrajzokat olvasni, talán mert keveset élek kifelé, keveset tévézek, nem fogyasztok annyi médiát, hogysem sztárokról szóló pletykák érdekeljenek; meg talán tudatosabban is válogatom meg, hogy kire szánok időt.
Azonban határozottan emlékszem arra, hogy a Könyvfesztiválon a Corvina standján láttam kiírva Márton András nevét, hogy dedikálni fog, és motoszkált bennem a tudat, hogy én ezt a nevet, arcot valahonnan ismerem.
Aztán mikor megláttam a kiadói hírlevelet, már tudtam kihez kapcsolni a kötetet, de példának okáért anyukámnak keresnem kellett egy fiatalabb kori képet a színművész úrról. Ezért csatoltam most is egy ilyet :) 

Egy színész élete általában vonzó, kalandosnak tűnik a többi ember szemében, de Márton művész úré még az átlagnál is csavarosabb. Csak hogy példának okáért felsoroljam a színész által űzött sportokat: rúdugrás, síelés, vitorlázás, lovaglás, mostanában a tenisz; szerintem jól szemlélteti, hogy milyen mozgékony ember volt életútja során.
Hát még mennyi helyen járt! A kiindulópont Nyíregyháza, aztán Budapest, Anglia, Finnország, az USA, Pécs, Kecskemét; nem is soroltam fel az összes helyszínt, ami a kötetben szerepelt.
Pláne elképzelhetetlenül élménygazdag volt Márton András sorsa, hiszen nem csak a színpadon, vagy éppen a katedrán állva teljesített évekig, de bizony dolgozott kétkezi munkásként (díszítőmunkás, asztalos) és magas rangú diplomataként is. 

Egy szóval nem is tudom jellemezni önéletrajzát, de olvasás közben végig az ismert szólás járt a fejemben: 'A reader lives a thousand lives before he dies, said Jojen. The man who never reads lives only one.' George R.R. Martin okossága, hogy az olvasó ezer életet is átélhet olvasás közben, míg a nem olvasó csak egyet, Márton színművész úr sorsát olvasva teljességgel bizonyos.
Van a műben egy mondat, mely szerint azért fognak rá irigykedni, utálkozni, mert annyi híres személyt ismerhetett meg és említett is meg könyvében, de szerintem a féltékenység alapja teljesen más lesz.

Vágyni egy kalandos, kivételes életre, illetve merni meglépni az ismeretlent is, ha lehetőségünk van, az két nagyon-nagyon különböző dolog. Márton András született kalandor, nyughatatlan, talán önmagát, talán a világban elfoglalt helyét kereső ember,- ezt még olvasás után sem tudom biztosan - , de hogy nem egy otthonülő típus volt, az biztos. 
Ma már egészen gyakori, hogy a fiatalok külföldre menjenek dolgozni, de nyelvtudás nélkül, nekiindulni az ismeretlennek, a megalkuvás helyett, ez teljesen rendhagyó dolog volt a kommunista időkben.

Számomra sok nagyon elgondolkodtató része, számos nagyon szórakoztató része is volt ennek az önéletrajznak, de a pillanat, mikor felkaptam a fejemet, és azt mondtam, hogy wow, az ez volt:
Az északi sarkkörön délelőtt 11 körül lassan minden rózsaszínű lesz, aztán világos, de már fél kettő tájt kék, amely hamarosan feketébe fordul. És ettől fogva minden teljesen sötét. Az északi fény száraz időben gyakran látható. Félelmetes és lenyűgöző. Olyan végtelenül nagynak látszik, amilyen törpévé zsugorodik az ember ebben az érthetetlen, háromdimenziós fényjátékban, mintha már hívnának odaátról.
Hány magyar ember mondhatja el magáról, hogy látta már élőben a sarki fényt? Hányan ültek egy asztalnál Diana hercegnővel, Ronald Reagen-nel, Gábor Zsazsával?
A fülszöveg persze kicsit szépít, hiszen csak egy-egy anekdota erejéig szerepelnek a hírességek, és persze Márton úr szemszögéből ismerhetjük meg őket, de akkor is.
Valószínűtlenül fordulatos, és igaza van a szerzőnek, szereplehetőségekben gazdag életútja volt, hiszen színésznek születni kell, és aki az, az élete végéig szerepként, karakterként éli meg helyzeteit.




Kinek ajánlanám?


Színházszerető, rajongó embereknek, nemtől, életkortól függetlenül nagyon-nagyon! :)
Kifejezetten a pesti színház, a pécsi Poszt nézőinek, mert például ez utóbbi témáról nyolc oldalas fejezet szól.
De persze hozzá kell azt is tennem, hogy ismerősnek kell lenni a színész, rendezőkollégák neveivel, hiszen  - és ez mindenképpen egy nagyon érdekes, de egyben meghökkentő jellemzője is a kötetnek-, kevés a kép, talán összesen ha húsz darab volt benne.
Egyébként ez a mű szerintem nagyon jó ajándék lehet az idősebb korosztálynak, akik javarészt kortársai Márton művész úrnak.

Legkedvesebb anekdotám a Laurence Olivier történet, azon szinte betegre röhögtem magam, de itt egy válogatás a könyvből kedvcsinálónak, még mielőtt kölcsönadnám anyukámnak, anyósomnak, és pécsi, színházimádó barátnőmnek:

… színésznek lenni életfogytig tartó, halálos betegség. Hiába szolgáltam diplomataként két cikluson keresztül, igazi diplomata soha nem lettem. Hiába dolgoztam asztalosként Finnországban, igazi asztalos soha nem lettem. Hiába tanítottam az egyetemen, sose lettem egyetemi tanár. Minden éles helyzetet karakterből oldottam meg, végül is, csak ehhez értek. És amit megtanultam az életem összes foglalkozása alatt, annak csak a színészmesterségben van némi hasznosítható tanulsága.
***
Ott álltam az üres Krisztina körúti lakásban árván, társ nélkül, rémes gondolatokkal küszködve. Azon gondolkozom, hogy egy ilyen izgalmas, színes élet milyen őrületes sebességgel változik át sivár, ijesztő, halálos ürességgé. Hogy a múlt élményei soha nem vigasztalják meg az embert, csak a jövő ígéretei képesek ideig-óráig kirángatni a reménytelenségből. Naná, hiszen ezért rohanok egész életemben kalandból kalandba.

***

Annak a szerepnek, amelyhez most próbálom hozzátörni a lelkemet, az a lényege, hogy miképpen békül meg a karakter a halál gondolatával. 
… 
A folyamatban most már ott tartok, hogy a halál ellen nincs semmi kifogásom, csak éppen még nem szeretnék jelen lenni, amikor bekövetkezik.


Köszöntem, jól esett, ha minden önéletrajz ilyen olvasmányos lenne, biztosan rászoknék erre a műfajra is.
4,5 csillag a lehetséges ötből, nagyon jól áll az Író karakter Márton Andrásnak ;) 
Mint Turai, nagyon szépen elrendezte ezt az egészet, bravó, nálam újratapsolás, azaz pár év múlva ismételt olvasás lesz az eredmény.

Corvina hírlevele szerint Márton András Színművész Úr 2016. június 12-én, vasárnap 16 órától dedikálja önéletrajzát a Vörösmarty téren, az Ünnepi Könyvhéten.

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése