Weöres Sándor: A teljesség felé #60

 

Nő és férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A
nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek éppúgy teljes,
mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget
egyesíti, a változatlanba oldja.
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a
nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi ne
ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az
igazi éltető-erő. A nő, ha az emberiség maradandó kincse felé
törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas,
eleven-pezsgésű, esemény-szerű; a teremtés templomát úgy tekinti, mint
egy uzsonnázó-helyet, pletyka sarkot. A férfi, ha az emberi tenyészés
édes játékaiba és meleg meghittségébe helyezkedik, elhomályosul,
elgépiesedik; az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a
kényelemre. A nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak
arra figyel, ami szerves összefüggés, tenyészet, enyészet; a férfi
zártan, határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait
szigetekként szemléli.
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfilénye
alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban
az egymásbamosódó, alaktalan dolgok csiraként, forró lüktetésben
élnek; ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagába rejtett
férfilénye: látja, hogy kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok,
egymástól elkülönülve, szobor-szerüen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit-bánatait, egész világát
belesugározza; a férfi, ha dolgozik, munkája minden mást elfüggönyöz
előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó-csoportban és nyerni a
játszóktól akar; a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék
váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy
narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyujt, szinte önmagát
bontotta fel, saját érzésvilágából nyujtja feléd azt, ami belőle téged
illet; a férfi, ha jó-szívvel étellel kinál, örül, hogy neked is adhat
abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja
olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényéhez
akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-
teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton-
fokozódó egészét keresi.
A nő és férfi igénye nem fedi egymást; éppezért a nő kiegészítője
nem a kiváló, teremtő férfi, hanem az arszlán, aki folyton sürög és a
nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettős
röpködés végül családi biztonsággá higgad; s a férfi kiegészítője nem
a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit fel tudja
pezsdíteni s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át
tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit.
Minthogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és
családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok
csalódás.
A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi,
vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója; a nőnél:
maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha
körülményeitől mentesen, magában-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az
emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.
Ha egy nő regényében az „ideális férfi" szerepel: nagy nőhódító,
tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló
tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert
lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet
kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő" csupa
rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása,
hogy tűzön-vizen át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkénytelenül
azonosítja magát az író is, az olvasó is; oly talajtalanul libeg a
világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a
legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt
lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha
melegség, száll a végső, puha, meleg fészekbe.

Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html