Mini könyvklub: augusztus (Talált tárgyak országa)

"Elérkeztünk a Mini-könyvklub utolsó könyvéhez, amit szabadon választhattok meg. Ne felejtsétek azonban el, hogy az alábbi kritériumoknak meg kell feleljen:
1. legalább részben romantikus a történet,
2. legalább 200 oldalas, és
3. ne legyen egy sorozat része...
+1. Olyan könyvet válassz, amit korábban még nem olvastál!
Ezúttal inkább egy könyvajánlót írj, mint részletes kiértékelést, hiszen mások valószínűleg nem olvasták még a könyvet!"
Forrás:
http://konyv-sarok.blogspot.hu/2015/08/mini-konyvklub-augusztus.html

Ennek a könyvnek közelről még gyönyörűbb a borítója, csak két dolog kár vele kapcsolatban, hogy nem kemény kötéses és a tárgyak nem dombor nyomottak rajta :) akkor milyen jó érzés lenne kézbe venni!

Augusztus hónap nálam úgy látszik, hogy az év leglustább időszaka lesz, bár már tavaly, meg azelőtt is az volt. Kiszívja belőlem az energiát a Nap, a rettentő meleg, de inkább fanfictiont olvasgatok a telefonomon, mintsem könyvet, mert azt könnyebb tartani :P Elvileg a Csokoládé trilógia második részét akartam elolvasni, de időközben lejelentkeztem a nyári kívánságlistás olvasási kihívásról is; ezt a könyvet meg idén vettem, csak a polcról kellett leemelnem.

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket. 

Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta. 

Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A molyos címkék szerint ez a regény fantasztikus-romantikus, de én az utóbbit megkérdőjeleznem. Nem volt happy end a könyvben, sőt igazán szerelmi szál sincs benne. Ami egyébiránt nem baj, mert nem vagyok híve a túl sok csöpögésnek, még akkor sem, ha régebben írtam ilyesmit ;)
Ami engem lekötött a könyvből azok a következő témák voltak:

•  maga a kényszerbetegség. Érdekes módon én nem gondoltam volna azt, hogy ennyire el tud fajulni a tárgyakhoz, dolgokhoz való viszonya bárkinek is, mint Sandynek, aki nevét+címét rácímkézte minden tulajdonára. A másik meglepő mániája meg, hogy mindig az ajtó mellé teszi le a táskáját, hogy bármikor felkaphassa és elmenekülhessen...
• az eltűnt személyek családjainak reakciója. Nagyon érdekes, hogy mennyiféleképpen tudja vagy nem bírja feldolgozni valaki, ha eltűnik egy hozzátartozója. A legextrémebb nem viselem el persze a halál, hogy az anyukának/apukának megszakad a szíve, de a rák, vagy más kóros betegség is előfordulhat nagy számban. A továbblépés, az élet továbbélése is nehéz lehet ennyire bizonytalan körülmények között, és ugyan vajon melyik eltűnt személy családtagjának nem jut eszébe, hogy a nem tudás helyett jobb lenne halottnak látni hozzátartozójukat? 
• a Talált tárgyak országa. Ahern konkrétan elképzelt egy másik dimenziót, itt a Földön, egy mozgó átjáróval, ahol átjutnak az eltűntek az országába, és ahol új, civilizált életet kezdenek. Egészen elképesztő, hogy mennyire kidolgozott a koncepciója, simán lehetne egy egész könyvsorozatot, vagy fanficeket írni abból az elképzelésből, ki-honnan jött, és mihez kezdett az új lehetőségek fényében. Olvasás közben persze nem árt azon is elgondolkozni, hogy te, aki éppen bújod a könyvet, mit tennél: keresnéd a kiutat, mint Sandy, vagy maradnál? 
• szerintem nem helyes keverni az érzelmeket és a munkát, így Sandy kapcsolatát a pszichológusával elhibázott ötletnek találom, és nem gondolom, hogy azért, mert a lány megtalálta a Talált tárgyak országát, benne jó néhány eltűnt személlyel, akkor hirtelen egy csapásra elmúlna visszatérése után minden kényszerbetegsége. De a másik szál sem jobb, Jack Ruttle kapcsolata sem a legfényesebb barátnőjével, és Donal öccse megtalálása után sem hiszem azt, hogy eljönne közéjük a boldogság... egyáltalán, sajnos az zavart, hogy Ahern nem fejezte be úgy a regényt, ahogy egy ponton álltak a dolgok, hogy Sandy és Jack esetleg összejönnek :(
  
   
  

Alapjában véve, csak én is azt tudom mondani, mint  általában a molyértékelők, hogy nem volt ez olyan rossz, csak éppen nem erre számítottam Ahol a szivárvány véget ér olvasása után. Ez a könyv inkább a Lány a tükörben novellákhoz hasonlít, habár szerencsére annál bőven kidolgozottabb minden téren. :) Fogom még olvasni, ha egy napos, könnyed, figyelemelterelő olvasmányra fogok vágyni, és könyvtári kikölcsönzésre mindenképpen jó szívvel ajánlom. (nálam saját példány, de csak 100 forint volt :D )

A könyv molyos adatlapja, további értékelésekkel:
http://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-talalt-targyak-orszaga
Az angol borítókép az e-könyvet díszíti, ami Dorothyra, az Óz a csodák csodából utalás, és a Goodreadsről hoztam:
http://www.goodreads.com/book/show/588369.A_Place_Called_Here