"Az elkövetett bűnök akkor válnak kézzelfoghatóvá, ha arccal és névvel rendelkező emberek állnak mögöttük."
Judith Kalman
FÜLSZÖVEG:
Németország, a 80-as évek közepén. Egy bélyeggyűjtő klubban egy férfi a holokauszttagadás üldözése ellen érvel, Auschwitz-hazugságot emleget, a koncentrációs táborokat zsidó kitalációnak véli. Oskar Gröning, az egykori auschwitzi könyvelő nem hagyja annyiban. A hallottak talán igazságérzetét sértik, talán valamiféle moralitás kerekedik benne felül, amikor megtöri saját hallgatását és levelet ír az illetőnek: Én ott voltam. Mindent láttam. Írását elküldte barátainak, ismerőseinek, rokonainak is. Két fia soha többé nem állt vele szóba. Oskar Gröning beszélni kezdett. Majd felelősségre vonták és 2015-ben bűnösnek találták 300 000 magyar áldozat meggyilkolásában való bűnsegélyben.
Sándor Zsuzsa riportkönyve pontosan követi a pert, tényszerűen ismerteti a bizonyítékokat, leírja a tanúvallomásokat, sőt, helyszíni tudósítását túlélőkkel készített interjúkkal is kiegészíti. Az auschwitzi könyvelőt olvasva elemien érezzük annak a kérdésnek a súlyát, hogy pontosan mit is jelent a szó: igazságszolgáltatás.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/sandor-zsuzsa-az-auschwitzi-konyvelo
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd az a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt. "
D.D.Eisenhower, az USA 34. elnöke (fenti képen, D-day előtt)
Elég sokáig gondolkodtam, morfondíroztam azon, hogyan ajánljam én ezt a könyvet, úgy, hogy hatásos legyen.
Lehetett volna az, hogy én nyúlok a szépirodalom eszközeihez, írok egy rövid novellát arról, milyen érzés lehetett végigélni a gettót, az éjszakát, mikor a magyar csendőrök kopogtak az ajtókon, és pakolásra szólították fel a későbbi áldozatokat; majd milyen lehetett három éjjel és nappal nyolcvan (igen, 80!) embernek együtt zsúfolódva lenni egyetlen marhavagonban.
Hogy milyen volt, mikor a csendőrök - még mindig Magyarországon - minden nagyobb városnál azzal fenyegetőztek, hogy vagy kapnak aranyat, pénzt, vagy belőnek a vagonba az emberek közé ... és persze milyen volt az, mikor megkaptak mindent, és mégis tüzeltek.
Hogy milyen rémálom lehetett egyetlen vödörnyi víz, egy másik vödör meg vécének ennyi személyre, és milyen benyomás lehetett az, mikor végre megállt a vonat, kinyitották az ajtót, és ott álltak az SS katonák, őrjöngő kutyáikkal.
"Schnell, schnell!" szerintem ez az egyik német kifejezés, amit mindenki ismer a világon, a sürgetés, gyorsan, hamar, gyerünk parancsszavát, nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy engedelmeskedj neki. De vajon micsoda mélyreható impulzus lehetett ez, annak a 437 ezer honfitársunknak, akikből 300 ezret a rámpa végén halál várt?
Igen, jól olvastad, 1944-es évben 427 ezer magyar zsidót transzportáltak Auschwitzba és közülük 300 ezret az érkezésük után azonnal megöltek.
Dr. Sándor Zsuzsa ügyész, majd bíró volt kényszernyugdíjazásáig, Donat Ebert német ügyvéddel való ismeretségük révén jutott tudomására Oskar Gröning pere. Németországban egy büntetőeljárás során nemcsak az ügyész szólal fel, hanem a sértettek, áldozatok is, mellékvádlóként részt vesznek és tanúskodnak a bíróságon.
Oskar Gröning pere, amely nem is régen, 2015. április 20 - július 15 között, Gröning meghallgatásán túl, szakértők megállapításaival és a mellékvádlók személyes beszámolóival zajlott le.
Dr. Sándor Zsuzsa számtalan magyar mellékvádló, tehát holokauszt túlélő történetét jegyezte le, nemcsak azokét, akik tanúskodhattak a német bíróság előtt, hanem mindenkiét, akivel csak beszélni tudott.
Mivel ez egy riportkötet, könnyen azt hihetnénk, hogy unalmas, száraz, érzelemmentes. De olvasás közben ráébredtem, hogy lehet, pont ez kell ahhoz, hogy hitelesek legyenek a beszámolók. Az irodalom, a szépirodalom eszközeivel felemel, de el is távolít a céltól, az, hogy elbeszélő szavakba, többféle szemszögből, változatos fordulatokkal átélésre, érzékelésre, élményre, katarzísra számítva íródik át a valóság, kissé el is ferdíti azt. Még a legjobb indulattal is, minden ember más-és más benyomásokkal, tapasztalatokkal dolgozik, és az írói képzelet hiába tanít, oktat, figyelmeztet, azért a szerző saját képzeletvilágát tükrözi.
Mint ahogy Závada Pál esetében, az Egy piaci napban a múlt, kikutatható valóság és az írói szándék, egyéni teremtések egymásba fonódnak.
"Befejezésül szeretnék még röviden reagálni arra, amit a vádlott a nyilatkozataiban saját auschwitzi szerepéről mondott. Azt mondta, hogy ő nem elkövetőnek tartja magát, hiszen ő mindössze egy kis fogaskerék volt a gépezetben. De ha ma az SS egyenruhájában ülne itt a vádlottak padján, én ma is rettegnék rémületemben. Mert a látvány visszarepítene engem azok közé a rettenetes dolgok közé, amelyeket 13 éves kislányként láttam és átéltem. Ennek a 13 éves kislánynak mindenki, aki azt az egyenruhát viseli, a terrort és az embertelenséget testesíti meg, függetlenül attól, hogy kinek mi volt a szerepe, rangja, beosztása vagy feladata Auschwitzban. És én ma, 84 éves koromban pontosan ugyanezt érzem."
Irene Weiss
Egymás után olvashatunk sorsokról, életutakról, hasonlíthatjuk őket saját világunkhoz, tapasztalatainkhoz. Egyszerű embereket szólaltat meg ez a könyv: pék, tetőfedő, fakereskedő, fűszeres gyermekei voltak azok, akik a tanúk padjára álltak. 10-13 évesen élték át a poklot, a három napig tartó utazást, majd azt, hogy elválasztják őket szüleiktől, és a haláltáborban meztelenre vetkőztették őket, lenyírták minden testszőrzetüket.
Igen, nemcsak a fejüket borotválták kopaszra, hanem az altestüket is.
A férfiak, fiúk dolgozhattak, míg a lányokon vagy Mengele kísérletezett, vagy órákig állhattak vigyázzban, mialatt aki kidőlt, azt vitték is a gázkamrákba, vagy helyben tarkón lőtték. És közben jöttek az újabb és újabb vonatok, vagonjaikban új családokat választottak szét, az erőtleneket pedig le is gyilkolták. Azt mondták nekik, hogy zuhanyozni mennek...
A Zyklon-B hatóanyaga cián-hidrogén, felülről dobták be, szemcsés állapotban. Először a magasabbak haltak meg, testnyílásaikból vér csorgott ki, rádőltek az alacsonyabbakra, akik eddigre pánikba estek, és szintén fuldokolni kezdtek... Aztán a testek a négy krematórium egyikébe kerültek, ami éjjel-nappal "dolgozott", hiszen egyszerre 'csak' 5000 testet tudott elhamvasztani. A hamukat aztán maguk a rabok hordták ki az Auschwitz melletti mocsárba.
A magyar transzport
Kinek ajánlanám?
Van már a blogon több, mint 200 bejegyzés, ennek nagy része szól könyvekről. Összesen talán 50 könyvet ajánlottam már, idén van kiemelt, mit érdemes elolvasni bejegyzésem is.
De mégis most azt fogom mondani: felejts el minden egyebet, ne olvass el mást, csak ezt az egy könyvet!
Könyvmolyként, könyves bloggerként, de főleg szülőként felelősséggel tartozunk a felnövekvő generációért, a tudásukért, szellemi, lelki beállításaikért. Ha tehetném, minden magyar általános és középiskola tanári karával elolvastatnám ezt a könyvet, mert ők is felelősek azért, milyen szemléletre neveljük gyerekeinket.
Mindkét esetben a véleményed számít, akár szülő, akár tanár, de legfőképpen emberként, mert az ami történt 437 ezer honfitársunkkal, sajnos bármikor megismétlődhet.
Ugyanis senki, ismétlem SENKI sem választhatja meg a bőre színét, szeme színét, nemzetiségét, szüleit, rokonságát, tehát adott DNS állománnyal érkezik ide a Földre, de mocskos politikai szándékok, emberi gyarlóságot ki- és felhasználó hatalmak mindig lesznek.
Holnap, valamikor, valahol, valamiért sorra kerülhetnek a nők, lásd A szolgálólány meséjét, vagy a balkezesek, kék szeműek, szőkék, ikrek, esetleg fehér bőrűek.
Ez a könyv most nem a stílusa miatt, hanem a mondanivalóért kap tőlem 5 csillagot, és kiemelt figyelmet. Mert Dr. Sándor Zsuzsa újságíró társával saját zsebéből fizette ki a németországi kalandot, nem 'hivatalos felkérésre' írta meg ezt a könyvet.
Magyarországon ugyanis nem volt tavaly olyan politikus, vagy szervezet, amelyik finanszírozta volna, hogy mi történt 437 ezer honfitársunkkal, nem érdekelt senkit, hogy elítélnek-e valakit azért mert aktív szemlélőként részt vett a tömegmészárlásban.
Igen jól értetted, azt gondolom, hogy jogos volt a német bíróság elmarasztaló ítélete, nem számít, hogy ki, milyen apró beosztásban szolgált, mivel az SS-be önként jelentkezett, halottak ruháit, testét kutatta át, a krematórium szomszédságában itta az irodájában a kávét, míg mások vérével szennyezett pénzt számolt, BŰNÖS.
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb, mint ahogy gyűlöletesebb sem.
Kiemelt idézetek:
"Auschwitzban 6500 SS-tag szolgált és vett részt a tömeggyilkosságokban. Közülük mindössze 49-et ítéltek el. Ez a szám demonstrálja leginkább a német igazságszolgáltatás szégyenteljes kudarcát. 1,1 millió embert, köztük egymillió zsidót öltek meg Auschwitzban, miközben a gyilkosoknak és segítőiknek még egy százalékát sem büntették meg."De mégis most azt fogom mondani: felejts el minden egyebet, ne olvass el mást, csak ezt az egy könyvet!
Könyvmolyként, könyves bloggerként, de főleg szülőként felelősséggel tartozunk a felnövekvő generációért, a tudásukért, szellemi, lelki beállításaikért. Ha tehetném, minden magyar általános és középiskola tanári karával elolvastatnám ezt a könyvet, mert ők is felelősek azért, milyen szemléletre neveljük gyerekeinket.
Mindkét esetben a véleményed számít, akár szülő, akár tanár, de legfőképpen emberként, mert az ami történt 437 ezer honfitársunkkal, sajnos bármikor megismétlődhet.
Ugyanis senki, ismétlem SENKI sem választhatja meg a bőre színét, szeme színét, nemzetiségét, szüleit, rokonságát, tehát adott DNS állománnyal érkezik ide a Földre, de mocskos politikai szándékok, emberi gyarlóságot ki- és felhasználó hatalmak mindig lesznek.
Holnap, valamikor, valahol, valamiért sorra kerülhetnek a nők, lásd A szolgálólány meséjét, vagy a balkezesek, kék szeműek, szőkék, ikrek, esetleg fehér bőrűek.
Ez a könyv most nem a stílusa miatt, hanem a mondanivalóért kap tőlem 5 csillagot, és kiemelt figyelmet. Mert Dr. Sándor Zsuzsa újságíró társával saját zsebéből fizette ki a németországi kalandot, nem 'hivatalos felkérésre' írta meg ezt a könyvet.
Magyarországon ugyanis nem volt tavaly olyan politikus, vagy szervezet, amelyik finanszírozta volna, hogy mi történt 437 ezer honfitársunkkal, nem érdekelt senkit, hogy elítélnek-e valakit azért mert aktív szemlélőként részt vett a tömegmészárlásban.
Igen jól értetted, azt gondolom, hogy jogos volt a német bíróság elmarasztaló ítélete, nem számít, hogy ki, milyen apró beosztásban szolgált, mivel az SS-be önként jelentkezett, halottak ruháit, testét kutatta át, a krematórium szomszédságában itta az irodájában a kávét, míg mások vérével szennyezett pénzt számolt, BŰNÖS.
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb, mint ahogy gyűlöletesebb sem.
Kiemelt idézetek:
***
A barakkban akkortájt egy másik nő is megszülte a gyermekét. Mengele mindkét mellét levágatta, mert kíváncsi volt, hogy meddig maradna életben a baba anélkül, hogy az anyja szoptatni tudná. Alig telt el egy-két nap, és az anyát és a csecsemőt a gázba küldték.
Angela Orosz-Richt
***"Sajnos nincs arra lehetőség, hogy visszamenjünk az időben és meg nem történtté tegyük az eseményeket. Azt a katasztrófát, ami velünk történt nem lehet helyrehozni. De némi vigaszt nyújt nekem az, hogy az emberek megismerhetik a családom sorsát, és nemcsak azok, akik itt ülnek ebben a tárgyalóteremben, hanem rajtuk és a sajtón keresztül mások is. Azt remélem, ezek után nem mondhatják, hogy mindez nem történt meg."
Hedy Bohm
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!