L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája

 „There's no place like home.”

 Fülszöveg magyarul:

A kansasi rónaság közepéről Dorkát és Toto kutyát a forgószél csodás vidékre repíti, a mumpicok országába. Kiderül, hogy a kislány messzire elkerült otthonától. A jóságos Északi Boszorkánytól megtudja, hogy Smaragdvárosba kell eljutnia Ozhoz, a legnagyobb varázslóhoz, mert csak az ő segítségével juthat vissza az otthonába. A hosszú vándorút során Dorka igaz barátokra talál: a Madárijesztőre, a Bádog Favágóra és a Gyáva Oroszlánra, ők is a Bölcsek Bölcse segítségére vágynak. Számtalan kaland után elérkeznek Oz fényes palotájába. A nagy varázsló „megajándékozza” a Madárijesztőt ésszel, a Bádogembert szívvel s a Gyáva Oroszlánt is bátorrá teszi. De Dorkát csak a jó Déli Boszorkány útmutatása segíti haza szeretett otthonába.

Két okból olvastam el Dorothy történetét, mert egyrészt jól jön a friss tudás a Dorothynak meg kell halnia című sorozat folytatása előtt, másfelől meg éreztem, hogy a filmes emlékeim nagyon megkoptak és hát elég más a film, mint az eredeti sztori.

Elsőként is még mindig itt tipródom azon, hogy Dorothy hány éves volt, mikor Óz földjére került? 6-8-10? Mert néha nagyon gyerekes, viszont esetenként hát meglehetősen önző, nem egy szívesmókus, mint amilyenre számítanánk. Van egy – két mondat, amikor Baum Dorothy gondolatait írta le, és bizony a kislány fejében sokszor az járt, hogy nem számít, sikerül-e a kísérőinek rábeszélni a mágust a csodára, csak ő jusson haza.

 Az, ami még meglepett, - a cipőn kívül, ami az originálban ezüst színű és nem piros - , az Óz kérése volt, ami megdöbbentően barbár: öld meg az ellenségemet, és én segítek rajtad. Pláne annak tudatában, hogy mennyire konfliktuskerülő a fickó, hiszen csak illuzionista és nem igazi mágus, úgy még inkább alávaló ötlet volt tőle egy gyereket elküldeni harcolni. A felelősség elhárítása szempontjából Óz nem felnőtt, és azt hiszem, sejtem, hogy Baum ezzel akarta felnyitni az olvasó gyerekek szemét a csalárd felnőttvilággal kapcsolatban.

Ez a történet bár nagyon sok karaktert felvonultat, mégis igazándiból egy szereplőt kedveltem meg belőle, és ez a Madárijesztő. A kóccal tömött bábú hol nagyon találékony, hol csak egyszerűen a józan paraszti eszét használja, és főleg önfeláldozó a végsőkig. Az, hogy ennyire odáig vagyok érte azért meglepő, mert a Dorothynak meg kell halnia regényben meg hátborzongató alak lett a Madárijesztőből.

A másik, aki még tetszett, az a Nyugati Boszorkány. Biztos perverzió a részemről, de én szeretem a felvállalt jellemeket, azokat, akik tisztán, őszintén gonoszak tudnak lenni, élvezik ezt, és nem játszák meg magukat.

A legtöbb molyos értékelés kiemeli, hogy mennyi halál van a történetben, például van egy rész, amikor a Bádogember megöl a fejszéjével negyven farkast! Szóval sokkoló élmény felnőtt fejjel olvasni az eredetit...
Az viszont biztos, hogy tovább fogom olvasni Baum művét, habár a 14 kötet, amiből az egész sorozat áll meglepő egy mennyiség! Viszont könnyen olvasható, jó nyelvezete van, szép stílusa.
Ajánlom angol nyelv gyakorlására :)

Én az Amazonról szedtem le, ingyenes,  ITT a link hozzá.