FÜLSZÖVEG:
„Mikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. Egy könyv tele lehet hibával, lehet. hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem a babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából következően.”
Ez a Borges-idézet fejezi ki talán leghívebben a Kanadában élő, nemzetközi hírű író és műfordító, Alberto Maguel világsikert aratott esszéfüzérének, Az olvasás történetének alapgondolatát. A lebilincselően érdekes könyvből árad a sok tudnivaló: mikor kezdett olvasni az ember, meddig olvasott hangosan és mikortól némán, milyen helyzetben olvasták az ókorban a papirusztekercseket, miért száműzte Platón eszményi államából a könyveket, hogy festhetett az alexandriai könyvtár, milyen volt egy iskola a 13. századi Elzászban, milyen jóvátehetetlen gyalázatot művelt a francia forradalom a könyvekkel, hogyan fajulhatott Prótagorasz könyveinek betiltása a náci könyvégetésig és így tovább. Néhány kiragadott téma ez csupán a könyv káprázatos gazdagságából. Az olvasás világtörténetének áttekinthetetlen dzsungelét a fegyelmezett írói szándék világos parcellákra osztja, és nagyszerű, informatív, olykor felkavaró képekkel illusztrálja.
Bár Manguel végig tudatában van vállalkozása nehézségeinek, sorait áthatja a könyv iránti szent áhítat és őszinte rajongás. E nagyszerű mű magyar nyelvű kiadásával kíván hozzájárulni a Park Kiadó Az Olvasás Évének eseménysorozatához, remélve, hogy a könyvet nélkülözhetetlen szellemi tápláléknak tekintők tábora Manguel írása nyomán új, szenvedélyes olvasók seregével bővül.
"De nem csak a totalitárius rendszerek félnek az olvasótól. Az olvasókat éppen úgy heccelik az iskolaudvarokon és a tornatermi öltözőkben, mint a kormányhivatalokban és a börtönökben. Kivívott tekintélye és érzékelhető hatalma miatt az olvasók közösségét szinte mindenütt ellentétes érzelmek övezik. Van valami az olvasó és a könyv viszonyában, amiről elismerik ugyan, hogy bölcs és termékeny, de egyben másokat kirekesztő és lekicsinylő, exkluzív tevékenységnek érzik… […] Sokan félnek tőle, mit művelhet az olvasó titokban a könyv lapjai között…"
Kezdésként beszámol önmagáról, ami a sorsát is meghatározza, hogy miként ébredt rá négyévesen, hogy tud olvasni, melyek voltak az első olvasásélményei, hogy diákként egy könyvesboltban dolgozott, és a nagy fordulatról, hogy tizenhat éves volt, mikor a jószerencséje összehozta a kitűnő Jorge Luis Borge-al. Felolvasó volt a vak írófejedelem, nyelvtudós mellett, két évig, és az ő kommentárjai, ízlése egy életre megváltoztatták Manguel viszonyát is, a könyvekhez. Jószerével addig is olvasott, de Borges mérhetetlen tudása indította el a tudatos olvasás felé vezető útra, és neki köszönhető a szerzőnk fő műve is, Az olvasás története.
A kötet nagyon jópofa keresztezése az irodalomtörténetnek, irodalomtudománynak, írói-költői életrajzoknak, kultúrtörténetnek, és számtalan történelmi ténynek. Például elmeséli, hogy miként változott meg a világ a szemüveg felfedezésétől, hogy mennyire összefonódik egy hétköznapi tárgy, az ágy és a lustaság bűne. Azt gondolom, hogy maga a név és tárgymutató sem ad elég alapos betekintést abba, hogy mennyire szerteágazóan hatalmas munka volt megírni ezt a könyvet, amely valahol négy ezer évvel az időszámításunknál kezdődik, és valamikor az 1990-es években fejeződött be. Mint Manguel kifejti az utolsó fejezetben, hátra van még az Olvasás világtörténetének megírása, amire ő nem vállalkozik, de roppant szívesen elolvasná még.
Egyáltalán, akkora kikacsintás ez a könyv, a többi könyvmoly, könyvgyűjtő felé, mindenféle előítélet nélkül, hogy már magát ezt a tényt, hogy tudós ember létére nem sznob, öt csillaggal kell díjaznom. De hát azt tudom állítani, a KSH könyvtárosával egyetemben, hogy ez egy nagyszerű olvasmány volt, rendkívül sokat tanultam belőle, és szívesen venném saját magánkönyvtáramba is 😉
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/alberto-manguel-az-olvasas-tortenete
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!