2016. december 18., vasárnap

Lipovecz Iván: Elnökök, ​kormányfők, vezérek



Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly


FÜLSZÖVEG:

"Az elmúlt négy évtized híreiben gyakran főszereplő politikusokról és bankárokról hol mulatságosan gonoszkodó, hol hideglelősen igazságos beszámolókat írt Lipovecz Iván. Mind bonni tudósítói, mind HVG főszerkesztői minőségében páratlan személyes tapasztalatokra tett szert, hőseinek káderlapját behatóan, egészen az apró részletekig ismeri. Történt ebben a kaotikus nagyvilágban és összevissza Magyarországon ez idő alatt sok minden, és beláthatjuk: semmi sem úgy volt, ahogy mondták és ahogy sejtettük a nagy átmenet alatt, amelynek még ma is a részesei vagyunk. A világpolitikai szereplőkről és a magyar vezetőkről szóló esszéket Helmut Schmidttől Alan Greenspanig, Kádár Jánostól Orbán Istvánig, Orbán Viktorig és Gyurcsány Ferencig egyenként és figyelmesen érdemes olvasni, mert tartalmasak és tömények, közgazdasági és politológiai tudásunkat fejlesztik, és ami a legfontosabb: tárgyilagosságra nevelnek."
Spiró György




"Lipovecz Iván újságírónak álcázott történész, szemtanú s az elmúlt évtizedek ragyogó tollú krónikása. Politikai és gazdasági szereplők józan és tényszerű megjelenítésével élvezetes kortárs históriát írt. Könyvet, melyet lélegzetvisszafojtva olvastam. Minden elismerésem a bámulatos emlékezőtehetségű szerzőé." 

Írta Ungvári Tamás ajánlóként a könyv borítójára, és bizony egyet kell értenem szavaival :)
Vizsgaidőszak ide, hétfői vizsga oda, én ezt a kötetet most majdnem egy ültő helyemben elolvastam. Nemcsak a stílusa esett jól a lelkemnek, fejemnek, az egyszerű, sallangmentes mesélés, hanem a témák maguk is érdekesek.

Elnökök, kormányfők, vezérek mondja a cím kissé titokzatosan, és a könyv közben tényleg körbejár egy életútnyi ismeretséget, habár, ha jól sejtem legalább ugyanennyi történetet tartalékban is hagyott. Mindig érdekes látni, hogy egy újságíró mennyire másképpen tekint ugyanazokra a politikusokra, üzletemberekre, mint a mezei hírfogyasztó, illetve hátborzongató, valamint izgalmas is a tudat, hogy mekkora véleményformáló, sztárcsináló szerepük is van a gépezetben, melynek neve média. Ez a kötet 23 fejezetes, számomra sajnos egyes részei túl rövidek is voltak, de mindenesetre a nevek felvonultatásában jeleskedik. Körülbelül úgy ötven karaktert részletez, de vagy háromszor ennyi nevet érint futólag. Akikről szó van a huszonegyedik század prominensei, ilyen - olyan módon vagy magyar érdekeltségűek, maguk is magyarok, vagy nálunk éltek, dolgoztak; illetve a világra tett hatásuk jelentős. Végig vártam, hogy lesz-e utalás az iraki háborúra Bush kapcsán, és bizony el kellett hozzá szinte az egész könyvet olvasnom, de persze volt. 

Közelről nézve a politika és a gazdaság is kiábrándító lehet, Lipovecz Iván szavain mégsem érezni ezt. Olvasás közben többször eltöprengtem, hogy vajon mitől sikeresebbek a kötet kiválasztott karakterei, mint a hétköznapi emberek, és arra jutottam, hogy jellemzőikben, emberi tulajdonságaikban nem kiválóbbak, nem kiemelkedőbbek, mint az átlag. Amit másként tudnak, és másképpen csinálnak, mint a többség, az az ismerkedési képességük, az a bizonyos kapcsolati háló, és a helyzetfelismerő képességük.  Mind a kötetben felsorolt politikusok többsége, de pláne az üzletemberek jó előrejelzők, jósok, a lehetséges fordulatokat olyan szimattal érzik meg, amikre a kisembereknek sem tudásuk, sem tapasztalatuk, de főleg rálátásuk nincs. 
Habár szavaiban nem sebez a mű, azért nem bánik kesztyűs kézzel a napi politikában nagyágyuk nevével sem, se Orbánt, se Gyurcsányt nem dicséri, megmarad liberális középutasnak. 

Amit viszont hiányoltam, és ezért muszáj vagyok levonni fél csillagot, a mellékelt képek, illusztrációs fotók teljes hiánya. Ugyan én már korosabb vagyok, tehát fénykép nélkül is fel tudom idézni az utóbbi negyven év magyar politikusait, de ugyanez vélhetően egy fiatalabb olvasónál nem mondható el. (Ellenben most a zárójeles vallomás következik, hogy ezt a kijelentést azonban a német, osztrák, pláne az amerikai nagykövetek kapcsán már nem merném ilyen határozottan állítani, sőt inkább bajban lennék, ha fel kellene ismerni a hozzájuk kapcsolódó arcokat. )

Azon a véleményen vagyok, hogy egy második kiadást már mindenképpen érdemes lenne illusztrálni is, de persze addig is én nagyon szívesen fogom kölcsönözni az én példányomat, és szívből remélem, hogy lesz következő kötet is. 4 és fél csillag, jó szívvel ajánlom én is, múltidézőnek, de általános véleményformáló, ismeretterjesztő műként is.

Kedvcsinálónak egy kis részlet a könyvből:
"Jordán zenekar, amerikai zsidó karmester, brazil író, palesztin költő, izraeli hegedűművész: ők mind-mind szereplői voltak annak a legalább ezerfős hallgatóság előtt tartott békekoncertnek, amelyet a Fórum résztvevői számára rendeztek. A görög amfiteátrumok mintájára megépített nézőtéren ott ült a jordán királyi pár, az afgán elnök, a lett elnök asszony, a bolgár miniszterelnök és jó pár közel-keleti előkelőség között a térség emblematikus alakja, Simon Peresz. Igazi királyi tűzijáték világította meg az eget. Viszont innen maximum egy órányira valódi éleslövészet folyt ugyanebben az időben: a Holt-tenger túlpartján emelkedő hegyek mögött, a ciszjordániai Hebronban az izraeli biztonsági erők megölték Abdullah Kavaszmét, a Hamasz katonai vezetőjét. „Én félek tőle, és ő fél tőlem” – hangzott a palesztin Mahmud Dervis önmaga előadta versének utolsó két sora a véget nem érő erőszak magyarázataként."

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése