Eredeti megjelenés éve: 2002
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-raadas
Már említettem, hogy a héten a Budapesti Molyklub találkozóján voltam, és mivel vidám könyvek volt a téma, több kötetet is elolvastam az esemény előtt. Már a vidám címke kapcsán tudtam, hogy az egyik könyvajánlóm Janikovszky Éváról fog szólni, de mivel elég vegyes életkorú a társaság, nem igazán tudtam, hogy mennyire lenne találó bármelyik gyerekkönyve is. Humorosak, viccesek, jópofák, mókásak, de hosszú távon azt gondolom, hogy érdemes elfordulni a nagyon népszerű írónő kevésbé ismert, szeretett novelláskötetei felé is.
Novellát olvasni máshogy kell, mint regényt, sőt igazából meg kell tanulni ráhangolódni a műfajra – ezt biztosan leírtam már ide a blogra párszor, és hangoztatom is gyakran. A novella olyan, mint egy piciny üveggolyó, pillanatfelvétel a világról, a szerző szemszögén keresztül, néha tanulsággal megfűszerezve, de sokszor csak rávilágítva az igazságra: élni jó.
„Mert mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
Nem mindegyik kicsiny írás végén áll ilyen összefoglaló bölcsesség, de szerintem szerethető novellák ezek is Janikovszky Évától, habár azt elismerem, hogy nem minden korosztálynak valók. Elsősorban azt hiszem, azok nem tudnak mit kezdeni ezekkel a felnőtt, csupán csak humoros, nem falrengetően vicces művecskékkel semmit, akik ragaszkodnak a briliáns írónő előző könyveihez, és olvasás közben hajlamosak összehasonlítani. Mint ahogy az ember nem főzhet, süthet mindig egy színvonalon, nem lehet minden nap szépséges szép, maximum csinos, jól öltözött, nem lehet állandóan vidám. Nem igazán értem, hogy miért elvárás, hogy a felnőtteknek szóló novellák éppen annyira kacagtatóak legyenek, mint a gyerekkönyvek?!?
Egyébiránt is, Janikovszky Éva kamaszoknak szóló művei, mondjuk a méltán kedvelt Kire ütött ez a gyerek? már jócskán közvetíti a felnőttség problémáit. Talán csak annyiban más, mint a novellák, hogy pozitív vége van, míg a Ráadás, vagy az Ájlávjú kötetek irományai nem feltétlenül fulladnak rózsaszín giccsbe, megoldatlanok, nyitottak maradnak konfliktus szempontjából, mint az élet.
De akkor kinek is ajánlom az írónő utolsó könyvét?
Akik kíváncsiak, hogy milyen az öregség, milyen egy alapjában liberális nyugdíjas hétköznapjai, és néha nem annyira átlagos élete; akik vagy már maguk is átléptek bizonyos x évek felett, vagy van a családjukban, környezetükben idősebb ember.
Ezt a könyvet, de szerintem Éva néni mindegyik novellagyűjteményét nem intellektuálisan kell olvasni, hanem emocionálisan, IQ helyett EQ-val, rengeteg empátiával. Pont úgy, ahogy ő megírta őket :) Nem minden írás vicces, humoros, teljesen befejezett, de közvetíti a derűt, ami Janikovszky Évát, meg az életszemléletét áthatotta, és ezt jó átélni, átérezni olvasás közben.
Az eredeti sorrend, ahogy kiadták a novellákat:
Felnőtteknek írtam - 1997
Mosolyogni tessék! - 1998
Ájlávjú - 2000
De szép ez az élet! - 2001
Ráadás - 2002
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!