2017. március 25., szombat

Derek Landy: Játék ​a tűzzel (Skrupulus Fondor 2.)



Fülszöveg:

Amikor már azt hitték, hogy sikerült megmenteni a világot… 
– Na, megölöd? – kérdezte Kean. 
– Meg – bólintott Skrupulus. Kicsit habozott, aztán elővette a fegyverét a kabátja mélyéről.
– Sajnálom, Valkiria – mondta. 
– Ne szólj hozzám – vágta rá Valkiria. – Csak tedd, amit tenned kell. 
Valkiria széttárta a kabátját, Skrupulus pedig a mellkasának szegezte a pisztolyt. 
– Bocsáss meg, kérlek – sóhajtott Skrupulus, majd meghúzta a ravaszt.

Valkiria és Skrupulus azt hitték, hogy a világ végre egy biztonságos hely, de aztán megtudják, hogy a rettegett sorozatgyilkos, Vindictus Báró kiszabadult a börtönből. Írországot ellepik a vérszívók, egyre több a halott, ráadásul kiderül, hogy mindenki Valkiriát akarja eltenni láb alól. A nyomozópárosra életük legnagyobb kalandja vár, de azt egyikük sem sejti, hogy a legnagyobb veszély a közvetlen környezetükben fenyegeti őket…




Vannak könyvek, amik esetében elolvasom az első részt, és úgy döntök, hogy akkor veszem kézbe a következőt, ha egyszer nagyon sok időm lesz, és kifogyok az olvasmányokból. (pl.: Az éhezők viadala, Hó mint hamu, Beavatott.)  De szerencsére léteznek ettől eltérő művek is, mikor valamilyen okból még akkor is a gondolataim peremén marad egy könyv, ha nem az életkoromnak való, és erre ékes mintapéldány Derek Landy sorozata.
A címadó, magyarul Skrupulus Fondor-nak fordított első részt ITT dicsértem, és gyorsan tisztázom azt is, hogy csillagok tekintetében még mindig ugyanazt gondolom a második részről, mint az elsőről: négy és fél biztos csillag simán jár neki! Fanni véleménye meg még mindig öt csillag...

Szerintem ebből a kis bevezetőből is látszódik, hogy tud valamit Derek Landy, mégpedig életkorokra tekintet nélkül. Habár ebben a kötetben nekem kicsit túl sok volt az akciójelenet, nem is mindig tudom őket követni, belebonyolódom a verekedések leírásába, de a szó és helyzetviccek, komikum olyan kitűnő, hogy szinte feledteti a hiányosságokat.
Már az előző könyvet is méltattam azért, hogy milyen jók a mellékszereplők, de a Játék a tűzzel-ben aztán végképp rengeteget lendítenek mind a történet sodrásán, mind érdekesek magukban, mint jelenségek. Titokzatosak, veszélyesek és meglehetősen köpönyegforgatóak ezek a karakterek, különösebb meggondolás nélkül állnak át a rossz oldalról a jóra, majd vissza.

Nekem ez roppantul tetszik, mármint az, hogy nincs igazán eddig még a sorozatban teljesen jó figura, ha a helyzet úgy hozza, bárki képes eljátszani a pálfordulást, erre jó példa a fülszöveg :D
Mivel Landy nagyon ügyesen elrejtett több lezáratlan rejtvényt is a könyv végére, így megint nem marad más hátra, mint várni a következő részig...

"- Ott az anyukád. Nahát milyen gyönyörű! Megmondanád neki? 
- Persze.
- Ott pedig Fergus. És az apád. Ó, és Beryl. Mit csinál ez a nő? Kicsit feszültnek tűnik. Csak nem stroke-ja van éppen?
 
- Szerintem épp mosolyog."



Angol képek forrása a Skulduggery Pleasant wikipédia, de vigyázat, spoileres az oldal!!!

Ellenben én ott olvastam, hogy Landy sorozata már a tizedik kötetnél jár, a Goodreads szerint június elsejével érkezik a boltokba Resurrection címmel.
(Remélem, itthon is kiadják őket és nem járunk úgy, mint Catherynne M. Valente Tündérföld sorozatával, amit elkaszáltak...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése