Befejeztem Gretchen Rubin szokásokról szóló könyvét, a Jobban, mint valahát, majd írok róla értékelést is, de addig is, míg megteszem, pár megjegyzés jön.
Kicsit el vagyok veszve, igen, szokott ilyen is lenni.
A gondot, mint ráébredtem az okozza, hogy volt egy bizonyos fajta rutinom a vizsgákra készülés alatt, és az most totál felborult. Természetesen kell a pihenés, az addig rendben is van, de mint rájöttem a szokások, rutinok táplálják az egyéniségünket is. Konkrétan ezen azt értem, hogy bizonyos fajta viselkedésmódot, hozzáállást, szokásrendszert társítunk bizonyos fajta emberekhez, vagyis a szokások részei, alapvető tartóelemei identitásunknak... és ha ez a rutinrendszer borul, hajlamos kiakadni a lélek is, a sehová nem haladok, semmit se érek el, nem vagyok elég, pedig mások mennyivel ügyesebbek, szerencsésebbek, jobbak pánikba.
Nehéz elégnek érezni magunkat, például betegség, vagy pénzügyi gond esetén, de egy-egy kívülről érkezett megjegyzés is elég (földig ) romboló tud lenni. Én most éppen az elsővel, egy beteg gyerkőccel küszködöm.
Az alap szokásaim, felkelés hajnali fél hatkor, tejeskávé, cukor nélkül, meditáció, duolingo svédül, franciául után igyekszem olvasni, sokat olvasni. És nem közösségi médiázni... főleg a twitter fogyasztásomat kell visszafognom.
De mióta befejeztem a könyvet, és persze olvasás közben is, sokat töprengtem azon, hogy kicsit beljebb, visszább kell húzódnom magamba. Tehát bocsánat, de kevesebbet leszek elérhető mindenütt, mert most az off lét építésének jött el az ideje.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!