2018. március 20., kedd

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök


FÜLSZÖVEG:
A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.
A regényt ITT tudjátok kedvezményesen beszerezni a kiadótól :)


Nyilvánvalóan, életkoromból kifolyólag, (42), már nagyon messzire kerültem a gimnáziumi évektől. Nem is szeretek gimis regényeket olvasni, mert én utáltam a középiskolámat. Általában gondban vagyok azzal is, hogy a legtöbb young adult romantikus regény a jó öreg Rómeó és Júlia klisére építkezik.
De azt kell, hogy mondjam, minden ellenérzésem dacára, már az első két bekezdés felkeltette az érdeklődésemet.

Hogy mitől jó ez a könyv, mert hát tagadhatatlanul az?
Kiemelkedően jó nyelvezete, stílusa van, a kamaszos picsogás mellett hajszálpontos, mellbe és gyomortájékba szóló, felnőttnek is ismerős mondatok alkotják.
„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.”
Hát nem gyönyörűen leírja az életet?

"Legszívesebben elbújtam volna a kabátjában, mint a gyerekek, akik azt képzelik, ha nem látják a külvilágot, a külvilág se látja őket."

"Volt valami megfoghatatlan, valami varázsos benne. Valami meg nem értettség a mosolya alatt; valami fel nem fedezett, fel nem tárt régészeti lelet; valami, ami mégis olyan kínosan ismerős."

"Életemben először tekinthettem bele a titkos szelencébe, ahol a kincsek mögött szomorúság és félelem bújt meg."


Viszont ami igaz, az igaz, nekem sok volt Dorka is, Matyi is, nem tudtam egyikőjükkel sem együtt érezni, vagy legalább kedvelni. Rengeteg konfliktus van köztük, néha egészen gyerekes módon, persze egyfelől az életkor miatt is, másfelől az első szerelem csetlései-botlásai miatt is. Mégis nekem picit sok volt a se veled-se nélküled, a történet közepén a civódásoknál engem elvesztett a regény.
Dorkában idegesített a vaksága, legszívesebben a fülébe ordítottam volna Janiról szóló igazat, és nehezen tudom megbocsátani a biosz szertáras esetet, holott kell a negatív példa is, mi ne kövessen el egy másik kamasz lány. Én kicsit túlzásnak érzem a fülszövegben azt is, hogy felnőtté válna a regény végére, azt szerintem a második részre érte el.


"A halálnak íze és szaga van.
Éjszakánként megtelik vele az orrom és a szám. 
Ismeretlen temetőkben bolyongok, patológiákon, hullaházak irattáraiban.
Egy nevet keresek; az ő nevét, az ő parcelláját.
Kaparom a földet, amíg meg nem találom, amíg ki nem ásom.
Csak az ízt érzem, valahol az édes és a keserű között."

Matyi már inkább, de persze nála közrejátszott az is, hogy végig éreztem valami baljóst benne, felette, egy árnyékot, az ő sürgető vágyait, hazugságait, tüskéit érthetőnek találtam. 
Akiket őszintén imádtam, azok Dorka szülei voltak, az apján nagyon jókat vigyorogtam, az anya meg ismerős volt, elég hozzá a tükörbe néznem - én is sokszor reagálok úgy, mint ő. 


"Talán az ő szeme is sötétbarna lesz, mint a kávé. 
Vagy mint a keserű csokoládé. 
De, hogy valami, ami keserédes – afelől semmi kétségem nincs."


Összességében ez a könyv is keserédes, jóval túlmutat a gimnázium falain. Át a magunkra erőltetett jelmezeken túl, felcsillantja az igazság egy-egy árnyékos, vagy csillogó oldalát.
Félmondatokból, féligazságokból, okosan, lassan építkezik fel, jó szívvel ajánlom, bármilyen életkorban olvasásra. 
Minőségi irodalom, nagyszerű első könyv volt.


A recenziós könyveket köszönöm Hajdú-Antal Zsuzsannának :)



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése