FÜLSZÖVEG:
„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”
A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…
Megmondom őszintén: én az első könyv olvasása után másra számítottam, de persze Hajdú-Antal Zsuzsa ott is bőven meg tudott lepni, szóval semmi gond. Azt hittem, hogy megint szerelmi háromszög lesz, könnyed kis történet lesz ez a rész, tényleg young adult.
Ehhez képest, már a kezdés, Dorka rémálmai mellbevágóan megdöbbentőek, felkavaróak. Őszintén remélem, hogy Zsuzsa nem saját emlékből írta meg őket, hanem csak elképzelte.
Ami még meglepőbb volt, legalábbis számomra, hogy megkedveltem Dorkát, holott az első regény után elég szájhúzgálósan álltam hozzá. No, nem mintha most nem követett volna el hülyeségeket, nevesítve az altató szedését. De az, hogy nem okoskodik annyit, hogyan egyszerűen felvállalja a sebezhetőségét, akár a végletekig, attól jóval szimpatikusabb lett.
Amit csöppet hiányolok, hogy még mindig nem lehet tudni semmit a Sebestyén család múltjáról, pedig nyilvánvalóan lenni miről írni ;)
Viszont, amit én is nagyon szerettem, az Dorka munkahelyi kalandjai, érdekesek, viccesek, néha elszomorítóak voltak, és Zsuzsa kitűnően bánt ott is azzal, hogy mennyire más a mutatott, külső kép, szerep, meg mennyire más a valóság.
Olvasgattam a molyon az értékeléseket, én nem tudom eldönteni, hogy drukkoltam-e a végkifejletért, elég legyen annyit bevallanom, hogy szinte egy ültő helyemben olvastam el a regényt.
Igen, szerethető, rajongható a férfi főszereplő, habár az utazást leírva, hogy én nem mentem volna utána, az fix :D
A szúrós kaktusz, mint tetoválás ötlet, de mint allegória az életre, általában az emberekre, szintén eléggé betalált, ahogy elolvasgattam, sokaknál, nemcsak nálam.
Én jó szívvel fogok emlékezni erre a könyvre, talán egy csöppet jobban is szerettem, mint az elsőt, mert tényleg lenyűgözően sokrétű.
Az öregek otthona, elhallgatott múltja; a sztárság és a vele járó rettenetes médiacirkusz, netes hisztéria; a vidék és főváros konfliktusa, a fiatalság és a fiatalosnak kénytelen megmaradni középkorúak ellentéte; a munkahelyi civódások, munkaköri összeütközések mind benne voltak a történetben.
Az öregek otthona, elhallgatott múltja; a sztárság és a vele járó rettenetes médiacirkusz, netes hisztéria; a vidék és főváros konfliktusa, a fiatalság és a fiatalosnak kénytelen megmaradni középkorúak ellentéte; a munkahelyi civódások, munkaköri összeütközések mind benne voltak a történetben.
Ez a kötet már kivezeti Hajdú-Antal Zsuzsát a young adult kategóriából, őszintén várom, hogy hová, merre indul tovább. Érdemes lesz rá figyelni :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!