FÜLSZÖVEG:
Noam Chomsky könyve a nyelvész, filozófus és politikai gondolkodó rendkívül szerteágazó életművének rövid összefoglalója, amelyben saját nyelvészeti téziseiből kiindulva kísérletet tesz az emberi természet különböző összetevőinek feltárására. Hogy működik az emberi elme? Melyek a gondolkodásunk legfőbb összetevői? Mi az, amit megismerhetünk a világban, és mi az, ami már meghaladja képességeinket? Mi a közjó, milyen politikai rendszerek szolgálják, és melyek állnak szembe vele? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Chomsky könyve, amely egyszerre összegzi az amerikai gondolkodó életművét és nyújt bevezetést legfőbb tanainak tanulmányozásához.
A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN ITT KAPHATÓ A KOSSUTH KIADÓNÁL :)
"Ha a kérdések során olyasmivel találkozunk, amit értelmünk nem képes eléggé belátni, akkor ott meg kell állni; s nem kell vizsgálni a többi utána következő dolgot, hanem tartózkodni kell a felesleges munkától."
A fenti idézet René Descartes Válogatott műveiből származik, látszólag kevéssé kapcsolódik Noam Chomsky-hoz, hacsak azért nem, mert Chomsky könyvének negyedik fejezetéből írtam ki.
De valójában pompásan összefoglalja a nyelvész kötetét: igen, bőven lehetne, hogy azt mondom, keveset értettem Chomsky írásából, tehát nem is mesélek róla, még akkor sem, ha recenziós könyv.
Vagy azt is lehetne, hogy azt a taktikát követem, mint sokan a Goodreadsen, hogy leszólják a világhírű szerző művét, mert hogy túl rövid, vagy túl teoretikus, azaz elméleti.
A generatív grammatika megalkotója írta a könyvet, mégis mit vártak? :P
No, félretéve a viccet, tényleg nem érthető 100 százalékban a mű, mindez azonban és természetesen semmit sem von le az értékéből.
Szerintem az a nyelv, amit Chomsky nyelv fogalomként használ, absztrakt, elvont dolog – hétköznapi elme számára felfoghatatlan.
(ugyanolyan absztrakció, mint a „víz” a kémikusoknak, akik a H2O-t értik alatta, ezt a példát pont a tudós említi a művében.:D)
A kötet 5 fejezetből áll, az előszót, ami megkísérli összefoglalni a kötetet, Akeel Bilgrami, a Columbia Egyetem szintén nyelvész professzora írta meg.
Aztán követi az első fejezet, ami a könyv legnehezebb, legemészthetetlenebb része, a Mi a nyelv? kérdésre keresi a választ. Valószínűleg nem meglepő az információ, ha azt mesélem, hogy itt fejti ki bővebben Chomsky a saját generatív grammatika elméletét.
Alapvetésként azt kell megérteni, hogy neki a nyelv egy szubsztancia, tehát a minden létező változatlan ősalapját jelző filozófiai fogalom. Minthogy a nyelv ilyen elvont, fogalmi síkon, csak elméletben létező valami a szerzőnél, így jelentés nélküli is.
Tehát a ház szó kimondásakor nem egy bizonyos dologra gondol, hanem általánosságban a házakra, vagyis falakkal és tetővel rendelkező helyre.
"A szerző szerint tulajdonképpen okunk van feltételezni, hogy a nyelv, illetve a gondolkodás legnagyobb része nem válik külsővé. Amennyiben határozottan megértjük, hogy a nyelvet nem az emberi tényezők alkotják meg, hanem biológiailag adott tulajdonságaink részének tekinthető, akkor alapvetően kell megváltoztatnunk módszertani megközelítéseinket - tanulmányozzuk akár természettudományos, akár filozófiai szemszögből is a nyelvet."
A legmeglepőbb gondolat a belső, internális, inviduális nyelv volt, pedig milyen természetes – most is, ahogy pötyögök, úgy mondom magamban a szavakat, amiket le szándékozok írni.
Még érdekesebb volt az a megállapítás, hogy a legtöbbször, időnk 80 százalékában ezen a belső nyelven beszélünk, vagyis így gondolkozunk, morfondírozunk magunkban. Aztán persze van, aki magában motyog, félig az orra alatt morog, vagy akár egyes szám harmadik személyében, hangosan kimondva szóban is kíséri a cselekedeteit.
A belső nyelv a szerző szerint határtalan rész, pontosan azért, mert legalapvetőbben kapcsolódik az agyhoz, és ez tesz minket teljesen egyedi, és különleges lényekké.
Chomsky véleménye alapján a nyelv másik rétege a külső, externális nyelv, ami viszont ténylegesen kapcsolódik a megnyilvánulási formákhoz, hangokhoz, betűkhöz, nyelvekhez, nyelvtípusokhoz, nyelvtanokhoz.
A második fejezetben arról értekezik, hogy Mi az, amit megérthetünk? tehát, hogy milyen speciális problémák határozzák meg az emberi megértés hatókörét, és határait. Itt sem egyedi tényként veszi az egyes emberek különböző gondolkodási szintjeit, értelmi különbözőségeit, hanem csoportként, emberi fajként kezeli a megértés misztériumát.
Mert hiszen titokról van szó, agyunkban absztrakt ideák kóborolnak, elég ha Chomsky azon a példáját hozom fel, hogy az a London, ami ma áll, mennyiben azonos a száz évvel ezelőtti Londonnal? Pláne a száz év múlva létezővel?
Igenis az emberi faj képes arra, hogy megfoghatatlanként, de valóságos létezőként tekintsen rá dolgokra, akár valós kézzel fogható tárgyakra, akár nem azokról van szó.
"Az I ( vagyis az internális) nyelvemben létezik egy London nevű entitás - amely nem feltétlenül egyezik pontosan bárki máséval, - ennek elemei pedig egyfajta nézőpontot biztosítanak, hogy a világ bizonyos aspektusaira referáljanak."
Látszólag nagyon elméleti ez a kérdés is, és semmi létjogosultsága nincsen, de Chomsky felhozza példának a személyiség fogalmát, ami pedig szorosan kapcsolódik a női egyenjogúsághoz és a rabszolga felszabadításhoz is.
Amíg csak a fehér, bizonyos életkorú, vagyoni helyzetű férfiakat ismerte el a törvény, mint önálló személyiséggel rendelkezőket, addig csak ők hozhattak törvényeket, kaptak szavazójogot, gyámkodtak feleségük és gyermekeik felett; vették át nejük vagyonát, annak apjától, tartottak rabszolgát...
Tehát nagyon nem mindegy, hogy mit fog fel az ember, mint fajként a nyelvből, mit társít hozzá.
A harmadik fejezetben a nyelvész azon morfondírozik, hogy Mi a közjó?
Én jócskán meglepődve olvastam, hogy Chomsky anarchista filozófus, számomra az anarchia szó valamiért a vandalizmussal volt párban. Ebben a részben megvilágításra kerül, hogy ő, mint modern gondolkodó, abban a tekintetben anarchista, hogy úgy véli az emberi faj kreatív, kreativitásra termet, és az államok, a bürokratikus rendszereikkel, törvényekkel, rendeletekkel lekorlátozzák a kreativitás kiteljesedését.
Még rosszabb azonban a helyzet, ha a pénzügyi és politikai ragadozókról van szó, Chomsky idézi egy tanulmányt, mely szerint a vagyoni, jövedelmi skála 70%-nyi népességének egyáltalán nincs befolyása a politikára. Nem meglepő, ha a tanulmány további része arra a megállapításra jut, hogy minél több pénz, annál nagyobb politikai befolyás - semmit se változott a helyzet, évezredek óta.
Példaként felhozza az egészségügyi piaccal kapcsolatos anomáliát, ami az USÁ-t jellemzi, mivel "kicsiny piaci támogatása van"a reform kérdésének, vagyis kevés mögötte a pénzügyi befektető, ezért nincsen az európaihoz hasonló általános egészségbiztosítás.
Hozzátenném, dettó ugyanez a helyzet a lehetetlen fegyverviselési törvényükkel kapcsolatban is.
Az utolsó fejezet, Milyen mélyen rejtőznek a természet misztériumai? amolyan tudomány és filozófiatörténeti gyorstalpaló.
Chomsky szépen, egymás után végigmegy azon, hogyan változott meg a tudósok felfogása arról, hogy mi a szerepük, mennyire tudják felfoghatóvá tenni a tudományokat.
Azt hiszem, az elég ismert tény, hogy Newton törvényeivel sok tudóstársa sokáig vitatkozott, egyszerűen azért, mert nem voltak képesek felfogni azt.
De éppen Newton volt az, aki elindított egy folyamatot, melynek végeredménye a ma felfogása: attól, hogy valamit nem teljesen, 100 százalékban értünk meg, tudományosan nem lehet száz százalékban kizárni sem. Amíg valamit nem cáfolnak, addig a létjogosultságát hajlandóak feltételezni, és ezáltal a jövő tudósainak feladatot, elméletek bizonyításának, cáfolásának lehetőséget biztosítani.
Galilei és számtalan más tudós a múltban pont ettől szenvedett, hogy a társadalom, főleg az egyház volt hajlamos a munkájukról nyilatkozni, de bizony a befolyásos támogatók kedvéért más tudóstársak is.
Hadd hívjam fel a figyelmet Alan Turingre, ismételten, akinek ugyebár a számítógépet megalapozó algoritmust és a mesterséges intelligenciát köszönhetjük, és aki már 1936-ban megírta az elméletét, amelyet matematikus társai a második világháború utáni években értettek meg.
Chomsky véleménye szerint a természet, és a nyelv titkait esetleg sosem fogjuk teljesen megérteni, de ez talán nem is baj, ha bizonyos alapvető titkok mindig is misztériumok maradnak.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Jócskán mellélőnék, ha azt írnám, hogy mindenkinek, holott elég sok egyetemi tanszéken szóba kerül Noam Chomsky neve. De inkább azt javasolnám, hogy azoknak, akik vagy nyelvészetet tanulnak, vagy érdekli őket a nyelv elmélete, akár tanárok, tanítók, egyetemi diákok.
Szerintem az a nyelv, amit Chomsky nyelv fogalomként használ, absztrakt, elvont dolog – hétköznapi elme számára felfoghatatlan.
(ugyanolyan absztrakció, mint a „víz” a kémikusoknak, akik a H2O-t értik alatta, ezt a példát pont a tudós említi a művében.:D)
A kötet 5 fejezetből áll, az előszót, ami megkísérli összefoglalni a kötetet, Akeel Bilgrami, a Columbia Egyetem szintén nyelvész professzora írta meg.
Aztán követi az első fejezet, ami a könyv legnehezebb, legemészthetetlenebb része, a Mi a nyelv? kérdésre keresi a választ. Valószínűleg nem meglepő az információ, ha azt mesélem, hogy itt fejti ki bővebben Chomsky a saját generatív grammatika elméletét.
Alapvetésként azt kell megérteni, hogy neki a nyelv egy szubsztancia, tehát a minden létező változatlan ősalapját jelző filozófiai fogalom. Minthogy a nyelv ilyen elvont, fogalmi síkon, csak elméletben létező valami a szerzőnél, így jelentés nélküli is.
Tehát a ház szó kimondásakor nem egy bizonyos dologra gondol, hanem általánosságban a házakra, vagyis falakkal és tetővel rendelkező helyre.
"A szerző szerint tulajdonképpen okunk van feltételezni, hogy a nyelv, illetve a gondolkodás legnagyobb része nem válik külsővé. Amennyiben határozottan megértjük, hogy a nyelvet nem az emberi tényezők alkotják meg, hanem biológiailag adott tulajdonságaink részének tekinthető, akkor alapvetően kell megváltoztatnunk módszertani megközelítéseinket - tanulmányozzuk akár természettudományos, akár filozófiai szemszögből is a nyelvet."
A legmeglepőbb gondolat a belső, internális, inviduális nyelv volt, pedig milyen természetes – most is, ahogy pötyögök, úgy mondom magamban a szavakat, amiket le szándékozok írni.
Még érdekesebb volt az a megállapítás, hogy a legtöbbször, időnk 80 százalékában ezen a belső nyelven beszélünk, vagyis így gondolkozunk, morfondírozunk magunkban. Aztán persze van, aki magában motyog, félig az orra alatt morog, vagy akár egyes szám harmadik személyében, hangosan kimondva szóban is kíséri a cselekedeteit.
A belső nyelv a szerző szerint határtalan rész, pontosan azért, mert legalapvetőbben kapcsolódik az agyhoz, és ez tesz minket teljesen egyedi, és különleges lényekké.
Chomsky véleménye alapján a nyelv másik rétege a külső, externális nyelv, ami viszont ténylegesen kapcsolódik a megnyilvánulási formákhoz, hangokhoz, betűkhöz, nyelvekhez, nyelvtípusokhoz, nyelvtanokhoz.
A második fejezetben arról értekezik, hogy Mi az, amit megérthetünk? tehát, hogy milyen speciális problémák határozzák meg az emberi megértés hatókörét, és határait. Itt sem egyedi tényként veszi az egyes emberek különböző gondolkodási szintjeit, értelmi különbözőségeit, hanem csoportként, emberi fajként kezeli a megértés misztériumát.
Mert hiszen titokról van szó, agyunkban absztrakt ideák kóborolnak, elég ha Chomsky azon a példáját hozom fel, hogy az a London, ami ma áll, mennyiben azonos a száz évvel ezelőtti Londonnal? Pláne a száz év múlva létezővel?
Igenis az emberi faj képes arra, hogy megfoghatatlanként, de valóságos létezőként tekintsen rá dolgokra, akár valós kézzel fogható tárgyakra, akár nem azokról van szó.
"Az I ( vagyis az internális) nyelvemben létezik egy London nevű entitás - amely nem feltétlenül egyezik pontosan bárki máséval, - ennek elemei pedig egyfajta nézőpontot biztosítanak, hogy a világ bizonyos aspektusaira referáljanak."
Látszólag nagyon elméleti ez a kérdés is, és semmi létjogosultsága nincsen, de Chomsky felhozza példának a személyiség fogalmát, ami pedig szorosan kapcsolódik a női egyenjogúsághoz és a rabszolga felszabadításhoz is.
Amíg csak a fehér, bizonyos életkorú, vagyoni helyzetű férfiakat ismerte el a törvény, mint önálló személyiséggel rendelkezőket, addig csak ők hozhattak törvényeket, kaptak szavazójogot, gyámkodtak feleségük és gyermekeik felett; vették át nejük vagyonát, annak apjától, tartottak rabszolgát...
Tehát nagyon nem mindegy, hogy mit fog fel az ember, mint fajként a nyelvből, mit társít hozzá.
A harmadik fejezetben a nyelvész azon morfondírozik, hogy Mi a közjó?
Én jócskán meglepődve olvastam, hogy Chomsky anarchista filozófus, számomra az anarchia szó valamiért a vandalizmussal volt párban. Ebben a részben megvilágításra kerül, hogy ő, mint modern gondolkodó, abban a tekintetben anarchista, hogy úgy véli az emberi faj kreatív, kreativitásra termet, és az államok, a bürokratikus rendszereikkel, törvényekkel, rendeletekkel lekorlátozzák a kreativitás kiteljesedését.
Még rosszabb azonban a helyzet, ha a pénzügyi és politikai ragadozókról van szó, Chomsky idézi egy tanulmányt, mely szerint a vagyoni, jövedelmi skála 70%-nyi népességének egyáltalán nincs befolyása a politikára. Nem meglepő, ha a tanulmány további része arra a megállapításra jut, hogy minél több pénz, annál nagyobb politikai befolyás - semmit se változott a helyzet, évezredek óta.
Példaként felhozza az egészségügyi piaccal kapcsolatos anomáliát, ami az USÁ-t jellemzi, mivel "kicsiny piaci támogatása van"a reform kérdésének, vagyis kevés mögötte a pénzügyi befektető, ezért nincsen az európaihoz hasonló általános egészségbiztosítás.
Hozzátenném, dettó ugyanez a helyzet a lehetetlen fegyverviselési törvényükkel kapcsolatban is.
Az utolsó fejezet, Milyen mélyen rejtőznek a természet misztériumai? amolyan tudomány és filozófiatörténeti gyorstalpaló.
Chomsky szépen, egymás után végigmegy azon, hogyan változott meg a tudósok felfogása arról, hogy mi a szerepük, mennyire tudják felfoghatóvá tenni a tudományokat.
Azt hiszem, az elég ismert tény, hogy Newton törvényeivel sok tudóstársa sokáig vitatkozott, egyszerűen azért, mert nem voltak képesek felfogni azt.
De éppen Newton volt az, aki elindított egy folyamatot, melynek végeredménye a ma felfogása: attól, hogy valamit nem teljesen, 100 százalékban értünk meg, tudományosan nem lehet száz százalékban kizárni sem. Amíg valamit nem cáfolnak, addig a létjogosultságát hajlandóak feltételezni, és ezáltal a jövő tudósainak feladatot, elméletek bizonyításának, cáfolásának lehetőséget biztosítani.
Galilei és számtalan más tudós a múltban pont ettől szenvedett, hogy a társadalom, főleg az egyház volt hajlamos a munkájukról nyilatkozni, de bizony a befolyásos támogatók kedvéért más tudóstársak is.
Hadd hívjam fel a figyelmet Alan Turingre, ismételten, akinek ugyebár a számítógépet megalapozó algoritmust és a mesterséges intelligenciát köszönhetjük, és aki már 1936-ban megírta az elméletét, amelyet matematikus társai a második világháború utáni években értettek meg.
Chomsky véleménye szerint a természet, és a nyelv titkait esetleg sosem fogjuk teljesen megérteni, de ez talán nem is baj, ha bizonyos alapvető titkok mindig is misztériumok maradnak.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Jócskán mellélőnék, ha azt írnám, hogy mindenkinek, holott elég sok egyetemi tanszéken szóba kerül Noam Chomsky neve. De inkább azt javasolnám, hogy azoknak, akik vagy nyelvészetet tanulnak, vagy érdekli őket a nyelv elmélete, akár tanárok, tanítók, egyetemi diákok.
A szerző valami eszméletlen magasságokban beszél, gondolkozik, filozofál ezekről a dolgokról, a megértést az is gátolja, hogy ugyebár mi, földi halandók nem ismerjük a nyelvvel kapcsolatos összes előzetes filozófiát. Mondjuk összefoglalót azt bőven kapunk tőle ;)
De megéri, bőven az időt, az energiát is rászánni erre a kötetre!
Nem ígérhetek teljes megértést, én is csak a bevezetőt értettem száz százalékosan, talán az utolsó három fejezetet félig. Az első, grammatikai részt meg nem is merem megvallani, mennyire nem :D
Azonban egyfelől nagyon tisztelem a fordító, Kisantal Tamás és a lektor, Pléh Csaba munkáját, én be nem mertem volna angolul vállalni ezt a könyvet.
Másfelől meg, rengeteg, apró tudásmorzsát szedtem fel így is, ennyire kevés megértési szinttel. Pár év múlva újraolvasom, remélem addigra fejlődök én is ;)
Természetesen jár az 5 csillag, a számomra hegyláncolatnak tűnő tudásért.
De megéri, bőven az időt, az energiát is rászánni erre a kötetre!
Nem ígérhetek teljes megértést, én is csak a bevezetőt értettem száz százalékosan, talán az utolsó három fejezetet félig. Az első, grammatikai részt meg nem is merem megvallani, mennyire nem :D
Azonban egyfelől nagyon tisztelem a fordító, Kisantal Tamás és a lektor, Pléh Csaba munkáját, én be nem mertem volna angolul vállalni ezt a könyvet.
Másfelől meg, rengeteg, apró tudásmorzsát szedtem fel így is, ennyire kevés megértési szinttel. Pár év múlva újraolvasom, remélem addigra fejlődök én is ;)
Természetesen jár az 5 csillag, a számomra hegyláncolatnak tűnő tudásért.
Köszönöm a recenziót a Kossuth kiadónak!
Kacsolódó link:
Kultúrpara blog, Arthur cikkei, nagyon-nagyon alapos összefoglalókat írt már eddig is, és továbbiakon dolgozik ;)
*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!