Miss Marple nyomoz és Hercule Poirot nyomoz

Múlt hónapban láttam meg egy moly figyeltemnél két nagyon helyes, Agatha Christie-hez kapcsolódó kitüntetést, amit a Miss Marple nyomoz kihívás és a Hercule Poirot nyomoz kihívás teljesítéséért lehet kapni.
Viszonylag egyszerűek a feltételek, Miss Marple plecsnihez 3 könyvet kell elolvasni, Poirot-hoz kettőt, de itt az a nehezítés, hogy legalább egy olyan történetet kell hozni, amelyben nem csak Poirot szerepel, hanem másik karakterek is nyomoznak. Például Battle főfelügyelő, Race ezredes, Ariadne Oliver, aki mint a rajongók tudják, AC néni alteregója.
Instán a mellékelt képhez odaírtam, hogy mennyire nagyon jól estek most ezek az ismert krimik, mert nálam újraolvasás volt mindegyik teljesítés. Tavaly szeptemberben olvastam utoljára AC néni könyvet, az meg jó régen volt ;)

Three Act Tragedy-vel kezdtem a sort, amit magyarul Tragédia három felvonásban címmel lehet megtalálni. Sir Charles Cartwright, a híres színész,miután otthagyta a színpadot, egy tengerparti villában boldogítja környezetét. Több helybelit, és londoni ismerősét is vendégül látja egy partin, többek között Mr Mr Satterthwaite-t és Hercule Poirot-t, mikor egy korty koktél elfogyasztása után elhalálozik a helybeli pap.
A szerencsétlen öregúr halálát mindenki balesetnek tartja mindaddig, míg ugyanúgy, egyet korty italt elfogyasztva meg nem hal a híres lélekgyógyász Sir Bartholomew Strange, Sir Charles legjobb barátja. A második gyilkosság természetesen már jóval több gyanút kelt, hiszen a lélekgyógyász patiján szinte minden vendég részt vett, aki ott volt az első partin...
No, ennyi ismertetés remélem meghozta a kedveteket, én nagyon szeretem ezt a regényt, főleg azért, mert Mr Satterthwaite, műkedvelő főhős szemszögéből, nézőpontjából olvashatjuk végig a történetet. Poirot nem szerepel annyit benne, mint a többi történetben, Satterthwaite maga is elég sznob, illetve nagyon ügyesen vezeti végig az olvasót a regényen.
Ez a 11.Poirot regény, a 39 közül. 4,5 csillag.

Bantry házaspár tisztességes helyi nobilitás, akikről álmukban sem gondolná senki, hogy egy fiatal szőke táncosnő hulláját rejtegetnék a könyvtárszobájukban. Ki a szőkeség, talán a falubeli filmes berkekben dolgozó fiatalember kedvese? Netalán a közeli hotel hivatásos táncosnője? Vagy az eltűnt cserkészlány?
Mindenre fényt derít Miss Marple, aki szerencsére Bantry ezredes feleségének egyik legjobb barátnője.
Miss Marple ezen szereplése a harmadik regénye volt, eredetileg 1942-ben jelent meg. Több, másik történetben szereplő karakter is újra feltűnik benne, például a Bantry házaspár, Melchett ezredes és Slack nyomozó a helyi rendőrségtől, és persze Sir Henry Clithering, a Scotland Yardtól.
Legalább három szálon bonyolódik a történet, tele van rejtett humormorzsákkal, például, amikor Slack kárára, háta mögött poénkodik mindenki.
Nekem az a kiadás van meg, amelyik a Geraldine McEwan által játszott sorozat egyik részét képezi, így a sorozatbeli szereplők is beszámolnak pár oldalon a karakterükről. Nagyon izgalmas kiegészítő volt olvasni róluk, a kötetben mellékelt fotók mellett, hogy például mi alapján döntöttek Miss Marple ruháiról, vagy hogy mennyire legyen Mrs Bantry kisminkelve, felékszerezve.
5 csillag. 

Murder at the Vicarage, vagyis Gyilkosság a paplakban az első Miss Marple történet, 1930-ban adta ki AC néni. Két igen figyelemreméltó tulajdonsága van, az egyik, hogy az elbeszélő a lelkész, Leonard Clement, és hogy rengeteg benne a poén.
A legviccesebb, mikor Miss Marple közli Melchett ezredessel, hogy nem ismeri az emberi természetet :D azt hittem, hogy leesem a fotelból, a nevetéstől.
"Miss Marple éléken bólogatott. 
– Neveket természetesen nem mondok. Az igazán helytelen volna. De sajnos ezen a világon sok a gonoszság. A magafajta derék, becsületes, őszinte katonaember, Melchett ezredes, mit sem tud az emberi gonoszságról. 
Azt hittem, az ezredest menten megüti a guta."

Egy másik gyöngyszem:
"– Tüsszentést hallottam. Méghozzá nem is mindennapi tüsszentést, de nem ám! 

Egy bűntény körül semmi nem mindennapi. A lövés nem volt mindennapi lövés. A tüsszentés nem volt közönséges tüsszentés. Bizonyára szabadalmaztatott gyilkostüsszentés volt."
 És még egy:
"– Felfoghatatlan számomra – mondtam –, hogy ebben a fészekben hogyan jut bárki egy falat ennivalóhoz. Gondolom, az ablaknál állva kapják be az ebédet, a vacsorát, hogy a világért el ne mulasszanak semmi látnivalót."
Természetesen Miss Marple segít lebuktatni a gyilkosokat, de azt meg kell jegyeznem, hogy az alaphelyzet, ami kirajzolódik a regényből, több AC regény gerincét is képezi, nem túl egyedi.
A körítéstől lesz különleges, más, a sok mellékkaraktertől, rengeteg igazi brit humortól.
5 csillag.

Cards on the Table, Nyílt kártyákkal az abszolút kedvenc Agatha Christie regényem, bármikor szívesen olvasom.
Alaphelyzete roppant egyszerű, Mr Shaitana, aki híres az extravagáns kinézetéről és különleges partijairól, jócskán Mefisztói karakter, valahogy minden ismerőse tart tőle, hogy kifürkészi titkaikat. Mi sem volna a kiteregetésre alkalmasabb pillanat, mikor négy civilt és négy ismert 'nyomozót' hív meg magához vacsorára. Mire a vendégek befejezik a bridzs játszmákat, Shaitana halott. 

A négy meghívott nyomozó: Hercule Poirot, Battle főfelügyelő a Scotland Yardtól, Race ezredes, a titkosszolgálattól és Ariadne Oliver, írónő. A négy civil mindegyike képes gyilkosságra Shaitana véleménye szerint, a halott férfinek pedig biztosan igaza volt egyikőjükkel kapcsolatban, mert halála ezt bizonyítja. AC írt egy rövid előszót a regényhez, melyben azt feltételezi, hogy ez volt Poirot egyik kedvenc története, míg Hastings kapitányt untatta. 

Legutóbb ötödik alkalommal olvastam, de még mindig az a legnagyszerűbb, h egyszerre szerepel benne Poirot, Mrs Olivier és Battle felügyelő ;-) 

Nem értek egyet Hastingssel, ez egy nagyszerű könyv. Habár AC néni stílusának apróságai igazán az eredeti nyelven, nem a fordításban jönnek elő. 

Ez az egyik olyan darabja, amit nem tudok megunni, pedig viszonylag sok a főbb szereplő,akik egyformán fontosak, oda kell rájuk figyelni,  4 gyilkos + 4 kopó, a számos mellékszereplő mellett.
A legborzasztóbb segédkarakter a csöppet sem vigasztalhatatlan özvegy, a színpadias figurája kortalan, bárhol megtalálható. Egy igazi aranyásó a nő, az őt leíró fejezet a kedvencem. Olyan jól tudtak Poirotval egymásnak végszavazni :-) nagyszerű komédia az a rész, a sok komoly, komor mozzanat között.
5 csillag, kedvenc. 

A láthatatlan kéz, esetleg Nem zörög a haraszt címmel megjelent magyar fordításokhoz még nem volt szerencsém, csak az eredeti Moving Finger-t olvastam. Ez a negyedik Miss Marple történet a 14 regényéből, és viszonylag későn, valahol a kétszázadik oldal után bukkan fel benne az öreg hölgy.
Megint külső szemlélő nézőpontjából olvashatjuk a sztorit, mégpedig Jerry Burton, volt pilóta szemszögéből. Miután balesetet szenved gépével, a kezelőorvosa vidékre, nyugalomba küldi gyógyulni a fiatal férfit.
Lymstock városkája tényleg csendesnek tűnik, egy ideig, de aztán Jerry kézhez kap egy mocskos nyelvezetű névtelen levelet, aztán kiderül, hogy a helyiségben többen is kaptak kézhez hasonlókat. Egy haláleset után érkezik egy másik, és felbolydul az apró település, Mrs Dane Calthrop, a tiszteletes felesége pedig vendégségbe hívja magához a 'gyilkossági szakértőt', Miss Marple-t.

A történet több csavart is tartalmaz, megint rengeteg mellékszereplő van benne, a Miss Marple történetekben jellemző "bárki lehet a gyilkos" sokasággal áll szemben az olvasó. A főszereplő Jerry és húga, Joanna sorsa borítékolható, és a gyilkossági rész már megint egy olyan séma, amit több történetében felhasznált AC néni.
Előbb-utóbb majd szívesen elolvasnám magyarul, de nem a kedvenc darabom. Picivel kevesebb romantikával jobban tetszett volna, habár nagyon érdekes Hamupipőke történet, ezúttal a Herceg szemszögéből. A névtelen levelek és a gyilkosságok szinte csak fűszerezik a mesét. 

Kedvenc szereplőm meg egyértelműen Mrs Dane Caltroph, a hihetetlenül sokkoló modorával.

4 csillag.