A hét verse - Heltai Jenő: Csavargó




Heltai Jenő: Csavargó

Hát újra a kezembe veszlek 
Kalandos élet vándorbotja! 
Mer elfogott a nagy utálat, 
A testem, lelkem belefáradt 
A keserű, nehéz robotba.

Leszek megint szabad csavargó, 
Bűbájos álmok kergetője! 
Ki mit se bánt meg, mit se fájlal 
És könnyü szívvel, könnyü lábbal 
Megy hegytetőről-hegytetőre.

Maradjatok meleg kemence 
Vállán ti lusta, gyáva macskák! 
Én nekivágok az erdőnek 
S részegre szívom a tüdőmet 
A levegőddel, szent szabadság!

A vak homálybul nekivágok 
A fölkelő, vadsárga Napnak. 
Nem kérdezem, mit ád a holnap, 
Szememben új tüzek lobognak, 
Szivemben új dalok fakadnak!

Nem nézem azt, hová visz útam 
Fönt a hegyek közt vad viharban. 
Az én utam. Magam kerestem. 
S ha végem ez lesz és a vesztem: 
Hát legalább magam akartam!

De addig élni. . . élni, élni! 
Külömbül, mint a többi bamba! 
Legyen övék a csönd, a béke, 
Én mosolyogva, fütyörészve 
Megyek a szép bizonytalanba. . .

****

Vers forrása:
Gabó karca

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit