Daniel Keyes: Virágot ​Algernonnak




FÜLSZÖVEG: 


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.

Eredeti mű: Daniel Keyes: Flowers for Algernon 

Eredeti megjelenés éve: 1959




Nem tudom, hogy mennyire leszek népszerű akár a Mini-könyvklubon, akár könyvmoly, könyves blogger berkeken belül, ha rögtön azzal a vallomással kezdem, hogy bizony én nem olvastam volna még egyszer el ezt a könyvet, ha az én választásomon múlik a dolog. 

Mégpedig nem azért, mert nem jó mű lenne, hanem pont azért, mert egy borzalmasan erős alapszituációjú kötet, néha rengeteg érzelmi és értelmi vasúttal, ami lefárasztja, megterheli az olvasót is. 
A kiindulási pont 1959-ben, a könyv első megjelenésekor még nagyon távolinak, és tudományos fantasztikumnak tűnt, rajta is a művön a sci-fi címke, ami szerintem az azóta eltelt pont hatvan év alatt elvesztette létjogosultságát.

„Elon Musk Neuralink cége friss részleteket árult el arról, hogyan kötnék össze az emberi agyat a gépi mesterséges intelligenciával: a társaság sikeres majomkísérletek után most engedélykérelmet nyújtott be emberkísérletek végzésére az amerikai szabályozóknak. Az eszköz az emberi hajnál vékonyabb vezetékekkel köti össze az agysejteket egy chippel.” Forrás
Idén nyáron járta körbe a világsajtót ez a hír, ami nem pontosan fedi Charlie Gordon műtétjét, és a vele történt dolgokat, de közelít hozzá.

Charlie egy gyengeelméjű, lüke, félkegyelmű, ahogy a köznév leszólja a kevésbé szerencsés agyi tevékenységgel megáldott tagjait, akin különböző enziminjekciókkal társított, agyműtétet végeznek el. A címadó Algernon, Charlie előtt azonos módszerrel kifejlesztett szuperegér, aki lángész lesz éppúgy a rágcsálók között, mint Charlie az emberek között.

A molyon írtam, hogy viszonylag a történet végével küszködtem, nem azért, mert nem kötött le, hanem 80 %-on állva már tudtam, hogy mi következik. Az előző olvasás után ez volt a véleményem: 
„Sok minden kavargott éjfélkor, amikor befejeztem a fejemben, leginkább az, hogy Isten dolgába tényleg nem jó belekavarni.
Ami Charlie-val játszódik le gyermekkorában, és később a munkahelyén is, az akkora trauma, hogy ha tényleg megmaradt volna az értelme, akkor biztosan skizofrén vált volna belőle. Nem jó mindent mindig tudni az embernek, mert érzelmi fejlettség nélkül az intelligencia halálos, magányos csapda.
Ettől függetlenül ötös, bár én inkább lélektani regényként fogok rá gondolni, mintsem sci-fiként.”
Első kiadás borítója, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Flowers_for_Algernon

Másodszori olvasáskor jobban tudtam az apró mozzanatokra odafigyelni, például Charlie szülei közötti reakciókra, különbségekre. Édesanyja egy ideig kívülre él, megpróbálja feljavítani a fiát, majd mikor megszületik a második, és egészséges elméjű gyermeke, Norma (beszédes név!), akkor megpróbálja a fiát elrejteni a világ elől.

Érdekes mozzanat az is, hogy Charlie mikor szuperintelligens lesz, mennyire hihetetlenül arrogánssá válik, Keyes nagyszerűen példázza rajta, hogy a nagy IQ semmit sem ér EQ nélkül, ráadásul szerintem Charlie azzal is ront a helyzetén, hogy rettenetesen sok minden tudást ömleszt a fejébe korlát és rendszer nélkül. Van egy rész a könyvben, mikor úgy egy hét alatt elolvasott mindenféle pszichológia könyvet, megtanulta az összes pszichológia iskola, irányzat elképzeléseit, elveit – aztán meg nekiáll nyakló nélkül mindenkit analizálni.

Charlie Gordon, a felnőtt, lángész verzió hiába tanult meg mindenfélét, élettapasztalat híján olyan,  mint a kezdő munkavállaló, akinek hozzá kell idomulnia egy munkahelyi környezethez, klímához. Azonban az okos Charlie nem akar, tudása hajlíthatatlan, hideg, engem most másodszori olvasásra Ebenezer Scrooge-ra, Dickens Karácsonyi énekének hősére, vagy Harpagonra emlékeztetett.
Náluk éreztem még ilyesféle lelki sivárságot, mikor az ember egy kitalált dolgot piedesztálra tesz, és mindent ahhoz mér hozzá. Szerintem az is elég fura volt Charlietól, hogy azt hitte, hogy Strauss vagy Nemur, az orvosai félistenek lettek volna, elég hibás volt a feltételezés. És mennyi harag dúlt benne, mikor intelligens lett.
(tudom már, hogy mire emlékeztet: a Borgra, a Star Trekből. 
"A Borg emberi szemmel nézve könyörtelen, érzéketlen és jobbára befolyásolhatatlan. Egyetlen még emberinek nevezhető értéket ismer: a tudást." tisztára ilyen volt néha Charlie)

Sokan írják a molyon, hogy mennyire mellbevágó élmény Charlie Gordon regénye, hogy micsoda érzelmi, értelmi hullámvasút az egész. Nagyon jó szívvel ajánlom én is, kíváncsian várom, hogy a többieknek a Mini-könyvklubon belül mi lesz a véleménye róla ;)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit