Anne Bogel: I'd ​Rather Be Reading



FÜLSZÖVEG:

Popular ​blogger and host of the What Should I Read Next? podcast offers a charming, relatable, and highly readable essay collection for book lovers everywhere, examining the magical and maddening aspects of the reading life.


For so many people, reading isn't just a hobby or a way to pass the time--it's a lifestyle. Our books shape us, define us, enchant us, and even sometimes infuriate us. Our books are a part of who we are as people, and we can't imagine life without them.

I'd Rather Be Reading is the perfect literary companion for everyone who feels that way. In this collection of charming and relatable reflections on the reading life, beloved blogger and author Anne Bogel leads readers to remember the book that first hooked them, the place where they first fell in love with reading, and all of the moments afterward that helped make them the reader they are today. Known as a reading tastemaker through her popular podcast What Should I Read Next?, Bogel invites book lovers into a community of like-minded people to discover new ways to approach literature, learn fascinating new things about books and publishing, and reflect on the role reading plays in their lives.




Anne Bogel egy könyvesblogger, aki Modern Mrs. Darcy című blogján és a What Should I Read Next? podcastban könyvekről, olvasmányélményeiről mesél.
Két éve jelent meg a könyves esszéket, gondolatokat tartalmazó könyvecskéje, azóta várok arra, hogy normális ára legyen az Amazonon. Jelenleg éppen akciós, de akkora szerencsém volt, hogy akadt annyi levásárolható creditem, hogy ingyen lett a kindlemre szállítva ez a kis szépség.
Összesen 21 aprócska elmélkedés a kötet, ami természetesen csak négy csillagot érdemelt ki, mert hullámzó volt. Voltak benne aha-élmények, és voltak benne meglehetősen unalmas részek is, vagy inkább úgy fogalmazhatnám pontosabban, hogy sablonos gondolatok. 

Anne élete azonban izgalmas, édesapja konkrét könyvhalmozó volt, saját könyvtárszobája mellett még egy hatalmas szekrény mélyén, három sorban tornyozott egymásra könyveket, amit Anne fiatalkorában órákig el tudott pakolgatni, nézegetni. Édesanyja viszont csak egyetlen polcnyi, kedvenc könyvet őrizgetett, mert mániákusan könyvtárba járó volt. Az apuka többször vitte el egy gigantikus könyvesboltba csemetéit, Anne-t és testvérét, hogy az anyjuknak kicsit nyugalmat biztosíthasson. 
A szerző további meghatározó élménye, mikor friss házasként konkrétan egy könyvtár melletti házat sikerült megvenniük. Ez mondjuk egy olyan vágyálom szerintem, amit egy könyvmoly életében nehéz felülmúlni, maximum, ha könyvtárosokról, vagy könyvesbolt tulajdonosokról van szó.
Számos meghatározó olvasásélményről is beszámolt a kötetben, van egy ajánlói lista is az esszék után, de amik nekem tetszettek, azok a gondolatfelvetései.


Alapjában véve igaza van Anne-nek, hogy kétféle olvasó van, aki újraolvas, és aki nem, de persze mindkét tábornak megvan hozzá az ideológiája. Az újra nem olvasók, sokszor jogosan félnek attól, hogy az újrázásban már nem lesz akkora élmény a szeretett könyv, mint ami elsőre volt, és a későbbi olvasás fog negatív felhőként emléket képezni.
Az sem elhanyagolható érv, hogy nincs annyi idő a Földön számunkra kiszabva, hogy minden könyvet elolvassunk, ami érdekel minket, amit felhalmoztunk otthon, vagy várólistánkra került. Direkt szedtem külön csoportokba a várakozó könyveket, mert csöppet sem biztos, hogy a három halmaz ugyanakkora, némely esetekben még az átfedés sem adott :D
De újraolvasni jó, mert biztonságot ad, emléket idézz fel, és mivel olvastunk azóta számos másik könyvet, meg éltünk is kicsit, másként, más szemmel nézzünk vissza a régi kedvencre. Sőt, vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy ismeretterjesztő könyvet eleve legalább kétszer kellene elolvasni.


Ó, a kellene, angolul SHOULD szócska is előkerül Anne kötetében, mégpedig pontosan az első, Confess Your Literary Sins esszében. Számtalan blogolvasói levél, reakció ihlete ezt az írást, amiben a szerző azt taglalja, hogy teljesen normális, hogy vannak irodalmi bűneink, hibáink. Ez lehet az, hogy nem olvastuk végig az összes kötelező olvasmányt (Anne sem), nem szerettük mindegyiket (Anne sem), vannak klasszikus mesterművek, az 1001 könyves listáról, amiket még nem olvastunk, nem is tervezzük (Anne sem), vannak napok, míg semmit sem olvasunk (Anne-nél is akad ilyen).

Ez az esszé egyfelől szerintem briliáns kis kezdése volt a kötetnek, másfelől elgondolkodtatott, hogy vajon én milyen irodalmi bűnökben vagyok hibás, és vajon hibásnak kellene –e éreznem magam.
Nos, bevallom, a fent említett ÖSSZES bűn az én vétkem is, de nem zavar. Évente maximum 365 könyvet olvashatnék el, ha nagyon akarnék, mert egy évben ez sikerül is. De vajon akarok-e számokat hajszolni? Akarok-e másoknak, mások ízlésének megfelelni?

Egyetlen dolog van, amiben a SHOULD, kellene szócska irányít engem: úgy gondolom, hogy érdemes, kell rögzítenem, napra, órára pontosan, hogy mikor, mit olvastam, mert ez hozzám ad, építi a személyiségemet.
Ezen felül legfeljebb ajánlani tudom, hogy ha van időtök, kedvetek, és felesleges 1,26 dollárotok, akkor olvassátok el Anne Bogel esszékötetét :)


Megjegyzések