Weöres Sándor: A teljesség felé #14

 

A halálról

Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alája-

sűlyed, vagy föléje-emelkedik.

Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába,

vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen

feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat. És haláluk

már csak e látszatnak halála: testük felbomlásával a külön-létük

utolsó jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos

áradatokba. Ez a kárhozat.

És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a

személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk

a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt életükből

az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.

Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei,

apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s a haldoklás

perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvösségtől éppúgy

visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól,

a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság,

melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet

végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyujt menedéket. Az élet,

változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva

elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a

lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben

attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és

nem-földi jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az

életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a

személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez tartozik,

a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja.

Ez a tisztítótűz.

Szöveg forrása:

https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html#1