Weöres Sándor: A teljesség felé #30

 


Az érzelgésről

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető
és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden
előtte-levőre.
Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem
sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság
mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomoruságosabb.
Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik;
vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga
kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad
belőle.
A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és
Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda
elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa
egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón
csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató
fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel,
erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós
fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános
összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és
könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan
emberi mértéket összezavarta.


Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit