Jóslás az állandó háborúról
A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a
tömeggel együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgősséget költői
lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi,
szűkhomlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak,
a mirigyek játékát élvezetnek.
A polgári kötelesség, bátorság, költői lelkület, haladó-szellem,
ész, szórakozás és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági
egyensúlynak nevezik.
A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-
több a rendelet, megszűkítés, bűntetés; nemsokára a nép jobban fog
irtózni a békétől, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó
hadiállapottal kell fönntartani. Megkezdődik az a háború, melyben a
győzelmi szándék csak a múlttól örökölt szólam; az igazi, titkos cél a
háború tovább-vonszolása: egyik harcolófél se meri vállalni azt a
gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke jelentene. Majd örül, aki
katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb a biztonsága, mint a
lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott igérkezik az
elérhető legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a háború
lesz a zűrzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora.
Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer,
akinek minden bábját kiütötték.
Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derűs időszak
következik, de ez csak a hosszú telet megelőző csali napsütés,
vénasszonyok nyara. Harminc esztendő sem telik el és megkezdődik az a
korszak, mikor nem az ember vezeti a háborút, hanem a háború az
embert.
Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!