Stephen Guise: Elastic Habits (Képlékeny szokások)

 

https://www.goodreads.com/book/show/48905847-elastic-habits

“Water is fluid, soft, and yielding. But water will wear away rock, which is rigid and cannot yield. As a rule, whatever is fluid, soft, and yielding will overcome whatever is rigid and hard. This is another paradox: what is soft is strong.”

Lao-ce (Lao-Tzu) gondolatát idézi Stephen Guise, akinek ez a negyedik könyve a szokások, rutinok kialakításáról.
Mini Habits: Smaller Habits, Bigger Results című könyve még 2013-ban jelent meg, és elsőként lovagolta meg azt az önfejlesztő trendet, amelyik hirdetői a kicsi, akár 5 perc alatt is elvégezhető szokások bevezetésével képzelik el az önfejlődés, önképzés útját.

A Duolingo is ezen a módszeren alapszik, a nyelvtanulást a lehető legkisebb egységekre bontja, mégpedig pont azért, mert 5 perc (elvileg) bárki életébe bele tud férni naponta. Elsőre talán úgy tűnik, hogy nem minden elérendő célt lehet ennyire elaprózni, azonban a tapasztalatok, kutatások és milliónyi felhasználó szerint igen.
(Nota bene: megjegyezném, hogy a mini szokásokkal, de minden rutinnal, maga a megszokás szintje legalább 2 hónap alatt alakul ki, a jártasság szintjéhez 6 hónap kell, és nagyjából egy év után jön a teljesen automatikus, életformába beépült, mester szint.)

Guise évekig használta saját módszerét, egészen pontosan 5 évig, majd az Elastic Habits előszavában leírta, hogy megcsömörlött a túl kicsi haladástól. Elkezdett egy kísérletet, amelyben 45 napi semmi egészségeset nem csinált, naponta pizzát és hamburgereket evett, nem mozgott, tévézett, aztán egy hónap után depresszióba esett.
Ennyi önkínzás után kezdett bele a már kitalált új programjába, a Képlékeny szokások kialakításába.

How to Create Smarter Habits That Adapt to Your Day - hogyan alakíts ki okosabb szokásokat, amelyek illeszkednek a napodhoz kérdezi a kötet alcíme, és ezzel le is lövi a módszerét Guise.
Úgy gondolja, hogy a mini szokások statikus módszer, míg az Elastic a nevéhez hűen, képlékeny, szabadon formálható.

Mini Habits

Az alapötlete az, hogy három szintű legyen egy szokás esetén a kivitelezés:

- 1., legyen egy minimum cél, ami a Mini szokásnak megfelelő, 5 perces feladat.
- 2., legyen egy közepes szint (Plus néven), ami nagyjából a mini szint duplája, 10-15 perc kivitelezni.
- 3., és végül legyen egy Elite szint, ami egy olyan magas, maximális teljesítmény, ami után nagyon büszkének érzi magát az ember, de jóval több munkát és időt igénylő gyakorlat, nagyjából 30-60 perc kell hozzá.

Több példát is felhoz a könyvben arra, hogy körülbelül milyen tevékenység esetén, mit ajánl Mini, Plus és Elite céloknak. Futás, tánc, esetleg több gyümölcs, zöldség fogyasztásához a mini cél lehet napi egy kör futás/egy szám végigtáncolása/egy gyümölcs/zöldség megevése. Plus, azaz közepes cél lehet 2 kör/2 számnyi tánc/2 darab gyümölcs/zöldség.
Elite szint pedig 5-6 kör futás/számnyi táncolás/5-6 darab zöldség/gyümölcs.

Olvasás közben ráébredtem, hogy én név nélkül képlékeny szokásokkal tanulok nyelvet a Duolingón, a mini célom napi egy minilecke, a közepes szintem 3 lecke (mert 3 gyerekem van); míg az Elite szint, a maximum ha teljes szintlépésre képes vagyok egy-egy témakörön belül. Ez általában 5-10 minileckét jelent, témakörtől függően. 

De Stephen Guise azt is felhozza példaként, ha nem mennyiséget, hanem időt, tehát tevékenység hosszt adunk meg egy-egy szinthez; ekkor a mini cél 5 perc, a közepes cél 10 perc, és a maximum cél legalább 30 perc legyen. Zenei gyakorláshoz, olvasáshoz, de futógéphez is lehet ez jó módszer.

Forrás.

Goodreads-en már írtam, hogy egészen 80%-ig jó volt a kötet, éljenek a hétköznapokban használható képlékeny szokások, de mikor elkezdte lenyomni a torkomon a módszerhez készült naptárt, posztert, naplót - engem elveszített.

Ráadásul nem értek egyet az alapvetéssel, hogy három szokáson is dolgozzunk 3-3 szinten, vagyis összesen napi 9 szintet tartsunk fejben. Egy helyen leszólja David Allen GTD (Getting Things Done -Intézz el mindent) módszerét, mondván, hogy túl bonyolult. 
Erre nekiállt a haladó szokáskövetőknek szóló fejezetekben megnehezíteni a saját módszerét, mondván, hogy legyen minden szokásnál 3-3-3 mini-plus-elite cél, és adjunk pontokat a teljesítés után!
Nem igazán értettem, hogy ez az ötlet mitől lenne kevésbé bonyolult mint a GTD :P

Összességében az alapötlet, hogy egy szokásnak legyen több teljesítményszintje, az klassz, csak éppen szerintem erre a legtöbb rutinkiépítő, szokásfejlesztő, önfejlődő egyén magától ráébred. 
Egyszeri olvasmánynak jó kötet, de nem kezdőknek való :)