2015. szeptember 19., szombat

Bálint Ágnes: Szeleburdi család

A nevelés: a környezet légköre. A gyereknek minden életkorban elfogadó és támogató környezetre van szüksége a kiegyensúlyozott fejlődéshez a családban és a tágabb környezetében (baráti kör, iskola, társadalom).

Úgy egy hónapja olvastam egy cikkben a nevelési stílusokról, konkrétan az újságíró-pszichológus a támogató-megengedő nevelésre példaként hozta fel a Szeleburdi család szülőpárosát, így került Bálint Ágnes regénye a várólistámra.
"Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta` - így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a derülünk` szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyermekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól, s - valljuk be - cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó - akinek szerencsére nem kell öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön - biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök."


Tegnap elég rémes délutánom volt, szóval ez a gyerekkönyv megkönnyítette az éjszakámat, mert idegességemben nem tudtam aludni, helyette olvastam. És csöppet se bántam meg, mert remekbe szabott, kacagtató történet ez a kis regény, éppúgy szól felnőtthöz, mint kiskamaszhoz.
Laciéknál előforduló állati kalandokon kívül - amiből főleg a nevek nagyon aranyosak, meg roppant szórakoztató a kakasos-csirkés történet; a társasházi lakók életét leíró részek, a gyermeki szemmel megfigyelt, veszettül pontos beszámolók még mókásabbak.

"Ez azt jelenti, hogy égbekiáltó szörnyűség történt, ami vért kíván. 
Belviziék levágták Lopóka indáját. Ami már kezdett átkúszni az ő erkélyükre. Mert ott több a fény. És az indán már virágok voltak, amiből kis lopótökök lettek volna! 
Meg fogják ők ezt még bánni! Keservesen! 
Csak most nem érünk rá, mert mindenki tanul."

"Beszéltünk is Radóval, hogy milyen kiszámíthatatlanok a sors útjai. Ha a Kocsis nevű osztálytársunk nővére nem kívánja meg a másnak a divatos kabátját, akkor nem kerül javító intézetbe, és akkor az osztálytársunk nem megy őt látogatni, és nem hoz tőle kanyarót, és nincs szünet."


A hörcsögös rajzot és egyébként az egész könyvet Bálint Ágnes illusztrálta; a régebbi, békás kiadás borítóját Varga László készítette; míg a mostanában kapható kiadást Sajdik Ferenc borítója díszíti.
A regény nem csak nálam ért el csillagos ötös minősítést, de a molyon 95%-on áll, valamint találtam egy általános iskolás oldalt is, ahol gyerekek ajánlották: http://www.fiumei.hu/node/17452


Az említett cikkben ez volt az idézet, ami a támogató szülői szerep példájaként szerepelt:
"Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai. 
Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek." 



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése