Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)
"...mert semmi úgy meg nem nyugtatja a lelket, mint a határozott cél – a pont, amelyre a lélek szegezheti szellemi tekintetét."
Spoileres tartalomleírás következik:
Victor Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…
Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?
Eredeti megjelenés éve: 1818.
Könyv adatlap: http://moly.hu/konyvek/mary-shelley-frankenstein
Kiadástól függően 200-250-300 oldalas ez a kis rémmese, amit azt hiszem, hogy mindenki ismer, valamilyen filmes, esetleg rajzfilmes feldolgozásból, és amit bármennyire meglepő, amit állítok, mégse ismer senki!
Nem fogok tudni spoiler nélkül írni a könyvről, amit be kell vallanom, nem szerettem, mégpedig meglepő módon nem a szörnyeteg miatt, akit a borítón is látni, hanem Dr. Frankenstein miatt.
A történet egy keretes regény, Robert Walton leveleivel kezdődik, amit húgának címez, neki írja le megismerkedését Frankensteinnel, majd a doktor életregényét is a hölgynek küldi el.
A kötet az első fejezetig elég hosszúra nyúlt bevezető, felcsigázza az olvasót, hogy mikor jön már a lényeg, de engem elég hamar le is csillapított, mert Viktor viselkedése finoman szólva is nem felnőtt.
Nevén fogom nevezni: hisztizik az istenáldotta, a történet nagyjából 80 százalékában. Legalább is én más megnevezéssel nem bírom illetni a viselkedését, ami hol depresszióba zuhan, hol megszállottként menetel előre. (ja igen, mondjam szakszóval, mániás depressziós a doktor.)
A szörny megteremtése számomra meglepő módon nincs részletezve a könyvben, amikor Walton rákérdez, akkor a doktor kerek perec meg is mondja neki, hogy szó nem lehet teljes beszámolóról, mert megbánta tettét. Szinte abban a pillanatban, amikor megteremtette a lényt...
Ha jól számoltam, ekkor Frankenstein 19-20 éves lehetett, és bár megértem, hogy maga a történet igényli a fordulatokat, itt követi el Mary Shelley az első logikai hibát: nevezetesen azt, hogy a feltaláló ideg-összeroppanást kap, és két évig gyógyulgat belőle, mire eszébe jut, hogy mi lett a szörnyeteggel.
Habár már az is elég furcsa hiba, hogy eszmélése pillanatába rosszindulatot fedezett fel a kreatúra szemében, és rögtön ellenségének érzi őt, a nélkül, hogy a lény bárminemű erőszakra vetemedett volna vele szemben.
A regény további története már egészen futurisztikus, a szörnyeteg elbújik és másokat kilesve tanul meg beszélni, írni, olvasni (?!?), aztán erőszakba, és kergetőzésbe fullad a rémmese, ami a szereplők halálával csúcsosodik ki.
"Ha az ember olyan tanulmányoknak szenteli magát, amelyek érzelmeit elszegényítik, vagy elveszik az ízét az egyszerű örömöknek, amelyeket egyébként semmi sem zavarhat meg, akkor e tanulmányok bizonyára törvénytelenek, azaz ellentmondanak az emberi természetnek."
Jobban én se tudnám összefoglalni, hogy mi Frankenstein életének legnagyobb botlása, kergetett egy képzeletbeli álmot, amivel teljesen elrugaszkodott a valóságtól, és számomra ez a történet legnagyobb tanulsága.
Attól eltekintve, hogy nem szerettem meg a könyvet, a nyelvezete, a stílusa, főleg a tájleírások iszonyatosan tetszettek, és pont jól estek a lelkemnek, mert egy young adult sztori után olvastam. Amit pedig mindenképpen kiemelném, hogy miért is ajánlanám, mert hát mégis ajánlom a regényt, az két tény. Ez a mese 198 éves, és ez lenyűgöző dolog, hogy valami ennyire régen, ennyi minden más regényre, filmre, nyilván alkotóra hatott.
A másik meg az író, Mary Shelley. Frankenstein története egy kandalló melletti baráti csevegésből indul világhódító, és évszázados sikertörténet útjára. Legyünk büszkék rá, hogy nem a férje lévén lett csak híres, hanem saját jogán, utat és példát mutatva minden utána született nőnek.
Lehetséges 5 csillagból 3,5-et érdemelt ki nálam a regény.
Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt, Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenemaLevelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)
"...mert semmi úgy meg nem nyugtatja a lelket, mint a határozott cél – a pont, amelyre a lélek szegezheti szellemi tekintetét."
Spoileres tartalomleírás következik:
Victor Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…
Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?
Eredeti megjelenés éve: 1818.
Könyv adatlap: http://moly.hu/konyvek/mary-shelley-frankenstein
Kiadástól függően 200-250-300 oldalas ez a kis rémmese, amit azt hiszem, hogy mindenki ismer, valamilyen filmes, esetleg rajzfilmes feldolgozásból, és amit bármennyire meglepő, amit állítok, mégse ismer senki!
Nem fogok tudni spoiler nélkül írni a könyvről, amit be kell vallanom, nem szerettem, mégpedig meglepő módon nem a szörnyeteg miatt, akit a borítón is látni, hanem Dr. Frankenstein miatt.
A történet egy keretes regény, Robert Walton leveleivel kezdődik, amit húgának címez, neki írja le megismerkedését Frankensteinnel, majd a doktor életregényét is a hölgynek küldi el.
A kötet az első fejezetig elég hosszúra nyúlt bevezető, felcsigázza az olvasót, hogy mikor jön már a lényeg, de engem elég hamar le is csillapított, mert Viktor viselkedése finoman szólva is nem felnőtt.
Nevén fogom nevezni: hisztizik az istenáldotta, a történet nagyjából 80 százalékában. Legalább is én más megnevezéssel nem bírom illetni a viselkedését, ami hol depresszióba zuhan, hol megszállottként menetel előre. (ja igen, mondjam szakszóval, mániás depressziós a doktor.)
A szörny megteremtése számomra meglepő módon nincs részletezve a könyvben, amikor Walton rákérdez, akkor a doktor kerek perec meg is mondja neki, hogy szó nem lehet teljes beszámolóról, mert megbánta tettét. Szinte abban a pillanatban, amikor megteremtette a lényt...
Ha jól számoltam, ekkor Frankenstein 19-20 éves lehetett, és bár megértem, hogy maga a történet igényli a fordulatokat, itt követi el Mary Shelley az első logikai hibát: nevezetesen azt, hogy a feltaláló ideg-összeroppanást kap, és két évig gyógyulgat belőle, mire eszébe jut, hogy mi lett a szörnyeteggel.
Habár már az is elég furcsa hiba, hogy eszmélése pillanatába rosszindulatot fedezett fel a kreatúra szemében, és rögtön ellenségének érzi őt, a nélkül, hogy a lény bárminemű erőszakra vetemedett volna vele szemben.
A regény további története már egészen futurisztikus, a szörnyeteg elbújik és másokat kilesve tanul meg beszélni, írni, olvasni (?!?), aztán erőszakba, és kergetőzésbe fullad a rémmese, ami a szereplők halálával csúcsosodik ki.
Jobban én se tudnám összefoglalni, hogy mi Frankenstein életének legnagyobb botlása, kergetett egy képzeletbeli álmot, amivel teljesen elrugaszkodott a valóságtól, és számomra ez a történet legnagyobb tanulsága.
Attól eltekintve, hogy nem szerettem meg a könyvet, a nyelvezete, a stílusa, főleg a tájleírások iszonyatosan tetszettek, és pont jól estek a lelkemnek, mert egy young adult sztori után olvastam. Amit pedig mindenképpen kiemelném, hogy miért is ajánlanám, mert hát mégis ajánlom a regényt, az két tény. Ez a mese 198 éves, és ez lenyűgöző dolog, hogy valami ennyire régen, ennyi minden más regényre, filmre, nyilván alkotóra hatott.
A másik meg az író, Mary Shelley. Frankenstein története egy kandalló melletti baráti csevegésből indul világhódító, és évszázados sikertörténet útjára. Legyünk büszkék rá, hogy nem a férje lévén lett csak híres, hanem saját jogán, utat és példát mutatva minden utána született nőnek.
Lehetséges 5 csillagból 3,5-et érdemelt ki nálam a regény.
Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt, Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenemaLevelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!