Eljutottam a molyon a 400.-ik értékelésemhez, ennek alkalmából áthozom néhány régebbi véleményemet a blogra.
Részlet a fülszövegből:
Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.
http://moly.hu/merites-rovatok/alkotoi-ablak-2
Értékelés:
5/5 csillag
(Magánjellegű megjegyzés: mi a könyvmoly legnagyobb büntetése?
Ha hajnal egyig olvasott, de a gyereke már hatkor felkelti :D )
Nehéz erről a könyvről mit írnom. Nem az a gondom, hogy nem tetszett, sőt.
Lenyűgöző, fantasztikus, lebilincselő, isteni – csak, hogy stílszerű legyek :)
Azért nehéz róla írnom, mert hiába tettem le éjszaka, még mindig a fejemben zajlik jó pár jelenet. (így aztán tiszta kínban vagyok, hogy MOST mit olvassak? valszeg AC néni lesz a megmentő, ott nem baj, hogy Scar – jó értelemben – kisütötte az agyamat. Kell nekem annyira beleélnem magam ugyebár…)
Sosem értettem igazán Jeanne D’Arc világképét, de most Scaron keresztül megéreztem, hogy mit jelent a halálfélelem mellőzésével, fanatizmusig hinni Istenben. Idén érdekes módon ez a harmadik olyan könyvem, ami a mennybéli jó – gonosz (vagyis Isten vs. Sátán) csatájáról szól, az emberek feje fölött. Mind az Ars Fatalis, mind az Elveszett próféciák könyve más-más megközelítéssel dolgozott, mint Scar; jóval kevesebb politikával és hitélettel. Kicsit így a könyv, már csak az alaphelyzet miatt is Sienkiewicz Quo Vadis- ára, vagy Móra Aranykoporsójára jobban hasonlít; eszméletlenül jól kitalált a keresztények kitartása.
(az ördögűzéses résznél lélegzetet alig mertem venni)
Míg Artúrral nem nagyon tudok még mit kezdeni, Chester humorérzéke vagy Don angyalszerű humanitárius életfelfogása, józansága végtelenül tetszett; ezt utóbbi annyira, hogy szívesen elmarnám Scartól, barátnak, mesternek. (és ha az lesz a mentál vége, amit sejtek, már előre sírok miatta)
Minden hidegsége ellenére Lucy is tetszik, akkora lélektani találmány a nő; olyan szépen megmutatja, hogy semmit sem ér az intelligencia érzelmek nélkül. Biztos az életkorral jár, de élveztem a politikai csatározásokat; és igazat adok neki: a mentálok társadalma a fajtisztaságukkal hasonlít Harry Potter megszállott aranyvérűire; vagyis végső soron a fasizmus alapelveire.
Még tudnák dicsérni a nagyon jó neveket (nagyszerű, hogy nem mind angolszász; külön piros pont Miklósért és Adalbertért!); a rengeteg felsorolt társadalmi problémát (tulajdonképpen kevert műfajú a könyv, van benne lélektan – hittan -sci-fi, de disztópia – fantasy is bőven); és elgondolkodtam, hogy egy ekkora volumenű műhöz, vajon mennyi mindent kellett előzetesen elolvasni, végigtanulmányozni, akár az utolsó icipici részletig is.
Szóval: szívből ajánlom, részemről a megismerkedés fájdalmasan sokba fog kerülni; ma kávé ügyileg, amúgy pénzügyileg :) Röppent a kívánságlistára, ajánlott könyvek közzé, sőt lakatlan szigetre is magammal vinném!
Eredeti link:
http://moly.hu/ertekelesek/1460438
Update:
az értékelés 2014. májusában született, azóta már a polcomon csücsül a könyv a folytatással, Lucyvel.
Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Éppen valamelyik nap kérdezték, hogy érdekel-e és éppen emiatt a sok Isten-dolog miatt vagyok elbizonytalanodva, holott On Sai stílusa nagyon tetszik. Az általad felsorolt és érintett művektől meg témáktól kiver a frász (kivéve a sci-fi, fantasy, disztópia műfajokat), de sikerült felkeltened az érdeklődésemet, lehet mégis belevágok majd.
VálaszTörlés(Nagyon aranyos az elején a saját életszeletke. :D)
:D (köszi, Bea annak idején írt is rá privátot, őt is elszórakoztatta az off)
TörlésCsak ne most kezdj neki, frissen a Calderon után, mert sokkal-sokkal komplexebb mű, és elég sok olvasó azért pontozza-értékeli le, mert ugyanazt a könnyedséget, pörgést várja.
Ez egy felnőtt könyv, tehát nincs benne annyi poén, több benne az átvitt értelem, többszöri olvasást igényel, de persze ezen az alapon a felsorolt klasszikusokat sem elég egyszer elolvasni.
Hűha, akkor viszont inkább az Apa, randizhatok....? könyvvel folytatom majd On Sai megismerését. :)) Köszönöm a gyors összehasonlítást!
Törlés