Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

"... mit veszít... az ember, ha bocsánatot kér tőlük? ...
Maga... bizonyára arra gondolt, hogy ... az embernek a becsülete és egyéb ilyesmi az ára annak, hogy életben maradhasson.
... Azt veszíti el el az ember, ami ér benne valamit: hogy becsülheti önmagát!"

Tartalom:

A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.

Eredeti megjelenés éve: 1963

Moly adatlap: http://moly.hu/konyvek/santa-ferenc-az-otodik-pecset

Mottó:
Jel 6.9 

Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. 

A filmváltozat egyidős velem, 40 éves, de a könyv mestermunka, örök érvényű kérdéseket boncolgat, feszeget.
A négy ember, a főhősök: a vendéglős, az asztalos, az órás és a könyvügynök. Mind egytől egyig kicsi porszemek Magyarországon, a világ sodrásában, de azért jól látják a dolgokat.

"Hiszen nem is az a baj – mondta Béla kolléga –, hogy mi törődünk velük. Törődjön velük a pócsi koldus! Hanem az, hogy ők törődnek velünk! Ha kell, ha nem! Így, most úgy, most ezt csinálj, most úgy csináld, most ezt fizess az államnak, most azt fizess ezért, most azt azért, most ide állj, most oda állj, most gyere katonának, mert mi kitaláltunk valami magas dolgot, amit te úgysem értesz, mert a moziban sem tudod, hol kell röhögni, most gyere körmenetre, most lobogózd fel a házad, most vedd le róla, most ilyen jegyért kapod a kenyeret, most olyan jegyért a zsírt, most meg azt higgyed, amit én mondok, most meg, amit a másik pártnak a főnöke mond, ha abból lesz a miniszterelnök… mint a paprikajancsit! Úgy cibálják az embert…!"

A regény elég lassan indul, az első száz oldalon csak kocsmai beszélgetésből, egymás ugratásából áll az egész. De ezen idő alatt is elhangzik néhány briliáns bekezdés, lásd az előzőt; aztán csatlakozik a kis társasághoz egy fényképész.
Az este végén az órás, Gyurica feltesz egyetlen kérdést: ha egy varázsló, Isten megadná a lehetőséget, ki szeretnél lenni: a rabszolga, aki végletekig megalázható, kihasználható; vagy a mindenható úr, akit zsarnokként uralkodik környezetén, mert oda született a trónra? Míg a fényképész rögvest a rabszolgát választja, a baráti társaság tagjai nem nyilatkoznak, illetve elviszik magukkal a kérdést, és tetteik felelnek meg a felvetésre.

Kedvenc szereplőm Kovács volt, az asztalos, ő meg a felesége olyan jól kiegészítették egymást :) nagyon tetszett a kis szolid naivsága, amivel megjelent a könyvben.
"Elmegy felettünk az idő, ugyebár, és ha eltűnünk majd, senki nem fog tudni rólunk, hogy kik is voltunk tulajdonképpen, nem írnak majd rólunk a könyvekben, voltunk, és ezzel vége mindennek. Nem csinálunk semmi nagy dolgot, ahogyan mondani szokták, nem voltunk sem hősök, sem gazemberek, csak próbálgattunk megélni úgy, hogy senkinek baja ne legyen velünk, és lehetőleg mi se okozzunk bajt senkinek. Ennyi az egész…"

Az utolsó két fejezetet duplán olvastam el, és nagyon örülök, hogy mikor a nyilasok kezére kerül a társaság végül egyvalaki túléli :) Direkt nem mondom meg, hogy melyik szereplő, de azt sajnálom, hogy a többi három sose tudta meg, hogy mi volt életének igazi mozgatórugója.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, nálam biztosan újraolvasós lesz már csak azért is, mert a nyilas tiszt mondanivalója az erőszak és az emberi önbecsülés letöréséről érdekfeszítő volt.

Kedvcsinálónak még néhány kedvenc idézet:
"Tele vagyunk mindannyian jó tulajdonságokkal, és nem élhetünk szerintük, mert az élet lehetetlen rendje arra kényszerít, hogy nap mint nap, óráról órára feledkezzünk meg a jó tulajdonságainkról, vagyis arról, hogy milyenek is tudnánk lenni valójában, és milyenek is szeretnénk lenni valójában…"

"Mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint! Néha miattuk vagyunk képesek erősek lenni, s máskor miattuk vagyunk gyengék!"

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt, Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com