2016. április 26., kedd

#Verslavina - villámvélemény

Szabó T. Anna · Lackfi János
A nő meg a férfi 
#Verslavina



Lackfi János és Szabó T. Anna virtuozitása a versfogyasztók egyre szűkülő csoportjánál sokkal szélesebb körben volt ismert már eddig is. Azonban most, a legnépszerűbb közösségi portálon, olyan dologba fogtak (ösztönösen és játékosan), ami lavinaként söpört végig a neten, és rántott magával ismert és még kevésbé ismert alkotókat. Ez a #verslavina. Egy ajándékversből kiinduló, majd azt kinövő improvizációs asszociációfolyam, ami nagyon szépen mutatja meg, hogyan is működik az alkotás, kiben milyen válasz születik egy-egy szövegre. Tizenhat szerző − Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina – nők és férfiak, férfiakról és nőkről. A nő meg a férfi negyven verse nem csak azoknak igazi csemege (hol önfeledt nevetés, hol könyörtelenül őszinte tükör), akik a negyvenes éveikben járnak, de nekik mindenképp.


A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy' vissza. (Palya Bea)

A férfi ha negyven, pont benne van a közepében, és még nem elég idős, hogy a világ dolgait és önmaga gyarlóságait némi rálátással, derűs távolságból szemlélje, viszont már aggódni kezdhet azon, hogy mindjárt itt az idő, mikor önmaga dolgait és a világ gyarlóságát már az újabb körökből kimaradók szomorúságával nézi, mint egy szép reggelt a szanatórium teraszáról. Szóval, gyorsan túl kell lenni rajta… (Lovasi András)

A nő, ha negyven… Lehetetlen. (D. Tóth Kriszta)

http://www.vasarnapihirek.hu/izles/csak_egy_ajandeknak_indult


A nő, ha negyven lehetetlen, a Verslavina meg letehetetlen :))

Mondhatnám, hogy csak azért olvastam el, mert egykorú vagyok a költőkkel.
Mondhatnám, hogy az érdekelt, hogy másnak mit mutat a múló idő, hogyan éli meg mindennapjait, ünnepeit, leskelődni vágytam, ők vajon tudják-e a receptet a nagy titokra. Talán a szavak mögött reméltem felfedezni a  misztikumot, hogy mi mozgatja a nőt, hogyan él és érez a férfi, és ebből a szempontból nem is csalódtam.

Bár egyáltalán nem okozott megbánást a tény, hogy áldoztam erre a kis könyvre, alapjában véve minden évben venni kellene verseskötetet mindenkinek. Jövünk - megyünk a világban és a sok szürkeség között elfeledkezünk édes anyanyelvünk tarka pillangóiról, szavakról, rímes sorokról, beszédes jelekről, melyek nem csak tudást, érzést, hanem felfogást is közvetítenek számunkra.

Mindenkiben él egy rím, csak legtöbben nem tudjuk kifejezni ezt, vagy elvicceljük kreatív hajlamainkat, szégyelljük, asztalfióknak tartogatjuk mindazon érzéseket, melyek szavakat kikövetelnek egy papírlapon.
Még jó, hogy vannak olyan bátor lelkek, akik viszont szabadjára engedik képzeletüket, és írnak, verselnek, akár on-,  akár  offline. Példát mutat a kis játékuk, ami ilyen különleges úton indult el, és lavinát képzett végül, remélem, hogy sok hasonló versesgyűjteményt fog eredményezni.

Szívből ajánlom olvasásra a kötetet, természetesen mindenkinek 40 körül, de másoknak is a humor és az egymásra felelő, rímelő játékosság miatt. Témáját tekintve bőven van vidám, van pár elégikusan bús és néhány komoly költemény is.
A legjobban talán a gúnyba zárt, valószínűleg életből ellesett, emlékből táplálkozó rímes művek tetszettek.
Igazi élményolvasmány, megéri minden versike fölött elidőzni, többször is elolvasni. Csillagos ötös.
Ui:
Nincs igaza Szabó T. Annának, nem elég a gerinc, toll és mersz is kell :)

FB-én ITT lehet szemezgetni a #verslavina hastaget, azt is jó szívvel ajánlom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése