2016. május 19., csütörtök

Lustaság elleni gyógyszerek :)



Azt hiszem bevallottam már, hogy alapvetően lusta vagyok, számos technikai és kézzelfogható segédeszközt vagyok kénytelen annak érdekében felhasználni, nehogy entrópia uralkodjon az otthonunkban, vagy éppen a személyes dolgaimban, akár on-, akár offline.

Káosz ellen persze nem elhanyagolható módszer az anyai szigor bevetése, ismertebb néven a hétfejű sárkány imitálása :) de ha nem ragaszkodnék a rendrakáshoz akkor 1., folyton legóra, playmobilra, és hasonló apróságokra gyalogolhatnék a gyerekszoba szőnyegén; 2., ami lenn maradna, azt lazán felszippantaná a porszívó, merthogy színes a szőnyeg, és nem feltétlenül veszem észre a dolgot, csak, ha már fura hangot adott ki a porevő készülék.





Hogyan legyünk nem lusták című angol ebook-ot múlt hétvégén olvastam el, jegyzeteltem ki, és egy nagyon-nagyon helyes kis taktikát találtam benne, amit gondoltam megosztom veletek is.
A könyvecske ITT található meg, sajnos én még ingyen töltöttem le, de amúgy pénzes :/
No, mindegy, úgyis csak pár dolog a lényeg, azt meg tudom osztani itt is.
Először is az író szerint az a legfontosabb, hogy beismerjük, igenis problémás az életünk, és a probléma, a legnagyobb gondforrás önmagunk, a természetünk, a lustaságra való hajlamunk. Ha ez a felismerés már megvan, a szembenézés, akkor jöhet a megoldásra rákeresés.
Be lehet írni a google-be, hogy How to not be lazy, nekem 118 millió találatot hozott ez a kifejezés!
Legalább tudhatom, nem vagyok egyedül :)


Paul Watson módszere viszont a következő:

~ találd ki, hogy mi a motivációd, tehát az a dolog, ami hajt előre az életedben, a vágy, amit mindennél jobban szeretnél elérni.
(Nálam ez a másoddiploma, de csak mert nem vagyok normális...)

~ motiváció, vagyis vágyálom tettek nélkül mit sem ér, tehát bontsd le elérendő célokra az utadat, mérföldkövekre, amik segítenek elérni a célszalagot.
(pl. először eddz 10 percet, aztán húszat, aztán fél órát, míg elérsz a napi egy óra mozgáshoz.)

~ A szó elszáll, az írás megmarad. A könyvben találtam egy felettébb jópofa, rajzos módszert emlékeztetőnek, lustaság ellen.
Rajzolj két kört, úgy nagyjából öt centiméter távolságra egymástól. Az egyik a mostani állapotod, a másik a jövőd. Írd bele a jövőbeli körbe az álmod, de le is rajzolhatod apró szimbólumokkal.
Most a két kör közzé húz egy nyilat, a jelenből a jövőbe vezetőt, és írd rá a mérföldköveidet, a célokat, amiket megteszel azért, hogy előrejuss.

Amint elértél egy célt, kihúzod, jöhet a következő, aztán a következő, végig az úton.

~ Még egy ötlet: másold le ezt a lapot, és tedd ki az ágyad mellé -> feküdj & kelj a céljaiddal, motivációs terveddel együtt. Rakd ki a tanulósarkodra, íróasztalod fölé, az öltözőszekrényedre, sőt a laptopodra képernyőnek és a telefonodra háttérnak.
Valójában Paul azt érti, hogy nincs igazán olyan, hogy Titok törvénye, nem tudsz bevonzani vagyonokat, de sok munkával, kitartó figyelemmel át tudod programozni az agyadat.




A következő két módszer angol elnevezése kicsit más, de alapjában véve ugyanarról szólnak, tehát egy kalap alá fogom venni őket :)
#The100DayProject és a #100daysofproductivity alapelve teljesen egyforma: 100 napon keresztül, minden egyes nap csinálj egy-egy produktumot, azaz teljesítményt, de ez lehet bármilyen, művészi, kétkezi, szellemi, rád van bízva.
Viszont posztold ki valahová az alkotásodat, nyilván vagy az egyik, vagy a másik hashtag-gel.
Jelenleg mindkét módszer zajlik a tumblr-en és az Instagram-on is, kinek melyik közösségi oldal szimpatikus, ott érdemesebb inkább posztolni.

Bár rengeteg jobbnál jobb ötlet van a rózsaszín képen, én úgy döntöttem, hogy nyilván a saját szám íze szerint fogom ezt a projektet csinálni, mert akkor a leghatásosabb.
Mitől más, mint a többieké az én módszerem?
Nem szeretnék képeket megosztani, például, illetve azt hiszem a twitteren, csirip formájában fogom világgá kiáltani, hogy miket csináltam egy-egy nap.
És még egy fontos különbség: nem egy, hanem legalább 3 elemnek kell szerepelnie a listámon, valamint mivel a mosogatás mindennapos tevékenység életemben, az csak fél pontot ér. :)) Megnehezítem önmagam dolgát, de így fair, én itthon vagyok, tehát elvileg lenne időm túllépni a lustaságomon. Csak erőt kell magamon venni hozzá...





Jó kis képet kreáltam hozzá, igaz? :D
Szóval 05/17 volt az első napom, akkor mosogattam, mostam-teregettem 4 szárítónyi adagot; befejeztem az Értelem&érzelem olvasását, felvittem 130 könyvet az anyukám nevére a molyon; illetve 23 %-ra nőtt a duolingo szerint a francia tudásom. (az alapfok)

05/18, második nap: mosogatás, svéd duolingo igékből 5 leckét szótáraztam ki; blogot írtam (Miss Marple), befejeztem a Jelmezbált, lesúroltam az új mosdószekrényünkről az asztalos nyomát  + kisúroltam a zuhanyzót; felvittem még 50 könyvet anyuci nevére.

05/19, harmadik nap, ma, eddig: leszedtem az öt szárítót, összehajtottam, elraktam sok-sok ruhát; mosogattam, felporszívóztam a lakást, blogot írtam és egy kiadónak recenzióért. Elvileg mai program lesz még a duolingo + logopédia különóra a fiammal + postára menni + még van négy polcnyi könyv odalenn.

Források voltak:
http://elizastudies.tumblr.com/post/129011501971/100-days-of-productivity
https://elihinze.wordpress.com/2016/02/12/100-days-of-productivity-challenge-what-i-learned/
https://thegreatdiscontent.com/100days
Share:

2 megjegyzés:

  1. Na ezzel a bejegyzéssel most jól meginspiráltál, hogy elkezdjek felül emelkedni a lustaságomon! :) :) Ez száz napon keresztüli ténykedési tevékenység nem is olyan rossz ötlet. :)
    Ezért a nyelvtanulási kitartásodért meg nagyon irigyellek, csak így tovább! :) :)
    Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajrá-hajrá! :)
      Azért Ti sem vagytok lusták, ennyi blogbejegyzéssel, meg amennyit foglalkozol vele, ezt igazán nem lehet rád mondani.
      (svédben már 90 napja csinálom a tanfolyamot folyamatosan megszakítás nélkül :D néha rohadtul nehéz rávenni magam a gyakorlásra, de azért mivel haladok, élmény is)

      Törlés