Megyesi Gusztáv: Roló alatt

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

FÜLSZÖVEG:

Afféle minősége ő a magyar riportnak, mint Bodor Ádám a novellának. Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Szarkasztikus hang, mélyáramú irónia, éleslátás és a gondolati futamok meghökkentő fordulatai jellemzik a publicisztikáját. A magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb alakja, tanítani képtelenség, észjárása szavatosság. Ő az az újságíró, akit nem lehet becsapni. Éltető eleme a képmutatás, a butaság, a hazugság, a bornírtság és a hétköznapi abszurditás. És igen, neki is van strómanja, az igazság.
Ez a könyv válogatás a Népszabadságban megjelent írásaiból. Lenyűgöző panoráma az ország, az újundokok és a régiek önhitt grasszálásáról, az illiberalizmus kiépüléséről és lélektanáról, a parvenü újgazdagok és a sokasodó szegények közös Magyarországáról. Tulajdonképpen mulatságos tankönyvet tart a kezében az olvasó. Nevethet az ember, a könnyeit törölheti, míg lapozgatja, ám aztán benn akad a levegő.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/megyesi-gusztav-rolo-alatt

Gondolkodtam azon, hogy igyekszem majd ezt a bejegyzést Megyesi Gusztáv stílusát utánozva megírni, hiszen mint tudjuk, a kopírozás a legnagyobb bók, amit valaki felé tehetünk, de aztán rájöttem, hogy úgy mégis csak magamra irányítanám a figyelmet, eme briliáns kis gyűjtemény helyett.
Inkább csak annyit mesélek el, hogy a fiam születése után, még 2010-ben hagyott bennem alább a belpolitikai hírek figyelése utáni vágy, majd két év múlva, a kicsi lány érkezése nyomán a tévézést, és úgy en blokk a teljes hírfogyasztást abbahagytam.
Megyesit olvasva ráébredtem: nem vesztettem semmit.

Ez a kötet, amit Darvasi László szerkesztett, 2007-2016 között született publicisztikákból válogat, szemezget. Stílusát tekintve ezek az irományok glosszák, ami a lexikoni értelmezés alapján csípős hangú hírlapi cikk, lapszéli jegyzet, olyan írás, amelyben a szerző időszerű, aktuális eseményekhez kapcsol néhány gondolatot, eszmefuttatást. Egyes vélemények szerint a glossza rosszmájú megjegyzés, amivel annyiban egyet tudok érteni, hogy igen, a közéletünket tekintve Megyesi nem mindig üt meg bizakodó hangot, bár azért megkérdezném, hogy a hivatásos, fizetett megmondóembereken kívül ugyan ki itt Magyarországon optimista, ha politikáról van szó?
Mert hát ez a kis cikkek lényegi háttérrugója, a politikai helyzet, de szerencsére nem magasból alászállva, hanem a pálya, netalán árok széléről odapillantva, a számtalan kisember közül.

Sírva vigad a magyar közhely számtalanszor eszembe jutott olvasás során, de közben az is, hogy milyen nehéz lehet ilyen adottsággal élni, mint amilyen ihlete Megyesinek van. Mert hiszen az ő Múzsája, akarja, nem akarja afféle kötelező elemként mutat rá a közéleti görbeségekre, furcsaságokra, hiányosságokra.
Nyilván lesznek olyan hangok, gondolom eddig is voltak, akik azt fogják a szemére hányni, hogy a kákán is csomót keres, de azt hiszem, hogy idekívánkozik a következő közhely ellenérvként: csak az igazság fáj. 

Már az első glossza, a Védik a hont számon kéri az üvöltve nacionalista politikusoktól a valóságot, ha csak az jó, ami magyar, netán nem nyugati, akkor miért Bécsbe mész bevásárolni elvtárs? Akkor miért nem jó neked Balaton, minek neked olasz, francia tengerpart, pláne Karib-szigetek?
És én úgy is, mint olvasó, úgy is, mint kisember csak bólintani tudok, meg persze rácsodálkozni: hogyan nem látja a többi magyar a helyzetben rejlő kettősséget? Vagy talán érzékeli a mindent átszövő kettős mércét, de velem (és ha jól értelmeztem, akkor Megyesivel) együtt balra néz, mire elborzad; jobbra néz és átjárja a mindennapok rémálma; míg középen maximum szellemekkel táncol a szétforgácsolt, kiszippantott nihil.

A kötet hat fejezete: Hegyen, völgyön zakatol a...;Szeretünk, Magyarország;
Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők; Emberi viszonyok; Kulturális fölhozatal és Hunnia sportol.

Gondolom, az utolsó kettőt nem igazán kell magyaráznom, be kell vallanom, hogy ezeken röhögtem a legtöbbet. Az első négy részben vegyesen vannak emlékképekkel átitatott írások, aktuális hírekhez fűzött kommentárok, illetve pár önálló novella is.
Szívszorító gondolat, hogy van, akinek egy csomag mosópor tud lenni a karácsonyi ajándék; vagy, hogy idős nénit elkap egy biztonsági őr, mert az ajándékba való elemet elfelejtette kifizetni, de persze rögvest a lopást feltételezik róla. Egyébiránt ez utóbbi gondolat átáramlik a köteten, szinte csak láthatatlanul, hogy semmi befolyásunk nincs az igazi visszaélésekre, de össznemzeti szinten mozog a népességben egy feszültség, és ez a leggyengébbeken, a rossz időben, rossz helyen lévőkön csattan.

"Mint tudjuk, az emberiség a sárga csekkek befizetése végett vállalt domináns szerepet az evolúció folyamatába, s azóta is e cél érdekében menti magát hónapról hónapra, évszakról évszakra."

***

"Jó, Magyarországon megszokhatta már az ember, hogy ami jó, azt küldetésszerűen elrontják, a szépet elcsúfítják, de hogy a büdösből kilopják a büdöset, az azért új."

***

"Most január van, januári hajnalokon pedig értelmezhetetlen az enyhe tél fogalma, pláne vékony falú, vakolatlan házakban. Következésképpen, ha nem lehet az erdőből fát lopni, máshonnét kell szerezni: a januári hajnal nem erkölcsi kategória."

Kinek ajánlanám?

Közéleti könyveket ugyebár nem mindenki olvas, holott a politika gúzsba köti mindennapi életünket, egészen triviális módon, hogy mehetsz-e vasárnap vásárolni, vagy sem.
Felnőtt választópolgároknak ajánlanám a kötetet, függetlenül, pártállástól, bőr-, és szemszíntől, lakóhelytől, végzettségtől, vallási-, vagy éppen nemi identitástól. Kiemelten hangsúlyozom még egyszer a felnőtt szót, azt a lelkileg fejlett egyént értem rajta, aki képes őszintén szembenézni a tükörrel, még akkor is, ha nem hízelgő reá, ránk nézvést a látvány.

Ugyanis fejem teszem rá, hogy ez a kis közéleti antológia, amely inkább elmarasztalja országunk lakóinak szellemi figyelmét, számon kéri rajtunk közös hibánkat, elsősorban a bűnbakkeresési hajlandóságunkat, éppen annyira aktuális és legfőképpen: időtállóan IGAZ lesz még a gyerekeink idejében is, mint ahogy lassan húsz éve röhögünk Hofi viccein. 

Csillagos ötös Élmény volt, őszintén megszerettem Megyesi enyhén csípős humorát, és alig tudtam leállítani magam, mikor az idézeteket felvittem a molyra.
Újraolvasós lesz, négy évenként biztosan.
Jobbulást, vagy ha ez nem lehetséges, hát könnyebb, ihletet napokat kívánok innen, Nektek meg a köteten kívül szívesen ajánlom a szerző friss írásait.


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/megyesi-gusztav-rolo-alatt

(az illusztrációk a Pexels nevű stock fotó oldalról származnak)