2016. augusztus 24., szerda

Menyhért Anna: Egy szabad nő

Köszönet a recenziós példányért a General Press kiadónak!






FÜLSZÖVEG:


„Öngyilkos ​​lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor…" – kiáltozza egy rikkancs 1905. július harmadikán Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát?

Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak él, és az első nő, aki meg is tud élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajonganak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevernek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát keresi, és egy olyan világban kell helytállnia, amely gyanakodva figyeli, ha egy nő többet, mást akar, mint amit a normák előírnak számára?
Menyhért Anna regényében megismerkedhetünk a huszadik század elejének legnépszerűbb írónőjével, szerelmeivel, vívódásaival, a boldogságért folytatott küzdelmével: egy érzékeny, szeretetre éhes asszonnyal – egy szabad nővel.

Moly könyvlap:
https://moly.hu/konyvek/menyhert-anna-egy-szabad-no




SZERINTEM:



Baráti körben szóba került, mikor először kérhetem recenzióra könyvet, hogy két kötetet irigyelnek tőlem, Závada regényét és Menyhért Anna művét. Persze amilyen az én szerencsém, és amennyire Murphy imád engem, várnom kellett az újranyomásig, és még gyerekfelvigyázót is kellett kerítenem, hogy érte tudjak menni, eme kis kincsnek.

Merthogy az, ez egy olyan kötet, amit jó kézbe venni, nagyon szép, míves kivitele van, a színek, a tipográfia, a belső borítón található képek mind jól esnek egy mániákus könyvmoly lelkének. Ha már a kinézetet dicsérem, muszáj megemlítenem azt is, hogy milyen egyszerű, de nagyszerűen néz ki egy-egy fejezet címe is, felül a dátum, egy absztrakt, elegáns elválasztó és alul a színhely.  Pont elég, pont szép, illik a stílus a szépséges külsőhöz.


Erdős Renée nevét én Szabó Magdánál ismertem meg, az önéletrajzi regényében, a Für Elise-ben leírta, hogy kamaszkora kedvenc regénye a Santerra bíboros volt, hogy Lavinia Tarsin szerelmének, vágyakozásának tárgya mennyire lenyűgözte őt. Ezt a regényt én is olvastam, és így Menyhért Anna művével együtt már jobban tudom értelmezni is, valójában Erdős Renée abban a könyvben azt írja le, hogy miként fonódik össze a női sors és a női művészet.
Volt az Egy szabad nőben egy rész, mikor Bródy cikkét elemzi Renée, és ott jutott eszembe, hogy manapság még mi nők is mennyire természetesnek vesszük kivívott jogainak, holott ezeket nem bitorolhatnánk például Erdős Renée nélkül.
„Lehet, hogy férjhez megy, és nincs többé klavír”  írta Bródy és Menyhért Anna igazán jól használta szócsőnek Erdős Renéét, mikor kimondatja vele, hogy az efféle félmondatok milyen nagyon bántóak, lealacsonyítóak.

"– Na, és maga hogyan képzeli el a jövőjét? Végtére is egyszer döntenie kell majd, nemdebár? 
– Miről? 
 - Hogy asszony lesz, feleség vagy költő. 
– De én nem akarok dönteni! Nem is kell döntenem. A kettő megfér egymás mellett. S akár hiszi, akár nem, nem azért írok, hogy végül belássam, nem nekem való, és egy férfi karjaiba hulljak. Nem lázadni akarok. Én is ebből élek, mint maga."


Erdős Renée életének kicsiny összefoglalója ez a párbeszéd Bródy és őközte, hogy nem akart választani, és egyszerre szeretett volna irodalmat művelni is, és megélni az asszonyi sorsot. Külső szemmel nézve, pont ez volt a baj, mert Bródy felolvadást várt volna el, az ő problémáinak elsőbbségét, azt hogy folyton Renée életének középpontja lehessen, illetve, hogy a költőnő ne fejlődjön tovább, és mindig szüksége legyen Bródy segítő kezére.
Én innen a messzi távolból, jövőből úgy látom, Renée kinőtte ezt a szerelmet… mert igenis van ilyen.

Menyhért Anna könyvének talán az az egyetlen hibája, hogy nem eléggé irodalmi stílusban írta meg a regényes életrajzot, amely egyben szerelmi történet is, de talán ha túlságosan magasztos lett volna a nyelvezet, az elvett volna a főszereplő személyiségéből, nem pedig hozzátett volna. Hiszen voltaképpen Erdősnek egyszerű vágyai voltak: alkotni és szeretni szeretett volna, szeretetet adni és kapni egyidejűleg. Ez mindannyiunk életének legnehezebb része, hogy ezt az egyenlőséget, egyenrangúságot megvalósítsuk, ezért érzi az olvasó magához közelinek Renátát.

Szívből remélem, hogy lesz folytatása a regénynek, nemcsak Renée életműve érdemelné ezt meg, hanem Menyhért Anna rengeteg kutatómunkáját is megkoronázná egy újabb sikerkönyv.
Mert hogy az Egy szabad nő az, ez vitán felül áll.
:)
Kiemelten köszönöm az Én, a költő... című Erdős verssel való ismeretséget, szerintem az a kötet egyik legjobb választása, Renée életének szinopszisa - nem véletlenül lett a hét verse.
4,5 csillag, az én ízlésemnek kétszer ennyi versbetét is belefért volna a műbe, de ettől függetlenül szívből ajánlom, nagyon jól sikerült regényes életrajz lett. 
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése