2016. augusztus 3., szerda

Tóth Krisztina: Akvárium




Fülszöveg:
Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Moly:

https://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-akvarium




Alig egy hete írtam meg a Mit érdemes elolvasni 2016-ban bejegyzésemet, és máris kénytelen vagyok felülbírálni, illetve kiegészíteni a listát Tóth Kriszta regényével.
Ez a harmadik kötetem tőle, elsőre a Pillanatragasztót olvastam tőle, majd jött a Pixel, és most Az akvárium, ami ezúttal minden mellébeszélés nélkül, első olvasásra megkapja tőlem a nagyon kiérdemelt öt csillagot.

Hogy miért? Gabo említette, hogy jó ez a könyv, de arra senki sem készített fel, hogy ennyiire magába fog szippantani a világa. Szinte szédültem, mikor elsőként felpillantottam a könyvből, és már a 83.oldalon tartottam…
Maga a mű egyébként nem klasszikus stílusú regény, hanem keretes történet, ami ráadásul idősíkok közti ugrásokra is kényszeríti az olvasóját, a nagyon szánandó főhősökkel együtt.
A mese Vica és nagymamája, Klárimama életterének leírásával kezdődik, ahol a fővárosi bérház pincéjében szemünkbe ötlik a címadó akvárium is. Vera, Vica édesanyja gyerekkorának ismertetése folytatódik ez után, a regény legnagyobb része Vera és nevelőszülei, Edit és Jóska bácsi, meg Edit húga, Edu sorsát regéli el.
A harmadik részben pedig lassan elhalnak Vera mellől a nevelői, kiderül, hogy mennyire félresikerült a házassága, és megint színre lép Klárimama, ahogy Vicával újrahasznosítják az akváriumot.
Így elmesélve tudom, hogy keveset mond a történet, de most az egyszer muszáj azt mondanom, hogy a molyos értékelések nem véletlenül eksztatikusak.

Egy darabka tenger mondja az akváriumra az egyik mellékszereplő, Benkő doktor, és annyi, de annyi további utalása, áthallása van ennek a két szónak, hogy még a figyelmes olvasó is csak bámulja.
Akváriumi zártság, összeszokott, nehéz, bonyolult egység az életünk, mind az emberi sorsok tekintetében, mind a földrajzi helyzetet tekintve. Menekülni nehéz, mert hiszen legbelülre van felírva karmánk, és ebben a regényben a női szereplők mind ezt példázzák.
Megvallom őszintén, én végig szurkoltam Verának, de alapjába véve egyet érte vele:
Neked is minek kellett megszületned - mondta a kislányának, Vicának, de akárha önmagának, vagy a regény bármely szereplőjének is mondhatta volna.

Szívesen ajánlom, nagybetűs élmény, újraolvasós, kívánságlistás.

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy jelöltél, és örülök, hogy élmény volt neked is ez a regény! :)

    VálaszTörlés