Weöres Sándor: Valse triste
Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.
Vers innen,
képek forrása:
képek forrása:
http://autumncozy.tumblr.com/
Ez annyira jó *-* eleve imádom ezt a késő őszt, WS meg egyike azoknak akiket reflexből megosztanék mindenhol, csak a sok nem-magyar nem tudná értékelni. ^^"
VálaszTörlésDe jó, h írtál, olyan kevés reakciót kapok a versekre, pedig jól esnek az ember lelkének :-) WS a kedvenc költőm.
VálaszTörlésOFKORSZ :D nem tudom, én pedig imádom a verseket. Ha látom, fogok reagálni~ ezen ne múljon. ^^
TörlésKülönösen ha Pilinszkytől vagy Villontól raksz ki vmit. ^^