2016. november 21., hétfő

A hét verse: Weöres Sándor - Valse triste




Weöres Sándor: Valse triste

Hüvös és öreg az este. 
Remeg a venyige teste. 
Elhull a szüreti ének. 
Kuckóba bújnak a vének. 
Ködben a templom dombja, 
villog a torony gombja, 
gyors záporok sötéten 
szaladnak át a réten. 
Elhull a nyári ének, 
elbújnak már a vének, 
hüvös az árny, az este, 
csörög a cserje teste. 
Az ember szíve kivásik. 
Egyik nyár, akár a másik. 
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég. 
Lyukas és fagyos az emlék. 
A fákon piros láz van. 
Lányok sírnak a házban. 
Hol a szádról a festék? 
kékre csípik az esték. 
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég, 
nem marad semmi emlék, 
az ember szíve vásik, 
egyik nyár, mint a másik. 
Megcsörren a cserje kontya. 
Kolompol az ősz kolompja. 
A dér a kökényt megeste. 
Hüvös és öreg az este.





Vers innen,
képek forrása:
http://autumncozy.tumblr.com/


Share:

3 megjegyzés:

  1. Ez annyira jó *-* eleve imádom ezt a késő őszt, WS meg egyike azoknak akiket reflexből megosztanék mindenhol, csak a sok nem-magyar nem tudná értékelni. ^^"

    VálaszTörlés
  2. De jó, h írtál, olyan kevés reakciót kapok a versekre, pedig jól esnek az ember lelkének :-) WS a kedvenc költőm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. OFKORSZ :D nem tudom, én pedig imádom a verseket. Ha látom, fogok reagálni~ ezen ne múljon. ^^
      Különösen ha Pilinszkytől vagy Villontól raksz ki vmit. ^^

      Törlés