Fekete István: Éjfél ​után

Fülszöveg:
Fekete István műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, később pedig számos szöveg került pontatlanul, sőt csonkán az olvasók kezébe. Újabb kiadványunk részben e hézagpótló munkának, részben az életmű gazdagságát bemutató tevékenységnek folytatása. A kötet kisregényeket és filmnovellákat tartalmaz.

Tartalomjegyzék:Éjfél után 

Töri Ferkó 

Szeptemberi nász 

Az egyetlen Út 

Túlsó part 

Aranypáva 

A koppányi aga testamentuma 

Macskavásár

"A nap süt. Köténye nagy zsebében csörög a pénz, s amikor belemarkol, olyan, mintha földet morzsolna. 

És ekkor mintha a zaj elcsitulna, egy pillanatra a kertjét látná, apját, anyját érezné meleg közelségben. Nem tud az elmúlásra gondolni, csak arra, hogy abban a földben nincs más, csak élet. Markában pénzt morzsál, keze fa, mögötte kínlódás és bánat, de a szívében névtelen ősök élnek, és súgdosnak, hogy pénz, öröm, bánat, mind-mind elmúlnak, elenyésznek, nem teremnek, nem segítenek, nem vigasztalnak, csak a porladt szívek álma, televénye az érték – és csak a föld, csak a föld."

Fekete István számomra szent, menekvés, olyan emberi hang, amihez akkor fordulok, ha megsokallom a külvilágot, az emberi önzést, hiúságot...
Persze nem minden novellája egyformán jó, egyenértékűségről szó sem lehet köztük, de ha már olvasok tőle valamit, akkor jól esik a szívemnek, lelkemnek, ha kétszer is át tudom nézni egy-egy írását.

Ilyen dupla olvasással mentem végig az első két történeten, a címadó Éjfél után novella egy a második világháborúból hazatérő, volt katona, Bézsenyi Dénes újrakezdéséről szól. A fiatal férfi elveszíti bal karját, helyette műkart kap, úgy tér haza szülőfalujába. Édesanyja azonban már halott, és Dénesnek nincs segítsége, egyedül kell megküzdenie a mindennapi betevőkért. De társa így is akad, előbb Labanc kutya személyében, majd a meggyógyított Holló nevű katonaló lesz, akik partnerei lesznek küzdelmeiben.

Töri Ferkó története félig egy szerelmi történet, balladai fordulattal, mikor a legény önvédelemből megöli jegyesét; amelyet keretbe foglal a börtönigazgató savanyú életsorsa, ki őrzi Ferkót is, de aki a végén horgászni megy az elítélttel.

"Pohár nem volt, de a kisbíró szerint – aki szanitéc volt – a pálinkában úgyis megdöglenek a bacilusok, hát nyugodtan lehetett üvegből inni."

Ez a két mesét számos filmforgatókönyv, vagy annak vázlata követi, ilyen be nem fejezettnek tűnik a Szeptemberi nász, melyben egy szarvastehén nézőpontjából múlik el egy év; vagy csupa jelenetről jelenetre ugrásokat tartalmaznak a Túlsó part és az Aranypáva, mely utóbbi filmes változatában Sulyok Mária lett volna az egyik főszereplő.

A koppányi aga testamentumát általában mindenki ismeri Fekete Istvántól, azt csak kevesen tudják, hogy végül nem az ő forgatókönyve alapján készült el a filmfeldolgozás, de Sánta Gábor a kötetbe válogatta ezt is, mint ahogy a Macskavásárt, ami a legvidámabb, legaranyosabb történet Fekete életművében. Ez utóbbi igen nagy kár, hogy nem került vászonra, tényleg illett volna Latabár Kálmánhoz.

Igazi vegyes válogatás a kötet, szerintem messze az első és az utolsó történet viszi a prímet, de mindenképpen (és szokás szerint) jól esett a lelkemnek Fekete nyelvezete, stílusa, lassúsága, emberi hangja.
4 és fél csillag, mert elfogult vagyok 😏

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/fekete-istvan-ejfel-utan