2016. december 9., péntek

Italo Calvino: Ha ​egy téli éjszakán egy utazó


Fülszöveg:


Nyájas Olvasó! Új regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: „Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni..-.” Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád… De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltan kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák… Még szerencse, hogy nyomozásod roppantul regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok… Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket – a sajátodat – fejezd be te, nyájas Olvasó.

Egy könyv, amit el akarok olvasni novemberben: #Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó #novemberikönyveskihívás #gwwbkihívás
A tavalyi Könyvmoly párbaj bukásom után idén igyekeztem okosabban választani könyveket, köztük olyat is, amit mindenképpen elolvasnék, mert ajánlott irodalom könyvtár szakon Könyvtörténet tantárgyból. A királynő olvas volt az első ilyen, aztán jött Calvino műve, amit állítólag anno a Tanítóképző főiskolán is ajánlott a magyar tanárunk, legalább is az egyik volt csoporttársam így emlékszik.
Hivatalosan csak az első fejezetet emelte ki a könyvtöri oktatónk, de ha már az elhivatott könyvmoly belekezd egy könyvbe, azt ritkán hagyja félbe … vagyis éppen majdnem ez történt.

Elvileg 500 szavas ajánlót illene írnom a Könyvmoly párbaj szabályai szerint, de ez a bejegyzés nem lesz annyi, mert sajnos nem tudok ilyen hosszúságban nyilatkozni Calvino művéről. Igazából már ott meg vagyok lőve,  - nem egyedül, ahogy a molyon, goodreads-en is láttam -,  hogy milyen műfajú ez az alkotás? Mert van egy regényszál benne, minden páratlan fejezet arról szól, de közbe van ékelve a sok-sok páros fejezet, elvileg mind egy-egy másik történet kezdetének eleje…

Én egy idő után önállósítottam magam, és úgy kezdtem el gondolni Calvino alkotására, mintha lenne egy folytatásos regény, amiből időnként egy-egy részről lemaradok, és nehezen bírom követni, és közben mellé kaptam tíz különböző stílusú, hangvételű novellát.
A végeredmény nem győzött meg, valahol a kétszázadik oldalnál már unalmas volt ez az állandó ki-be ugrálás, csak talán az utolsó előtti novella, meg a könyvtári zárófejezet tetszettek. Érdekes módon ha én ajánlottam volna, akkor az első és tizenegyedik fejezetet adtam volna fel, főleg ez utóbbi, a ki, miért olvas? kinek, mi a legfontosabb, legjobb pillanat az olvasásban témák voltak magasan a legtetszetősebbek.

A többi?
Nos, nyilván technikailag szembetűnően kísérleti jellegű a mű, le a kalappal Calvino fantáziája előtt, hogy ennyi témát kitalált. De itt pont ugyanazt éreztem, mint Umberto Eco művénél (Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől), hogy az író elképzel valamit, ami az ő fejében kristálytiszta, csak éppen a formát, a megfelelő nyelvezetet nem tudja biztosítani ahhoz, hogy érthető legyen az olvasónak is.
Olvasás közben legtöbbször kirekesztettnek éreztem magam, és ezen az élményen nem segített az sem, hogy tudom, szakmai körökben nagyra becsülik ezt a könyvet.
Nekem még nőnöm, olvasnom kell hozzá? Esetleg igazán szakbarbárnak kell lenni hozzá?

Nem tudom, mindenesetre legtöbb jóindulattal is csak 4 csillag az ötből.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/italo-calvino-ha-egy-teli-ejszakan-egy-utazo



Share:

2 megjegyzés: