Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!
Mi van akkor, amikor az ember legszívesebben kibújna a saját neméből? Milyen érzés lehet, amikor egy futballbolond kamasz felismeri, hogy női ruhában, kisminkelve érzi jól magát? Mi történik ilyenkor? Mi történik benne, és mi történik vele? Mi történik, amikor rájön, hogy ez nem múló szeszély, hanem maradandó állapot? Mire számíthat, amikor először végigbukdácsol az utcán magas sarkú cipőben?
Az Inkognitó olyan tapasztalatokról szól, amelyekről a mai magyar társadalom nagyon keveset tud. A transzneműség egész kérdéskörét a tömegmédia felületes képei uralják: a gay-pride parádék groteszk alakjai vagy a bulvársajtó által időnként felkapott figurák. Kiss Tibor Noé könyvét egy világ választja el mindettől. A könyv egy olyan fiatal története az ezredforduló Magyarországán, aki a felnőtté válás során szembesül alakulóban lévő identitásának nem szabályos vonásaival. Nem véletlen, hogy az Inkognitó alapképlete klasszikus nevelődési regényekre emlékeztet, persze nem éppen klasszikus dilemmákkal. Az olvasó mégis hasonló szorongással aggódik ifjú hőséért, aki talán nem is sejti, mennyire kiszolgáltatott és sebezhető abban a világban, amelybe éppen belepottyant.
Az Inkognitó minden ízében kortárs próza, érzékeny tollal megírt elsőkönyv és kockázatos coming out.
Kiss Tibor Noé 1976-ban született Budapesten. Jelenleg Pécsett él. Az Inkognitó az első könyve.
"Nincs más választásom, kényelembe helyezem magam a bőrömben. Szívtájékon letelepszem, közel a tüdőhöz, ahol a bordák megvédenek."
Mondhatnék nagy szavakat, el- és megítélhetném Noémit/Tibort, hiszen én csak egy vagyok a tömegből, normális, talán túl átlagos is… de pont ettől, értem és átérzem, mikor kínban van a szív, lélek, agy, és nem találja valaki a helyét a világban. Olyan könnyű okosnak lenni más helyében, kéretlenül tanácsot adni, beleszólni helyzetekbe, amik kívülről csöppet sem látszódnak nehéznek.
Ha műfajilag akarnám kritizálni, talán le tudnám szólni, hogy ez nem egy egységes mű, de Virginia Woolfon csiszolódott a sznob ízlésvilágom, és én csak a személyes bátorság legnagyobb jelének tartom azt, hogy valaki képes a gondolat- és érzésfolyamot, egy kvázi pszichológiai jellemfejlődés naplóját, ami őt belülről szétfeszíti, ennyire nagyközönség elé tárni.
Számtalanszor lelkileg csupasz ez a kis kötet, tán ettől ébreszt pár olvasóban kellemetlen érzést, mert a tudatalattijuk tudja, hogy ők képtelenek lennének ennyire nyíltak lenni, ezért inkább egyszerűen elzárkóznak a történet elől.
Pedig bizonyos helyre, bizonyos élethelyzetbe megszületni az nem érdem, hanem szerencse.
"Bárcsak más lehetnék. Bárcsak megváltozhatnék, kimetszve magamból annyi vágyat. Aztán csak a rázkódás és a zuhanás. Bárcsak megváltozhatnék, bárcsak lehetnék férfi. Vagy bárcsak lehetnék nő."
Ez volt a kötet legőszintébb és legkitárulkozóbb, legmeghatóbb pillanata. Őszintén remélem, hogy azóta már tudja a választ, vagy megbékélt magával.
Nekem újraolvasós élmény lesz, elsőre 4 és fél csillag.
Köszöntem.
https://moly.hu/konyvek/kiss-tibor-noe-inkognito
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!