2016. december 24., szombat

Koltay Gergely: Egy csepp emberség



Karácsonyi jókívánság helyett, fogadjatok el egy verset :)
Kellemes Ünnepet kívánok kedves Olvasótársak!




Koltay Gergely: Egy csepp emberség
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt. 
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak. 
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad. 
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak. 
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak. 
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak. 
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag. 
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak. 
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat. 
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat. 
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt. 
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad. 
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad. 
Ahol van még marék föld – s lesz, ki majd arat. 
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad. 
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad. 
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak. 
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.




Vers forrása:
GABÓ karca

Képek innen:
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése