2016. december 4., vasárnap

Wéber Anikó: Az ​osztály vesztese



Fülszöveg:

Az éjszaka leple alatt furcsa kép kerül az osztály facebook oldalára: esetlen alak minionjelmezben, felette a falra írt felirat: Az osztály vesztese! 
Az osztályfőnök tombol, a diákok gyanakodva méregetik egymást. Tettesnek se jó lenni, de áldozatnak még rosszabb. Gyerek életét ismerjük meg mindenestül, miközben velük izguljuk és szorongjuk végig ugyanazt a pár napot a felkeléstől a feleltetéseken át a napköziig. Vajon ki tette és miért?






Szülőként nyitott szemmel kell járnunk a mai világban, mert nem feltétlenül ott vannak a szörnyek, ahol sejtjük őket, a sötétben, meglapulva, hanem jóval inkább a lelkek, szívek mélyén.
 Ez a könyv az empátiára tanít, talán felnőtt fejjel nézve túl direkten, de azt tudom mondani, hogy így is kell, ez is egy jó fegyver arra, hogy megmutassuk a gyerekeknek, mit jelent a hasonlóság, különbség.
Wéber Anikó nálam kitartóbb volt napközis tanárként, én utáltam csinálni, mert tényleg ilyen rohadt frusztrált tud lenni, mint ahogy számtalanszor konfliktus is történik abban a pár órában. Felelős tanárként nehéz mindenre odafigyelni, de a katedra másik oldalán, gyereknek lenni talán még nehezebb.
Azt csak mi felnőttek hisszük, gondoljuk, hogy minden gyerek élete rózsás, hiszen van neki mit ennie, innia, de vajon marad-e idő a lélekre? Vajon figyelünk-e eléggé kiskamasz gyerkőceink vágyaira, álmaira, engedjük-e őket még álmodozni, vagy belekényszerítjük őket a nagyon komoly felnőtt létbe.

Személyes tapasztalatomból – van egy tizenhárom éves nagylányom – azt tudom mondani, hogy tényleg elképesztően mások a kamaszok, az egyik gyerekes, a másik már kiábrándult a felnőttekből és koravén; sőt egy-egy kamasz napján belül is hullámoznak ezek az érzelmi, értelmi reakciók, hiszen éppen a hipotalamusz irányítja agyukat elsősorban.
Az osztály vesztese nekem nagyon tetszett, csak azért nem kapott öt csillagot, mert tévesen én azt hittem, hogy az osztály minden tagjáról szól majd egy történet, de így is jó, hogy csak a lúzerek, kiskirályok másik oldalát mutatja meg. Mert az a másik világ, az otthoni környezet nem mindig csupa dicsfény.

Odaadtam Fanninak is a könyvet, ha elolvasta majd kiegészítem ezt a bejegyzést az ő véleményével, de addig is, szülőknek, tanároknak, nagyszülőknek, testvéreknek, és főleg általános iskola 5.-7.
osztályosainak szívből ajánlom ezt a könyvet!
Hátha lecseréljük vele valamelyik száz éves kötelező olvasmányt 😜

Share:

2 megjegyzés:

  1. Kíváncsian várom, hogy Fanni mit szólt hozzá! Én úgy voltam a könyvvel mint Te - vártam mindenkinek a kis sztoriját, a maga kis öt perc hírnevét. (Ha már kaptam egy faja osztály ülésrendet a könyv elejébe...) Amúgy tetszett, élvezetes volt a stílus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem rajongott érte, konkrétan: "az elmegy kategória alja" :D Amúgy nálunk fejtörés volt belőle, h melyik osztály lenne képes ilyesmire, az övé, amibe jár; vagy a keresztfiam volt osztálya (ott nem lepett volna meg minket a dolog).

      Törlés