2017. február 22., szerda

A ​kis Nicolas


Ami nekünk magyaroknak a Tanár úr kérem, az a franciáknak A kis Nicolas. 
A történetsorozat elbeszélője-hőse meg a haverjai kisiskolások, és kalandjaik nem a századforduló táján estek meg. Az igazi humoron nem fog az idő; az igazi gyermekirodalom mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig.




Februári molyklub témája a vidám könyvek volt, én ezen alkalomra több könyvet is olvastam, Nicolas kalandjaiból az első két magyarul megjelent kötetet.
Végeztem egy kis kutakodást a neten, és azt találtam, hogy a francia eredeti 14 részből álló sorozat, 1959-ben indult hódító útjára. René Goscinny, a sorozat írója egy világhíres hős alkotója is, Astérix, a bátor gall kalandjait Uderzóval tették hallhatatlanná.
 Jean-Jacques Sempé, Nicolas megrajzolója dolgozott a Pilote magazinon kívül is, amelyik a kis iskolás történeteit közölte, többek között a híres Paris Match-nak, vagy a New Yorker-nek is. Goscinny 1977-ben hunyt el, míg Sempé manapság visszahúzódva él Montparnasse-ban.
Mára 45 nyelvre fordították le a kisfiú történeteit, a mesekönyvekből közel 15 millió talált gazdára.

Mitől jó Nicolas? Goscinny humora, sajátos nyelvezete, naiv, felnőttekre rácsodálkozó világszemlélete kitűnően találkozik Sempé egyszerű vonalvezetésű rajzaival. A főszereplő kisfiún kívül az osztályközössége és családja életébe is bepillantást nyerhet az olvasó, Nicolas szülei is különös jellemek, érdekesen különcek.
Habár a második kötet címében szerepel az iskola, Nicolas és barátai már az első pillanattól kisiskolások - és ehhez azért tudni kell, hogy a francia gyerekek már öt évesen elkezdik az iskola előkészítő osztályokkal a sulit. Kívülállóként nagyon vicces róluk olvasni, de nem csodálom, hogy a tanítónénijük számtalanszor bezárja a teljes osztályt, és a felügyelőtanárukat, sőt még az igazgatót is képesek annyira kiborítani, hogy inkább szabadságra mennek, idegnyugtatásul :D

"– Szánjátok rá végre magatokat, hogy békén maradtok. Ha rendesen viselkedtek, minden büntetést elengedek. Tehát: mindenki szépen kihúzza magát, aranyosan mosolyog, és a fényképész bácsi máris csinálja rólunk a gyönyörű fényképet. – Mivel nem akartunk több bánatot okozni a tanító néninek, szót fogadtunk. Mindenki mosolygott és kihúzta magát. 
 De az emléktárgyat, amit egész életünkben nagy becsben fogunk tartani, bizony elpuskáztuk, mert akkor vettük észre, hogy a fényképész már nincs sehol. Elment, anélkül hogy egy árva szót szólt volna."




Megmondom őszintén, a második kötet se volt rossz, de valahogy voltak benne kifejezések, szavak, amik nem álltak össze kerek egészé. Új fordítója lett a sorozatnak, sőt kiadóváltáson is átesett a könyv, Mórától a Síkhoz került. Szerintem nincs olyan, hogy: "tök pipec" csak tök pöpec. Márpedig ez nem kissé zavaró különbség, mert Nicolas szavajárása... Az egyik tanár nevét is átfordította Bognár Róbert, ez pedig engem teljesen megkavart. (Az első fordításban Paszuly a tanár úr csúfneve, az újabban Tüktoj, azaz tükörtojás ?!? Nem mondom, a francia fura nyelv, de ennyire...)

No mindegy, ettől eltekintve klassz kis kötet volt ez is, talán nem mindegyik sztori üt annyira, mint az elsőben, azt nem bírom megunni, pedig kamaszként is sokat röhögcséltem rajta.

"Bementünk egy nagy terembe, ahol rengeteg sok kép volt a falon. – Itt a flamand iskola legnagyobb mestereinek festményeit fogjátok látni – magyarázta a tanító néni. De nem tudta folytatni a magyarázatot, mert kiabálva szaladt egy teremőr, mert Alceste végighúzta az ujját az egyik festményen, hogy lássa, frissen van-e mázolva. A teremőr mondta, hogy nem szabad hozzányúlni, Alceste meg elkezdett vitatkozni vele, hogy de igen, mert már száraz a festés, és nem piszkoljuk be vele magunkat."

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jean-jacques-sempe-rene-goscinny-nicolas-az-iskolaban




Kinek ajánlanám?

Szintén kicsit túlzónak tartom a fülszövegét, hogy: "mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig".
Én azt mondanám, hogy olyan 9-99 évesig kategóriába esik, és ha szabadna javasolnom, ne olvassátok utazás közben, buszon, vonaton, villamoson! Előbb utóbb garantáltan hangosan fel fogtok nevetni (pontosabban röhögni) és hülyének fognak érte nézni :D igen, megtörtént, velem...

(Halkan, zárójelben jegyzem meg, az se biztos hogy árt, ha ismeritek a francia nyelvet, esetleg valamelyik rokonját, románt, olaszt, spanyolt, mert nálunk nincsenek átfordítva a nevek - nem úgy, mint az angol változatban -, és bizony van jó pár, ami elég nehezen kiejthető. Pl. Eudes leírva, kimondva Öd :D a francia nyelv kissé bonyolult)

A sorozat oldala (francia nyelvű):
http://www.petitnicolas.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése