Gyereknevelés ​dán módra

FÜLSZÖVEG:

Dánia ​évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. 

A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jessica-joelle-alexander-iben-dissing-sandahl-gyerekneveles-dan-modra

"If You are open to growth, You tend to grow." - Ha nyitottak vagyunk a fejlődésre, akkor fejlődni is fogunk. 
Ezt a nagyon megszívlelendő, frappáns mondatot a harmadik fejezet, Hitelességhez írt jegyzetek között találtam, a New York Times egyik cikkének kezdőmondata volt, még 2008-ban. De megragadom itt az alkalmat, hogy kijelentsem: ez a mottó az élethez, és ezen belül a gyermekneveléshez való hozzáállást is lefedi, hiszen a világ fejlődik, folyton új információkat kínál a szülőknek is.

A dánok napjainkban két dologról híresek, hogy ők a "legboldogabb nemzet" számos kutatás szerint, jelentsen ez bármit is; valamit hogy elégedettségüket állítólag a hygge (meghittség) nevű életérzés, életstílus(?) biztosítja.

A dán gyereknevelésről szóló kötet ennél is továbbmegy, amerikai és dán szerzője szerint A DÁN MÓDSZER ALAPPILLÉREI a következőek:
Játék: 
Hogyan segít a szabad játék boldog, magabiztos és érzelmileg rugalmas felnőttekké válni?
Hitelesség: 
Hogyan teremt az őszinteség erősebb éntudatot? Hogyan dicsérjünk úgy, hogy a saját képességeinkről való rögzült szemlélet helyett az érzelmi rugalmasságot és rezilienciát erősítsük a gyerekekben?
Átkeretezés: 
Hogyan teheti jobbá az átkeretezés használata az egész család életét?
Empátia: 
Miért fontos az empátia megértése, elsajátítása és tanítása ahhoz, hogy boldogabbak legyünk?
Ultimátumok nélkül: 
Hogyan növeli a bizalmat, a rugalmasságot és a gyerekek boldogságát, ha elkerüljük a hatalmi harcokat, és demokratikusabb nevelési módszereket alkalmazunk?
Együttlét és hygge (meghittség): 
Miért fontos boldogságunkhoz és általános jóllétünkhöz az erős szociális háttér? Hogyan segít a meghittség megteremtése abban, hogy ezt a hatalmas ajándékot a gyerekeinknek is átadhassuk?

Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? könyv értékelésénél említettem, hogy a nyári szünet végén olvastam, előtte pedig ezt a dán szemléletű könyvet.
Két dolgot megemlítenék elöljáróban: véleményemet nyilvánvalóan befolyásolta a tény, mely szerint majd' három hónapot 7/24-ben együtt töltöttem a három gyerkőcömmel, és ebből bizony négy hétig az apjuk is vidéken volt. :D
A másik megemlítendő apróság pedig az, hogy én is azt gondolom, ez a könyv roppant rövid, majdhogynem inkább csak egy tanulmány, mintsem egy önálló gyereknevelési kézikönyv. A magyar kiadás 160 oldal, utána jönnek a jegyzetek, aztán Vekerdy doktor utószava... szóval kicsit soványka mű.

De azért nem rossz, könyvtári kölcsönzésre még így is szívesen ajánlom, holott idézetben már feltüntettem, hogy mikre összpontosít a könyv. Számomra két fejezet, a Hitelesség és az Átkeretezés volt a leginkább meggyőző, legrészletesebb, talán ott volt felsorolva a legtöbb tanulmány is; míg a többi inkább olyasmi, amit józan ésszel már tud az anyák többsége.
Most, hogy már lassan eltelt három hét is azóta, hogy végigböngésztem a könyvecskét, az is eszembe jutott, hogy nem csak a túltengő amerikai egyszerűsítő módszer miatt ilyen rövid a kötet, hanem elképzelhető, hogy azért, mert benne élnek a szerzők, és belülről megélve a legtöbb dolog jóval egyszerűbb, mint ahogy kifelé el tudnánk azt magyarázni.
(:D és most akkor nem tudom, hogy érthető voltam-e...)

A mű legnagyobb része inkább élményszerű, anekdoták fűszerezve csöppnyi háttéranyaggal, elég egyértelmű nyelvezettel, stílusban; ahogy olvasgattam a Goodreadsen, javarészt ezzel volt mindenkinek baja. Kicsit időnként olyan, mintha egy kötelező olvasmány kivonata, váza lenne; vagy egy csokor blogbejegyzés lenne kiadva - ezzel tudom legjobban szemléltetni a könyvecskét.
Tehát, ha valaki magvas gondolatok óhajtana olvasni, az kénytelen lesz egy vaskosabb könyvet kézbe venni, de aki csak egy újabb szemléletre kíváncsi, akár hétvégi gyorsolvasmánynak is, annak megfelelő lesz a kötet.

Két gondolatot biztosan magammal fogok ebből a könyvből vinni, a legelsőként felsorolt mottón kívül.

 Az egyik a kontrollhelyek fogalma:  „A belső kontrollos emberek úgy gondolják, hogy saját maguk befolyásolják az életüket, és a velük történő eseményeket. Indíttatásuk belső és személyes, a kontrollhely bennük található. 
Azok az emberek viszont, akik külső kontrollhellyel rendelkeznek, úgy hiszik, hogy rajtuk kívül álló tényezők, például a környezet vagy a végzet irányítják életüket, és nekik csak csekély hatásuk van rá. Az őket mozgató erő kívülről érkezik, ezért nem tudnak változtatni azon, ami velük történik. „
Nyilvánvalóan kevesen tisztán egyik vagy másik típusú egyének, de amiből több érzés van bennük, az a szemlélet alakítja az életüket… olyanná, amilyen.

A másik pedig ez a bekezdés:
"A dicséret szorosan összefügg azzal, ahogy a gyerekek az intelligenciájukról gondolkodnak. Ha folyamatosan dicsérik őket, hogy alapvetően milyen okosak és tehetségesek (ugye milyen ismerősen hangzik?), akkor kialakul bennük az ún. rögzült gondolkodásmód, azaz azt fogják gondolni, hogy az intelligenciájuk állandó, és ez így is marad. 
Ezzel szemben azok a gyerekek, akinek azt mondják, hogy munkával és tanulással az intelligenciájuk fejleszthető, ún. rugalmas gondolkodásmódot alakítanak ki, azaz az válik a meggyőződésükké, hogy fejleszthetik készségeiket, ha megdolgoznak érte."

4 csillag volt, ahogy már említettem, kölcsönzésre, szemléletmód tágításra jó szívvel ajánlom :)