FÜLSZÖVEG:
Tanulás nélkül előrejutni nem lehet! Tanulni azonban tudni kell! A könyv lépésről lépésre vezet be a tanulás fortélyaiba. S legyél egyetemet végzett diplomás, vagy egy iskolából kibukott diák, kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy újra tanulnod kell. Itt az idő, hogy belásd, intellektuális énedet időről időre újra kell építened. Ehhez ad segítséget ez a könyv.
Arról beszélgettünk anyukámmal, miután ő is elolvasta ezt a könyvet, hogy milyen méltatlanul kevesen ismerik, szeretik, dicsérik Horányi Katalin művét, pedig volna mit rajongani rajta.
Még meglepőbb volt számomra az, hogy a moly címkéje sem pontos, ez a kötet ugyanis önfejlesztő könyv is, sőt tulajdonképpen az első 76 oldal csak az, utána foglalkozik bővebben a tanulási technikákkal.
De miért ilyen hosszú a bevezető?
Mert a szerző messziről kezd, egyfelől önmagáról mesél egy tanulságos történetet; majd részletezi, hogy milyen hátráltató tényezők jöhetnek az életben az olvasó tanulása, fejlődése közben... olykor megelőzve, de akár még megakadályozva is a fejlődést.
Azt hiszem, ez a könyv inkább felnőtteknek szól, de azt biztosan tudom, hogy olyan 16 év alatt kevés diáknak adnám a kezébe, mert azt kéri az olvasójától, hogy vegye számba, milyen okai vannak a tanulásának, mit vár az újabb képzettségétől, egyáltalán hová tart az életben…
Ez pedig fiatalabb korban nem lehet, nem szokott kérdés lenni.
„Mára elfogadott, hogy megfelelő tréninggel a legsatnyább alkatból is formálható sportos, izmos test. De vajon köztudott-e, hogy szellemünk is formálható, építhető?
Fejleszthetjük koncentrálóképességünket, megtanulhatunk fegyelmezetten tanulni, sőt örömöt is lelhetünk a szellemi munkában.”
Vekerdy Tamásnál olvastam ezt az idézetet: „Ami igazán eredményt hoz, az a mindennapok aprómunkája.” Nem véletlenül írtam le egymás után a két idézetet, előbb Horányi Katalin elképzelését, majd Vekerdy gondolatát, mélyen egyetértek velük.
De ha józan paraszti ésszel utánagondolunk, igazuk is van, ha minden nap eszel, akkor nem éhezel, jól elvan a szervezeted; ha minden nap mosakszol, akkor tiszta, ápolt maradsz; ha minden nap mosogatsz, akkor van tiszta tányérod… és így tovább.
Éppenséggel a mindennapos nyelvtanulás az alapja a Duolingo applikációnak is, tapasztalatból mondom, már akár három nap kihagyás után is vért izzad az ember, mire ledolgozza az elmaradásait. De éppen így van az olvasással, ha régen nem olvastál, a biciklizéssel, és a takarítással is… hajaj, mennyit tudna arról minden háziasszony mesélni, hogy mekkora kosz tud felgyűlni, ha huzamosabb időt kihagy a rendrakásban.
Tehát valamilyen módszer kell, sőt jólesik az embernek, ha célja van, de persze előbb ehhez azt kell tudni: van-e célja az életének? A diplomás, több nyelvet beszélő ember, vagy az, akinek többféle végzettsége van, mindig hamarabb talál magának munkát, több lehetősége van az életben, mint annak, aki nem képezi magát.
Még akkor is, ha nem használod fel a nyelvtudást, új kultúra, más szemlélet nyílik meg előtted; mint az előtt, aki sose volt kíváncsi semmi újra, eléldegél, mint egy növény a televízió előtt.
Pláne a mai hírekkel, fals híresztelésekkel megszórt, médiavezérelt, pletykaéhes világunkban, aki művelt, olvasott, „kereső” ember, az nem fog elhinni minden hamis tényt, nem ugrik bele egy-egy weboldal reklámhadjáratába, körültekintően, több oldalról tájékozódik.
Az nem lehet már mérvadó a világunkban, hogy "hiszen bemondta a rádió/tévé"!!!
Minden állandó, csak a változás örök! Hérakleitoszhoz társított, körülbelül 2500 éves mondást csak azzal tudnám megtoldani, hogy a fejlődés is hasznos, ha örök :)
Mert számos orvosi kísérlet kezdi bebizonyítani, hogy az, aki használja idősebb korban is az agyát, az elkerülheti az Alzheimer-kórt is.
Horányi Katalin könyve elsősorban felnőtt tanulóknak szól, és tartalmaz egy úgynevezett Navigációs füzetet, ami napokra lebontva segíti a tanulást. Javaslata szerint érdemes először 10-15 perccel kezdeni a tanulást, majd hetente növelni az idő hosszát, 25-30 percre.
Alapfeltételként rögzíti a nyugodt körülményeket, zavaró tényezők (családtagok) kiiktatását, jól megvilágított asztalt, könyv mellé jegyzetfüzetet, tollat.
Már a tanulást megelőző napon azt kéri – igen bölcsen-, hogy döntse el az olvasó, hány oldalt, mit fog pontosan tanulni; hánykor ül le tanulni, és jegyezze fel, hogy a valóságban mi sikerült az elképzeléseiből.
Az utolsó tanulási időszak után pedig jöhet az önértékelés: mit, mennyit sikerült haladni, sikerült-e kizárni a külvilágot; illetve jöhet a következő napi tananyag meghatározása.
A Navigációs füzetek egy hónapot ölelnek fel, heti hat nap tanulással számolva; a napi tíz perces koncentrálásból fokozatosan elérve a napi fél órás összpontosítást. És ami még kiegészíti a füzeteket, az négy esettanulmány, személyes beszámoló.
Egy drogos naplója, egy munkanélküli férfié, egy egyedülálló anyáé, és egy fiatal, otthonról kidobott leány története. Őszinte szembenézések ezek, illetve segítségek az olvasónak is. Hiszen, ha nekik sikerült tanulással megváltoztatni az életüket! Akkor ugyebár bárkinek :D
Szívből ajánlom ezt a könyvet, mi itthon úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk beszerezni belőle egy antikvár példányt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!