Mary Hooper: Édességek ​kicsiny boltja & Szirmok ​a hamuban

FÜLSZÖVEG:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán. 
Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség. 
Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük. 
A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri. 
A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára lehetséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.

Első rész adatlapja:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-edessegek-kicsiny-boltja
Folytatás a molyon:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-szirmok-a-hamuban

Akik régebben követnek, azoknak nem lesz újdonság, hogy felváltva olvasok, hol szakkönyvet, hol klasszikus irodalmat, hol gyerekkönyvet, hol kortársat, és igen bizony, időről-időre becsúszik a young adult, ifjúsági címke is, mégpedig pihenésképpen.
Most is így jártam, két kortárs magyar novelláskötet depressziótengere után vágytam valami habkönnyűre, gyorsan emészthetőre, és Mary Hooper könyvei ennek az elvárásomnak nagyszerűen meg is feleltek.

A molyon mindkét kötet címkéi között ott szerepel a „történelmi” jelző, hát az bizony jócskán félrevezetheti az olvasókat, ha csak szigorúan erre a szóra keresnek rá.
Hűséget nem tudom, hogy mennyire lehet felróni ennek a két történetnek, mert bár az írónő utal rá, hogy kinek a naplója indította útnak a regényeit, sőt a fejezetcímek alatt szerepel is egy-egy kiragadott naplórészlet; azért jócskán mai ez a két könyv. Erről pedig szerintem a teljesen átlagos főhős, a 16 éves Hannah tehet, akit elég sokáig a pestis helyett jobban érdekel a kinézete, tehát tipikus kamaszlány.
Ha a regényeket hirtelen a mába áttéve filmesítenék meg, mint ahogy a Veszedelmes viszonyokat átplántálták a Kegyetlen játékokba, Hannah bármelyik szőke amcsi leányzó lehetne, az első történet elején annyira tucatjelleme van.

Igaz, ami igaz, később sem fejlődik a karaktere valami fényesen, a második regény kezdetén kell neki az a pofon az élettől, hogy úgy tudja, hogy meghalt a neki tetsző fiatalember – szerintem ekkortól kezd élettel megtelni Hannah szerepe, innentől lehet őt megkedvelni, megsajnálni.
Mikor visszavittem a két könyvet a helyi könyvtárba, ott a gyerekrészlegért felelős kolléganő azt vettette a történet szemére, hogy nincs befejezve, levegőben lóg a vége. Tényleg nincs lezárva, azzal végződik a második regény, hogy Hannah újra hazamegy, de én nem éreztem azt, hogy több kellene a regényből.
Volt boldogság, megmenekültek a szereplők a londoni tűzvésztől, merthogy a második kötetben az a fő ellenség, a lepra után; azonban nagyon rózsaszínbe forduló végződéstől végképpen elvesztette volna a történelmi jellegét a történet, még azt a keveset is, ami addig jellemezte. Én személy szerint örülök neki, hogy giccsmentes maradt a befejezés, legfeljebb az a meglepő, hogy egy tini könyvben van így :P

Ami viszont nekem megint tetszett, és most bánom azt, hogy Fanni nagylányommal nem beszéltem át, mert ő ajánlotta a könyveket, maga a pestis terjedésének leírása, az emberi reakciók, főleg az orvosi csodaszerekről szóló részek voltak nagyon jók az első könyvben.
A folytatásban, a Szirmok a hamuban legemlékezetesebb része számomra a király, II. Károly felbukkanása volt. Mary Hooper nem tudom, hogy mennyire ért a varráshoz, de igen szemléletesen le tudta mindkét regényben festeni a korabeli kelméket, vásznakat, csipkéket, díszeket, és ez II. Károly külsejének leírásakor csúcsosodott ki.

Csillagokat tekintve csupa jóindulatból kap minkét regény 4-4 csillagot; illetve szórakoztató, pihentető olvasmánynak szívesen ajánlom a könyveket. :)


További linkek a témához:

~ Daniel Defoe: A londoni pestis
~ Fekete halál 

és

~ A nagy londoni tűzvész