Robert Merle: Védett ​férfiak

FÜLSZÖVEG:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fagyos ​éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkeritett, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet kisértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara. 

Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A kitűnő francia iró legújabb politikai-fantasztikus regénye a mostanában sokat emlegetett kérdésről: a férfiak és a nők egyenjogúságáról szól. A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyesült Államokban. A swifti képtelen helyzet a következő: ismeretlen virusú agyvelőgyulladás pusztit, és a járvány halálos minden nemzőképes férfira. A nők az élet minden területén átveszik a hatalmat, a köztársasági elnök pedig egy férfigyűlölő nő lesz, aki a látszat kedvéért beleegyezik, hogy egy nagy gyógyszergyár védett területet létesitsen a betegség ellenszerét kutató tudós férfiaknak. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, miközben társaival az emberi faj fennmaradásáért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem…

Merle elsősorban társadalmi érdeklődésű iró, nagyszerű atmoszférát teremt, fel tudja kelteni egy nyomasztó mikrovilág veszélyérzettel és megalázottsággal teli levegőjét, és egyértelműen elitéli, mint eddig is minden regényében, az embertelen elméletet és gyakorlatot.

Moly adatlap:

https://moly.hu/konyvek/robert-merle-vedett-ferfiak

Előrebocsátom: feminista vagyok.
Igen, három gyerekkel, 17 év házasság után is azt gondolom, hogy rengeteg dologban igaza van a nőjogi harcosoknak világszerte. De azt is, hogy a feminizmust is lehet vércikin művelni, túlzásba vinni – erről szól a Védett férfiak.

Ez nem egy női vagy férfi olvasmány, ha lehetne, akkor azt tudnám javasolni minden ismerősömnek, hogy olvassák el ezt a könyvet, de úgy, hogy elolvassák mellé Margaret Atwood remekművét, A szolgálólány meséjét. Mert a két történet egymás színe-fonákja, az egyik rémmese a matriarchális társadalomból, míg a másik a patriarchális mítosznak mutatja be horrorszerű mélységeit.
Félreértés ne essék: egyik rosszabb jövőkép lenne, mint a másik! És hirtelen nehéz is megmondanom, hogy melyik lenne rémesebb.
De hogy ismerni nem ártana őket, az biztos, hiszen mindkét regény kiindulópontja egy-egy valós, időszerű, bármikor előfordulható szituáció.
A Védett férfiakban egy fertőzés pusztítja a férfinemet, míg Atwood jóslata egy terrorista támadás után elrendelt, tartósra sikerült szükségállapotból indul ki. 

Nőként olvasva bennem sokszor megszólalt a vészcsengő a Védett férfiak olvasása során is, a kötelező spermaleadást nehéz nem elítélni, de ugyanígy nagyon visszásnak tartottam, hogy bár minden második nőszemély kikezdett a főszereplő dokival, folyton kicsinyítőképzővel emlegették a férfi nevét. Akkor most vagy kell a pasi, vagy nem, miért nem lehetett eldönteni, mit kellett ennyit játszmázni végig?
Ez a része biztosan nem volt szimpatikus, mint ahogy a regény végén az új alkotmány sem, ami nemes egyszerűséggel „nemzőnek” titulálja a születendő gyermekek apját, teljes jogú szülőnek kikiáltva az anyát. És ahol a nő se beszámítható, azzal a gyerekkel mi van? Vagy mi történik baleset, haláleset esetén?
Ez a másik végletbe esés pont annyira túlzás, mint amikor csak a férfi a család feje, esze, pénztárcája, közepe…

Szóval vegyesek az érzelmeim, majdhogynem szégyenkeztem is a fehérmájú női szereplők miatt, de azt gondolom, hogy mindkét regényt érdemes többször is forgatni egy élethossz alatt. Ha nem is úgy, mint az 1984-et vagy a Szép új világot, amit jó lenne öt évenként újraolvasni; azért évtizedenként érdemes visszatérni Merle és Atwood világába is.
Természetesen 5 csillag, ajánlom! Én pedig sorra kerítem jövőre Robert Merle több könyvét is, már a polcokon várakozik A sziget, az Állati elmék és a Malevil.