Bettina Lemke: Ikigai

FÜLSZÖVEG:

Ikigai – ez a szépen csengő japán szó azt jelenti: értelmesnek tartani az életet. Számos tanulmány igazolja, hogy a sok ikigaijal rendelkező emberek várható élettartama hosszabb, és ők teljes életet élnek. Egyszóval: tudják, miért kelnek fel reggelente. Az ikigai belső kincs, amelyet fel kell tárni. Merthogy ott rejtőzik mindnyájunk bensőjének a mélyén, csak el kell hatolnunk hozzá, hogy több inspirációhoz, életörömhöz, energiához jussunk, és egészséges, boldog életet élhessünk.

Eredeti cím: Ikigai – Den Sinn des Lebens im Alltag finden

A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN ITT KAPHATÓ A KOSSUTH KIADÓNÁL :)

"Fellelkesített a gondolat, hogy a japánoknak külön kifejezésük van arra az érzésre, hogy valaki értelmesnek tartja az életét. Nekünk nincs ilyen kifejezésünk. Az is messzemenően logikusnak tűnt számomra, hogy valaki sok vagy kevés ikigait birtokol, és hogy ez olyan életerőt jelent, amely hatással van a testi és lelki egészségére – mindenkor annak függvényében, hogy mennyi van belőle. Aki nincs tisztában saját létezésének értelmével, nem tudja, miért él, miért kezd újabb és újabb napba, értelemszerűen kevesebb energiával és életkedvvel rendelkezik, mint az az ember, aki felismerte saját életének értelmét, és mindennapjait lehetőség szerint úgy alakítja, hogy olyasmiket tegyen, amelyek boldogsággal s elégedettséggel ajándékozzák meg."


Vannak tendenciák a könyvek terén is, egy évtizede menők voltak a vámpíros könyvek, aztán jöttek az angyali történetek, most pedig úton-útfélén keressük a boldogságot, külföldi példák nyomán. A dán Hygge után érkezett a svéd Lagom, a finn Sisu, és hát elmaradhatatlan a japán Ikigai életfilozófiáról szóló mű.
Megvallom őszintén, hogy ritka alkalom, de tökéletesen csatlakozom magyar könyves blogger, moly társaim véleményéhez, illetve a goodreads értékelésekhez is: ez a kötet nem illik az amúgy nagyon klassz életmód könyvek sorába, amit eddig a Kossuth kiadó megjelentetett.

Hogy nekem mi a bajom ezzel a művel?
Alapvetően kevésnek tartom benne a filozófiát, a háttért, az elméletet. Az egész könyvecske csak 160 oldal, ebből alig 30-40 oldalnyi jutott az életmód kifejtésére.
Ez egy gyakorlati könyv, beleírós, átgondolós, szerintem leginkább azoknak való, akik életükben először fognak kézbe önfejlesztésről szóló könyvet; vagy tényleg annyira elveszettnek érzik magukat, hogy szükségük van segítségre, lelki vezetőre. 

A gyakorlatok egy része önfeltáró, főleg abból indul ki, hogy mit szeret, kedvel, kedvencelt eddig az olvasó, minden film, zene, könyv, karakter, tevékenység, álom, emlék esetén legalább három példát kér. A példák részekre bontása, elemzése adja a különféle kiindulási pontokat, a hasonlóságból való elindulás lehetőségét. 

Noha a módszert hasznosnak tartom, azt pedig pláne, hogy bizonyos feladatok után Bettina Lemke azt kéri az olvasótól, hogy tegye félre a könyvecskét, - kíváncsi lennék rá, hogy vajon mennyire őszinték a kitöltők, vajon mennyiben lehet egyáltalán erre pszichológiailag számítani? A papír mindent kibír, a szerző nincs az olvasó mellett, hogy figyelmeztesse őt, hamis tükörbe néz, nem az igazat írja, hanem külső nyomásnak próbál megfelelni.

"A fogalom már csak azért is nagyon izgalmas, mert többféle jelentést hordoz. Némileg leegyszerűsítve: az iki magyarul az 'élet' szóval adható vissza, a gai jelentse pedig 'ok, értelem, eredmény, érték, megérni'. Mivel az egyes írásjelek összetett konnotációval rendelkeznek, az ikigai a következő jelentéseket foglalja magában: 

– az élet értelme; 

– az, amiért érdemes élni; 

– az az érzés, amelyért reggelente érdemes felkelni; 

– a boldogság, hogy olyan dolgokat tehetünk, amelyekért önmagukban is érdemes élni; 

– önmegvalósítás és motiváció az élethez; 

– az az érzés, hogy elevenek vagyunk; 

– az ok, amelyért élünk; 

– öröm és életcél."

A másik nem túl apró ellenvetésem pedig a megfelelő, bőséges konkrét példák bemutatásának hiánya, mert engem az győz meg, ha azt olvasom, ilyen embernek is bevált, olyannak is, a harmadik félének meg végképpen.
Teljesen megdöbbentett az a tény is, hogy bár volt pár kutatás, vélemény, könyv, szerző, akire Bettina Lemke hivatkozott, sehol sincs a kötetben felhasznált irodalom, vagy forrásjegyzék. Egy rutinos írótól mondjuk ez lenne a minimum. 

Nekem tudom mi az ikigaiom, az életem értelme, a gyerekeim és az olvasás, könyves blog írása. De ezt e könyvecske nélkül is tudtam.
Sajnos nekem sem jött be igazán ez a kötet, csatlakozom én is a három és fél csillagos értékelők sorába,  de ettől függetlenül természetesen az én posztom ne riasszon el senkit, ez csak egy vélemény. Sok önfejlesztő és szakkönyvet olvasok, nagyon magas a mércém ;)
Ha tetszik a fülszöveg, pláne a szép külső, bátran vedd kezedbe a könyvet! Az önsegítő könyvekben az a szép, hogy sosem tudod, melyikben, milyen kincsre bukkanhatsz.

Viszont ezt a gondolatot szerettem, ezért kiemelem, mert igen fontosnak tartom, és szerintem gyakran elfeledkezünk róla ebben a csillogással teli világban:

"A kis dolgok értéke
Ikigai ugyanúgy megtalálható a mindennapos apró értékekben, mint a jelentős, sikerrel koronázott tervekben. A legkisebb tett vagy észlelés, sőt már egyetlen gondolat is ugyanolyan hasznos és értelmes lehet, mint valamilyen nagy, látványos dolog. Valakinek ugyanúgy felgyorsulhat a szívverése, amikor egy magasan repülő sólymot követ a tekintetével, mint amikor egy előadása után zúg a terem a közönség tomboló tapsától. Egy tudatos lélegzetvétel épp annyira élvezetes lehet, mint egy ötfogásos menü. "

Köszönöm a recenziót a Kossuth kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly