Cecelia Ahern: Lantmadár




FÜLSZÖVEG:

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár.

Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.


A REGÉNY KEDVEZMÉNYESEN KAPHATÓ A LÍRA OLDALÁN! :)




Cecelia Ahern könyveivel meglehetősen ambivalens, kettős viszonyom van. A Lantmadár a negyedik kötet, amit olvastam tőle, és volt, ami tetszett, volt, amin hümmögtem, de volt, amitől a gutta kerülgetett.
Amikor most először elkezdtek a molyra, a kiadó oldalára felkerülni a nagyon lelkendező vélemények, azt hittem, hogy egyedül kell majd az ördög ügyvédjét játszanom, vagy mondanom kell az igazságot, hogy bizony a Goodreads-en ez nem a legremekebbnek tartott Ahern mű.

A történet két fontos részre oszlik, egyfelől egy szerelmi szál övezi keresztbe-kasul, másfelől bemutatja a valóságshow-k, tehetségkutató műsorok árnyoldalait.
A regény első eleme, a szerelmi háromszög volt az, ami annyira untatott, hogy harminc százaléknál azon gondolkodtam, szólok a kiadónak, hogy köszönöm az ebookot, de nem bírom befejezni.
Már a történet elejével is gondjaim voltak, a Disney meseszerű egymásra találás, egymás megpillantása és megszeretése a Csipkerózsikát juttatta az eszembe. Abban van egy olyan rész, mikor az álruhás Fülöp herceg megpillantja az erdőben éneklő álruhás Aurora hercegnőt, akinek kezét még a bölcsőben ígérték oda neki. A két fiatal egy ének alatt egymásba szeret - itt a könyvben szintén egy trillázás kell hozzá.
Laura, a Lantmadár életének több más Disney vonása is volt, erdei kunyhóban éldegél, szinte csak állatokkal kommunikál, mint Hófehérke, és legalább olyan szegény, hányattatott sorsú, mint Hamupipőke.





Számomra a regény akkortól kezdett érdekes lenni, mikor Laurát elviszi a dokumentumfilmes csapat a tehetségkutató versenybe, habár ott elsőre nem értettem, hogyan tud úgy valaki részt venni, pláne szerződést aláírni, hogy nincs egy szál igazolványa se, sőt személyazonossága sincs.
Merthogy Laura az élete legnagyobb részében eltitkolt, bújtatott gyerek volt, elvileg senki sem tud a létezéséről. Így a neve, az életkora, de a saját élettörténete is csak úgy fogadható el, ha hiszünk neki.
Bevallom, jó darabig azt vártam, hogy kiderüljön, becsapott mindenkit, és nem olyan tökéletes, meseszerűen jó lány, mint amilyennek Ahern kitalálta.

Mint mondtam, a tehetségkutatós rész nagyon jó, én ezt minden sztárságra készülő fiatallal elolvastatnám. Adva van egy kivénhedt, volt alkoholista, drogos sztár, aki lassan az ötvenhez közeledve ráeszmél, hogy nem fogynak a lemezei, de valahogy meg kell élnie. Bekerül a showba, egy ideig együtt él a dokumentumfilmes csapat rendezőjével, Bo-val is, aki végül inkább választja kollégáját, a hangmérnök Solomont.
Ez utóbbi fiatal férfiú lesz, aki álruhás hercegként megpillantja először a Lantmadarat, Laurát. A szerelem egyre inkább elhatalmasodik a szívében, de nem akarja Bo-t megcsalni, ezért külföldre megy forgatni.
Míg Solomon távol van, Laura körül beindul a tehetségkutató showgyár, az első fellépését alig egy nap alatt két millióan nézik meg a legnagyobb videomegosztó csatornán. Ámde a hirtelen jött népszerűségnek számos árnyoldala is van, mikor Laura életében először iszik bort, mulatozik egy bárban, majd rosszul lesz és összehányja magát egy mosdóban – azt is felteszik a youtube-ra.
A show készítői is meglehetősen nyersen, tárgyként bánnak a lánnyal: elég sűrűn előfordul, hogy úgy beszélnek róla, vele egy szobában ülve, mintha Laura ott se lenne.

Szóval érdekes, összetett regény, számomra kicsit túlságosan young adult, túl romantikus volt. Legjobb jóindulattal, főleg a mellékszereplők, Rachel és Solomon családja miatt kap tőlem négy csillagot a mű.


Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak!


Megjegyzések