2018. július 10., kedd

Constantinus A. P.: 2221


FÜLSZÖVEG:


Európa, ​2221. – Az elmúlt évszázadokban újra megjelent, és sebesen elterjedt egy ősi eredetű társadalmi forma, a Matriarchátus. Ennek köszönhetően a kétszáz éve már kiszorulni látszó európai őslakosok újra benépesítik a kontinenst, sőt megkezdődött új kirajzásuk. Az évszázadok során a matriarchata berendezkedés alapértékké vált, és már csak tankönyvekből, vagy a kisebbségi gettóként létező, lenézett lakónegyedek révén ismerik a „régi, páros világot”. A rendszer által eltartott nép élvezheti a stabil megélhetést, a szórakozást, a szexuális szabadosságot, cserébe csak néhány egyszerű szabályt kell betartania.

De a matriarchata szövetségek által uralt új világrend tényleg szilárd? Szétfeszítik-e az itt-ott keletkező repedések, vagy rugalmasan alakul, s alkalmazkodik? Kik dolgoznak érte, és kik ellene? A matriarchátus szabályaihoz igazodóan átrendezett Bécsben egy fiatalember a saját bőrén tapasztalja meg a kérdés valódiságát. Elpuhította a rendszer, amit kiszolgál és nagyra tart. Származásának köszönhetően magasra jutott, megvan mindene. De feltűnik egy lány, aki sok mindent megváltoztat. A véletlen küldte, vagy hátsó szándékok munkálnak? Ráadásul egy olyan év közeledik, melyet a matriarchátus urai legszívesebben kihagynának a naptárból.

Sokan szeretünk párkapcsolati témákról beszélgetni. Ebbe a beszélgetésbe kapcsolódik be a könyv, hisz párbeszédein át az olvasóval is beszélget, új szemszögből feszegetve ismerős témákat. Bonyolult viszonyok szövedékébe gabalyodhatunk bele ebben a párkapcsolati utópiában, a szereplőkkel együtt latolgatva férfi(ak) és nő(k) ideális együtt élésének lehetőségeit, azt, hogy mi az elfogadott és normális, és bízva abban, hogy mindenkinek létezik a számára legjobb lehetőség.


Forrás

Félévente megtalál engem egy-két független író is, akik szívesek vesznek többszempontú véleményt a történetükről. A közelmúltban több ilyen könyvnek is nekikezdtem, volt, ami nagyon tetszett, volt, amit félbehagytam; és van, amit elolvastam, ajánlani is fogom, de elmondom a vele kapcsolatos kétségeimet.

A 2221, Szigorúan szabados viszonyok alcímmel hozzám került regény egy disztópia, azaz elképzelt negatív jövőképet mutat be. A történet alapja roppant időszerű: Európa lakossága elöregedik, előbb falak mögé zárkózik a bevándorlók elől, majd bevezetésre kerül a matriarchátus. A Kislexikon értelmezése szerint ez az anyajogú társadalom; az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették.

Ha híres disztopikus regényt akarok hasonlítani, akkor azt mondhatom, hogy Margaret Atwoodtól A szolgálólány meséje tipikus patriarchátus társadalmi beállítódású; míg Robert Merle-től a Védett férfiak hasonlóan feminista, matriarchatikus történet.
Szerintem nem meglepő az sem, ha behozom még a képbe Huxley Szép új világát és Orwell 1984-ét, a legtöbb antiutópiák alapját képezik ezek a regények, ahogy itt 2221-ben, az Alfa Szövetségben sincs másképpen. Mindenütt felbukkan előbb-utóbb két szál is, az ellenállás, akik bujdokolnak, illetve a mindent figyelő Nagytestvér, a technikai körülményeknek megfelelően.


2221-ben épp innen indul a történet, az Alfa szövetség szeretne kiépíteni egy mindent beszövő, behálozó, lehallgató-megfigyelő rendszert, az Infocom 8-at. A szövetségen kívüli ország, akik még a hagyományos, páros, monogám kapcsolatokban bíznak, nem szívesen veszik a szomszéd és gazdasági partner ajánlatát.
A regény főhőse, Ryan, a külügyekért felelős Richárd nagydoyen titkára, és egyben az Alfa szövetség matriarchátus legfőbb vezetőjének, a donnának a fia. Hősünk elég szájhúzgálva megy ki tárgyalni a mindent látó infokommunikációs rendszerről a párosokhoz, ahol szembe találja magát egy meggyőződéses monogámiában hívő, de roppant eszes nővel, Irinával.
Gondolom kitalálható, egymásba szeretnek, a szerelmi viszonyukon keresztül zajlik a történet nagyobbik része.
A többi szál viszont tisztán politikai csatározás, főleg elég sok áskálódással, megfigyeléssel, lehallgatással vegyítve. Meglehetősen elméleti a regény, több helyen Ryan szembekerül azzal, hogy ő a matriarchátus rendszer feltétlen híve, de minden belső meggyőződés, lélek híján, nem kissé agyatlanul.


Számomra a történet politikai része volt izgalmas, a két főhőstől időnként agybajt kaptam.
Ryan lusta gondolkozni, elvileg 20-as évei közepén jár, de egyetlen egy saját gondolata sincs a regény első felében, csak szajkózza, amit belé neveltek. Elmereng többször is azon, hogy majd szeretne ő lenni a nagydoyen, de igazi karriervágy, törtetés nincs benne, javarészt sodródik az eseményekkel. A legidegesítőbb az volt, mikor még a volt nője, Bessy után ácsingózott, de azért lefeküdt egy mellékszereplővel; illetve elsőre ágyba bújt a másik főszereplővel.

Irina ellenben harcos természet, tudja, hogy mit akar, Ryant; hajlandó is érte tenni, belép a pasas matriarchátusába, viszont rengeteget hisztizik. A féltékenységi jelenetei is fárasztóak, de a csúcs az, mikor megsértődik és kiveri a palávert azon, hogy ki menjen el előbb pisilni. Amíg mondta a magáét, az egyikük már végzett volna…



A történetet jó szívvel ajánlom a disztópiák és feminista regények kedvelőinek, üdítő egy nagyon jó alapötlettel rendelkező, magyar művet is olvasni a számtalan amcsi regény után.
Ellenben muszáj megjegyeznem, hogy én is egyetértek az egyik molyos véleményezővel, ennek a könyvnek nagyon-nagy szüksége lenne egy vérengző kezű szerkesztőre. Eszméletlenül túlírt mű, és ezért mindenképpen jár egy csillag levonás. 4/5.
Viszont a párkapcsolatokról szóló részek tényleg érdekesek, főleg elgondolkodtatóak, ha az ember már sok-sok (olykor végtelennek tűnő) éve él együtt valakivel.


Köszönöm a recenzió lehetőségét az írónak!


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/constantinus-a-p-2221

Weboldal:
http://2221.hu/

Facebook:
https://www.facebook.com/Constantinus.A.P/





Share:

1 megjegyzés:

  1. "A legidegesítőbb az volt, mikor még a volt nője, Bessy után ácsingózott, de azért lefeküdt egy mellékszereplővel; illetve elsőre ágyba bújt a másik főszereplővel."

    Azért ne felejtsük el, hogy a regény kontextusában ez, hogy Ryan az említett nőkkel lefeküdt vajmi keveset jelentett, mondjuk dupla semmit. A rendszer nem nézte jó szemmel a birtoklást, Ryan pedig a rendszer első emberének a fia volt, így még az átlagnál is inkább bele volt ivódva a rendszer logikája. Szerintem Ryan karaktere akkor lenne idegesítő és ellentmondásos, ha nem a fentiek szerint cselekedett volna.

    VálaszTörlés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!