Catherine Price: Digitális ​detox

FÜLSZÖVEG:

Ébredés ​után azonnal a mobilodért nyúlsz? Elalvás előtt pedig a telefon kijelzőjét látod utoljára? Kifolyik a kezedből az idő, amikor a közösségi oldalakat böngészed? Egyszóval telefonfüggő vagy? Ha igen, akkor ez a könyv neked szól!

A Digitális detox praktikus és hasznos útmutató, hogy mindössze 30 nap alatt legyőzhesd a mobiltelefon-függőséget – és közben újra a kezedbe vehesd életed irányítását. A legújabb kísérletek szerint a telefonunkkal töltött jelentős mennyiségű idő befolyásolja az elmélyült gondolkodást, az információk befogadását és feldolgozását, illetve az új emlékek kialakításának képességét. Ráadásul a telefon minden rezgése fokozza a stresszt.

Catherine Price hiánypótló könyvében feltérképezi, hogyan hat a folyamatos elérhetőség az agyra, a testre, a társas kapcsolatokra és a társadalomra, és neked szegezi a kérdést, hogy tulajdonképpen mennyi időt is szeretnél a telefonoddal tölteni. A szerző 30 napos, könnyen követhető terve segít felismerni a céljaidat, a fontossági sorrendet és a rossz szokásokat, segít rendet vágni az alkalmazások között és az e-mail-fiókodban, és lehetővé teszi, hogy időt takaríts meg. 

Nem kell mindörökre lemondanod a telefonodról: elég, ha megtanulod tudatosabban használni, és megtanulsz tudatosabban dönteni arról, mivel is töltöd életed értékes perceit.

Catherine Price az előszóban megemlíti, hogy könyvének olvasói két, jól körülhatárolt körből érkeznek: vannak azok, akik maguk érzik, hogy mobilfüggők; illetve vannak azok, akikről a környezetük gondolja, hogy szükségük lenne egy digitális detoxra.
Ha alaposabban latolgatjuk a mobilfüggés témáját, akkor teljesen úgy járunk, mint a cukor- és szénhidrát függéssel, nyilvánvalóan a fejlődő és fejlett országok minden lakója érintett a problémában valamiképpen.

A szerző újságíró, szeret tényekből kiindulni, ezért az előszóban szerepel egy 15 pontból álló kérdőív, amit a Connecticut Egyetem orvosi tanszéke dolgozott ki. Minél több kérdésre igen a válasz, vagy állítást érez az olvasó magára nézve igaznak, annál nagyobb a kiinduló gondja.

A 15-ből, ha 8 felett jár a bekarikázott, olvasóra jellemző állítás, akkor az egyetem szerint már olyan súlyos függésben van az illető, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez érdemes fordulnia.
Price szerint az emberiség java része az okostelefonoknak köszönhetően legalább 5-8 tünettől szenved, ez lehet a digitális detox kiindulópontja.

Nem leszek álszent, én megosztom, hogy nálam mik okoznak problémát, Ti pedig lessétek meg a neten a kvízt!
Több időt töltesz a mobil- vagy okostelefonnal, mint gondolnád? 
Rendszeresen bámulod üres fejjel a mobil- vagy okostelefonod képernyőjét? 
Észre sem veszed az idő múlását, amikor a mobil – vagy okostelefonodat használod? 
Egyre több időt töltesz a mobiloddal? Szeretnél kicsit eltávolodni a telefonodtól? 
Úgy érzed, hogy a mobil- vagy okostelefon használata időnként csökkenti a termelékenységedet? 

No, kezeket fel, kinél lett még mindegyik válasz igen, mint nálam? Akkor Nektek is való ez a könyv! Ha pedig megvan a kiindulópont, akkor tovább is lehet lépni a mobildiéta irányába. Érdemes belefogni a detoxikálásba, habár én már a könyv olvasása előtt is igyekeztem szabályozni a közösségi médiában töltött fekete lyukszerű időkiesések számát.

Catherine Price az előszó után két részre bontotta könyvét, az Ébresztőben arról ír, hogy mind magát a mobiltelefont, mind a hozzá kapcsolódó applikációkat, de főként a közösségi médiát eleve úgy tervezték, hogy minél több időt töltsünk el bennük, velük.
Mert aki több időt van fenn, az több reklámot lát, tehát valószínűleg hamarabb rábeszélhető vásárlásra. De ugyanerre játszik szinte az összes online hírmagazin, újság, illetve jó néhány blog is.

Most nem fogok részletesen írni a kattintás alapú reklámokról, sem arról, hogy melyik hírportálon mennyibe kerül egy reklámbanner elhelyezése – tessék önállóan utánajárni a témának. Az egy hihetetlen nagy átverés volt, hogy a bevezetés, „rászoktatás” idejéig nincs reklám egy felületen, de aztán pont ugyanannyi lesz, mint a tévében.
A figyelmünk, a beáldozható időnk, a befolyásolhatósági hajlamunk a legfontosabb tulajdonságunk a marketingesek szemében…

A kötet második része a konkrét Szakítás, mikor Price ad egy 30 napos programot a fokozatos leszokáshoz. Nekem erre nem teljesen volt már szükségem, mert pont a könyv olvasása előtti héten szenvedtem azon, hogy hétközben nem használtam sem a Facebookot, sem a Twittert.
Nálam ez utóbbi az igazi függés forrása, jövőre lesz 10 éve, hogy használom, azt hittem, hogy levegőt se tudok nélküle venni. Pedig de, döcögősen, de csak kibírtam hétfőtől péntekig a detoxot.

Érdekes módon a mindenki által hypeolt FB nekem nem jön be, többek között az általános hazugságra épülő világával van bajom, online Patyomkin falu az egész. De persze ezek az állandó adatlopások is elriasztóak, hiába tiltottam le minden harmadik féltől származó applikációt, nem bízok az FB állandóan változó beállításaiban.
Igazából a fiam iskolai csoportja és nekem az egyetemi csoport a lényeg, tehát ahol tananyagot kapok – a többi funkcióját automata posztoló alkalmazással használom csak.
Nyáron, és tanítási szünetekben gyakran vagyok deaktív, még nem állt meg egyszer sem a Föld forrása, mert nem láttam, hogy ki hol nyaralt, hány cicás-kutyás-mókás képet, videót posztolt :P

Az emberiség legnagyobb hibája általában az, hogy piedesztálra emel egy-egy technikai eszközt, előbb tettük az a tévével, majd jöttek a számítógépek, az utolsó évtizedben pedig az okostelefonok. Igen, bár hihetetlen tény, de attól még igaz, hogy csak tíz éve hordjuk ennyire zsebben a világot, csak sajnos a nélkül, hogy bármiféle korlát lenne a használatával kapcsolatban.
Kimondom, mert ez az igazság: ész nélkül használjuk, mind az internetet, mind a közösségi médiákat, a tévét, az okostelefonokat.

Catherine Price programjában többféle szintig juttatja az olvasót. Alapként arra ösztönzi az olvasókat, hogy kapcsolják ki az értesítéseket a mobilokon, mert a sok ding jelzésre nyúlás ugyanaz a tanult beidegződés, mint Pavlov kutyáinál a csengő. 
Ajánl telefonblokkolót, amivel legalább a munka idejére le lehet tiltani különböző alkalmazásokat, én ezekből régebben a Block appot használtam, most pedig egy másik hasonló produktivitás növelőt.

De megfogadtam Price tanácsát, és kipróbáltam egy telefonhasználatot nyomon követő alkalmazást is. Végül azt nem hagytam meg, csak kíváncsiság hajtott, vajon hányszor veszem kézbe a telefonom egy átlagos napon. Az összes óraszám elszomorító volt, napi 1-2 óra volt, ha rendes voltam, de napi 4 óra is tudott lenni hétvégén. Ez utóbbi idő alatt el tudtam volna olvasni egy könyvet is :(

A szerző legvégül vagy az egy napos telefonböjt, vagy a „próbaválásra”, azaz teljes hétvégi kikapcsolásra buzdít. Ez az ötlet sokaknál radikális lehet, bár például nyaralás esetén simán kivitelezhető.
Mi a Balatonon játszottuk el ezt, napi egyszer telefon a nagymamáknak, de amúgy mobil kikapcs, irány a strand. A fodrászom szokta azt mesélni, hogy ő vasárnapra kapcsolja ki a mobilját, de minden vendégnek el is mondja előre.

Szóval lehet élni mobil nélkül is teljes életet, sőt akkor lehet igazán!
Catherine Price szerint Az életed az, amire odafigyelsz, vagyis átalakítva idézi az amerikai trénerek egyik kedvenc mondását: Amire a figyelmed fordítod, oda irányítod az energiáidat is. - Where your attention goes, your energy flows.
Persze, nagyon kényelmes, hogy telefon – zenelejátszó – fényképezőgép – térkép – ébresztőóra – naptár kombinációját hordja az ember zsebben, egyetlen eszközben, csak éppen nem mindegy, hogy Te élsz a mobilodért, vagy a mobil él teérted?

A Duolingo kérdése mindig elgondolkodtató, hogy napi 15 perc nyelvtanulással egy-két év alatt el lehet jutni alapfokig, de vajon hová jutsz el napi 15 perc instagrammal? 
Vagy egy óra fészbúkozással?

Hát igen, fogós kérdések, mindenkinek magának kell megtalálnia rájuk a választ.

https://moly.hu/konyvek/catherine-price-digitalis-detox